|
|
 |
|
 |
Pozsgay-interjú - 1. folyt.
|
- Van az Ön közvetlen környezetében, vagy esetleg a családjában
valaki, akin keresztül úgy eljut Önhöz a nép hangja, reakciója a
kormány vagy a párt intézkedéseire, mint az előbb említett nénié?
- Mondhatnám azt is, hogy az egész szociális szerkezet benne van
a családomban, vagy közeli rokonságomban. Hiszen tudós
értelmiségiektől, a tisztes szakmát gyakorló munkásig mindenféle
társadalmi csoport képviselője megtalálható a családomban,
rokonságomban. Ez jó is, szerencse is, mert olyan kritikus közegben
élek, amelyik egyáltalán nem ájul el se funkciómtól, se nézeteimtől,
gondolataimtól, szakadatlanul kipróbálja rajtam társadalmi
tapasztalatait, és aszerint becsülnek, mennyire tudom felfogni az ő
tapasztalataikat.
Öcsém például munkás, karosszérialakatos a székesfehérvári
Ikaruszban, ő aztán a veszélyeztetett helyzetbe került nagyüzemi
munkás összes gyötrelmét a nyakamba zúdítja, ha találkozunk.
Feleségem pedagógusokat tanító, nevelő főiskolai tanár. Gondolhatja,
hogy milyen információkkal, tapasztalatokkal jön haza egy-egy
felvételi vizsgáról, vagy egyéb főiskolai eseményről. A gyerekeim
pályakezdő kutató-értelmiségiek, a megbecsülés hiányától az
elpazarolt képességekig a legkülönbözőbb dolgokról informálhatnak.
Mostanában tehát nem túlzottan lelkesítő adatokat, de kényszerítő
nézeteket hoznak be a családba. Így védve vagyok attól, hogy valami
káprázatnak áldozatul essek, mindig-mindig visszatérítenek a
valósághoz.
- Térjünk vissza ezután a kitérő után az eredeti kérdéshez, hogy
Önt, aki napról-napra látja a családjában, hogy milyen hibákat
követett el ez a párt évtizedek óta, nos akkor Önt mi tartja még
mindig ebben a pártban? (folyt.)
1989. május 27., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|