|
|
 |
|
 |
Ikarus-tétlenség - régi hírek, mintha újak lennének
|
(Zsille Zoltán)
München, 1989. április 10. (SZER, Világhíradó) - Ha az ember
hallgatja az új híreket, nekilát, hogy írjon róluk, mert hiszen ez
volna az újságíró dolga. De amint szemügyre veszi, értelmezi,
magyarázza ezeket"az új dolgokat, rájön, hogy pályát tévesztett,
mert amit csinál - csinálnia kellene -, az a régész, vagy még
inkább az őslénykutató gyakorlatának felel meg, az ő szemlélete,
módszerei, következtetései a helyénvalóak.
Ez a világra szabadított óriáshüllő, ez a szörnyeteg, amely
minduntalan és egyre inkább fagypontra süllyedő nyirokrendszerének
keringéséhez hatalmas energiákat vont el, ez a - nevezzük
önellentmondást tartalmazó nevén: szocialista gazdaság - úgy tűnik,
már ősidők óta ugyanezt produkálja. Csak éppen a tartósításán
munkálkodó jégkorszaki szakik úgy beszélnek ezekről a rég ismert
jelenségekről, mintha újak lennének. A tárgyra térve: az új
esemény, amely a szocializmus korszakát kutató régészek
megközelítését igényli, az, hogy az Ikarus-gyár - a magyar
óriáshüllő egyik jeles bizonyítványokkal felpikkelyezett fiókája. A
kooperációs partner: az alvázat szállító Csepel Autógyár
közreműködésének felfüggesztése miatt, leállította a termelést - a
termeléskiesés napi 100 millió a hírek szerint -, melynek
következtében az Ikarus két gyáregységében mintegy kétezer
dolgozónak nem lesz munkája. Ezt az állapotot a gyár, pontosabban
az élére állított pártállami vezető apparátus "nem fizetett
távollétnek" tekinti. Ha ez valamelyik munkásnak nem tetszik,
elmehet szabadságra is.
Ennek az eseménynek az újdonsága - amellyel egyébként Mérleg című
műsorunkban Balajti Anna őslénykutató munkatársunk már
bekövetkezése előtt foglalkozott - abban van, hogy nagydobra verik,
hogy hírt csinálnak róla. Merthogy alkatrészhiány, anyaghiány, a
kooperációs partner szállításainak elmaradása, a gépek
meghibásodása, energia-kiesés, munkaerőhiány miatt a termelés leáll
-, ez a szocialista tervgazdálkodás, majd a szabályozókkal vezérlő
indirekt parancsgazdaság velejáró, mindennapi jelensége volt mindig
is.
Ezt a kontraproduktív érdekeltségi és gazdaságirányítási rendszert
1972-ben Mesterséges szervezetlenség címmel írtam le, melynek
következtében munkahelyemről a "nem fizetett távollét" állapotába
utaltak olyan illetékesek, akik egy része ma már talán reformer
lett, és meg is ítélne érte egy szuvenír-csontot számomra. Most már
lehet róla beszélni, sőt kell is róla beszélni. A dezinformáció új
technikája: az agyon információ.
Arról viszont még mindig nem beszélnek, hogy a magyar gazdaságban
éppen a veszteségtermelő óriások termelése áll le, akiket aztán
bőséges nyereséggel kárpótolnak, mert politikailag eminensek,
szovjet érdekeket szolgálnak ki, vagy egyszerűen - ami általában
ugyanazt jelenti: a magyar pártoligarchia tagjai.
Viszont a pártdiktatúra részvénytőkés- és menedzserdiktatúrává
öltöztetése idején az új agitprop feladatának tekintik, hogy
állandóan minősítse: kik a hívei - és kik ellenfeleik? Kik a
dolgozók barátai - és cserbenhagyói? Kik akarják a
szerkezetátalakítást, és kik nem? Kik a munkanélküliséget - és kik
nem? - Ezt ugyanúgy tudjuk majd meg, mint eddig: a dialektika
marad. Lehet, hogy ugyanazért az egyiket elmarasztalják, a másikat
kitüntetik. Az Isten se tudja előre megmondani: ki lesz jó - és ki
a rossz?
Mert átalakítási törvény ide vagy oda, az átalakítás lényege, hogy
minden maradjon a régiben. A privilegizáltak a helyükön, és hogy ki
a privilegizált jó elvtárs, azt ezután is majd a pártközpont dönti
el. +++
1989. április 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|