|
|
 |
|
 |
A tulajdonosi viszonyok - 5/2. folyt.
|
Pontosan erre tesz kísérletet a kormány munkabizottságának
javaslata, illetve ennek alapján a hónap végén előterjesztésre
kerülő hároméves kormányprogram. Más kérdés, hogy ez a kísérlet
mennyire ígérkezik sikeresnek. A cél az, hogy három éven belül az
állami vállalatok többsége alakuljon át részvénytársasággá vagy
kft-vé, és a részvények, illetve törzsbetétek zöme valódi
tulajdonosok kezébe kerüljön.
A koncepció szerint egy létrehozandó állami vagyonalap lenne az
átalakulás végrehajtója, az Országgyűlés által választott kis
létszámú szakértői testület. A vagyonalap bonyolítaná le az egyes
állami vállalatok részvénykibocsátásait - úgymond - külső partnerek,
bankok, biztosítótársaságok, más vállalatok, valamint esetleg
külföldiek és hazai magánszemélyek között.
Itt fedezhető fel szerintem a koncepció első logikai hibája:
azzal ugyanis nem kerül igazi tulajdonosok kezébe mondjuk az állami
Ikarus, hogy egy állami vagyonalap nevű csúcsszerv kibocsátja a
részvényeit, és az úgyancsak állami bankok, biztosítók, egyéb
vállalatok köre felvásárolja. Igazi tulajdonosok lehetnek egyének,
egyéni vállalkozók vagy azok csoportjai, amennyiben van elegendő
tőkéjük, számottevő részvénypakett átvételére - félő, hogy nincs -,
és amennyiben egyáltalán hajlandók kisebbségi részvényeket venni egy
nagyvállalatnál, amely a részvénykibocsátás lebonyolítása után is
állami kézben marad, csak éppen több állami kézben, mint korábban.
Persze lehet érvelni azzal, hogy a részvények zömét felvásárló
bankok, biztosítók, más vállalatok szintén részvénytársaságokká
válnak, vagyis az állami tulajdon egyre tovább osztódik, aprozódik
az állami szektoron belül, de nehéz belátni, hogy ebből a
folyamatból hogyan kerül ki a szuverén, új tulajdonosok köre.
(folyt.)
1989. május 17., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|