|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 7. folyt.
|
- Én azt hiszem, hogy semelyik társadalom nem homogén. Ha arra gondolok, hogy eljött az első viszonylag szabad választásoknak az ideje Magyarországon, és akkor a választásra jogosultaknak megjelenik jó esetben fele, vagy valamivel több mint fele, rossz esetben még fele sem, az első szabad választásokon, akkor ez alátámaszthatja azt, hogy ez a társadalom fásult, hogy ez a társadalom meg van félemlítve, hogy depolitizált, és még sok minden alátámasztható volna ezzel. Másfelől, aki ott volt a százezres nagyságrendű tüntetéseken, és érezte azt az emóciót a tömegben, amely áramkörként járta át azt a sok tízezer, százezer embert is, az egy pillanatig sem hiheti, hogy a társadalom egésze fásult lenne. A társadalom nagy része lehet, hogy egészségtelenül nagy része még mindig bizalmatlan a politikusakkal, a politikával szemben, és talán nincs meg benne sem a felelősségérzet, sem a hozzáértés, hogy megpróbálja sorsát saját maga kezébe venni. De szerintem az is óriási eredmény, hogy ennyi év politikai letargia után a társadalomnak akár csak egyharmada is, vagy közel fele képes politikailag aktívnak lenni, tájékozódni, és részt venni az eseményekben. - Egy másik sokat emlegett közhely: az átmentés kísérlete. Ezt használják kollektíve az egész hatalmi csoportra, a legkülönbözőbb vonatkozásokban: tulajdonreform manipulálása választásokkal kapcsolatban, köztársasági elnök funkciójával kapcsolatban, és így tovább. Hogy a hatalmi csoport keresi a lehetőségeket, hogyan tudná a hatalmát, vagy annak egy részét átmenteni egy új korszakba, új feltételek közé. Másik értelemben az egyéni átmentés, az ejtőernyősök gyakorlatai: hogyan tudnának szépen landolni az új körülmények között olyan emberek, akik eddig a hatalomhoz kötődtek, a hatalmat szolgálták. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|