|
|
|
|
A hallgatóé a szó
|
München, 1989. augusztus 18. (SZER, A hallgatóé a szó) - Kedves hallgatóim Nagyon sokan érdeklődtek - Nyugaton élők és magyarországiak is - az iránt, hogy az újabb németországi, német szövetségi állambeli intézkedések alapján a menekültek mire számíthatnak a jövőben. Miután ez egy sokakat érdeklő kérdéskör, és nagyon nehéz műsoronként vele rendszeresen foglalkozni, megkísérlek összefoglalóan válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek hozzánk érkeztek. Felkértem dr. Miklós Lászlót - Münchenben praktizáló ügyvédet, aki jó ismerője ezeknek a problémáknak -, hogy adjon feleletet a hozzá általam előzetesen írásban eljuttatott kérdésekre. Őt halljuk, és amiket ő elmond, az 1989 augusztusában érvényes. Hogy milyen változások lesznek később, szeptember-október-novemberben, ezt ma nem tudjuk, a tendencia mindenesetre olyan, hogy az idemenekült és menedékjoggal nem rendelkező honfitársak helyzete nem rózsás. Sajnos, legtöbbjüknek azzal kell számolni, hogy az itt- tartózkodásukat a német hatóságok egyre inkább nehezíteni fogják. Természetesen az újabb menekültügyi problémák - amelyeket a keletnémetek Magyarországra távozása és a magyar hatóságok által kezelése előidéz - sok mindent változtathat, főleg a kölcsönösség alapján. Reméljük, hogy ez a magyarokra nézve nem lesz előnytelen. Hallgassuk tehát meg az interjút. Dr. Miklós László ügyvéd a mikrofonnál: - Szabad Európa Rádióhoz intézett kérdésekre a következő válaszokat tudom adni: A levélíró beszámol arról, 10 éve él Németországban. Rendelkezett már régóta úgynevezett rendempasszal, azaz az idegenek részére rendszeresített útlevélel, és most, mikor hosszabbítása esedékes lett volna, útlevelét nem hosszabbították meg, visszakapta a megtűrési nyilatkozatot - és hogy mi a véleményem erről. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
A hallgató nem követett el bűnt, nem lett elítélve, állandóan bejelentett lakása van, nős, gyerekes, gyermekei vannak, évek óta rendszeresen dolgozik, adót fizet. Hová forduljon - kérdi -, illetve szeretné tudni, hogy a vele szembeni intézkedés nem kezdete-e egy új folyamatnak. Erre a válaszom a következő: ha az illető 10 éve él Németországban, akkor joga van kérni a tartózkodásnak a rendszeresítését, ezt úgy hívják, hogy aufundhalsberechtigung. Kérem az il letőt, hogy forduljon a részére illetékes hatósághoz - ez Münchenben Reichsvervaltunks Referat, ha vidéken lakik, az ottani megfelelő Landrachzant(?), és ottan előadni ezt, hogy ő (....), tehát jogosítást kér az ittmaradásra. Ez az intézkedés, hogy megtűrési igazolványát elvették, ez egy átmeneti intézkedés, de kérem az illetőt, hogy ha tudja azt a magyar közmondást, hogy a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, akkor természetesen a hatóságnál neki panaszt kell emelni, és kérni, hogy az aufundhalsbereichtigungot adják ki neki. A kérdés az, hogy mi van a jelenleg az úgynevezett kiutasításokkal - foganatosítottak már ténylegesen kiutasítást? Erre vonatkozólag nem egyszerű a válasz. Kiutasítottak már évek óta olyanokat, akik bűncselekményt követtek el és elítélték őket. Ezek a kiutasítások azután végre lettek hajtva: voltak olyanok, akiket egyszerűen repülőgépre ültettek, és voltak olyanok, akiket elvitt az itteni rendőrhatóság és átadta a magyar hatóságoknak. A második csoport az, akik azért kérvényt adtak be - ezt elutasították, a benyújtott fellebbezést elutasították, az az ellen benyújtott keresetet, illetőleg fellebbezést szintén elutasították. Ezeknél az a helyzet, hogy sajnos az utóbbi időben igen sok magyar azil-kérelmezőt kiutasítottak, fölszólították őket, hogy két héten vagy négy héten belül hagyják el Németországot, és azzal fenyegtik őket, hogy börtönbe fogják tenni. A legtöbben - akik ebbe a helyzetbe kerültek - nem várták meg ezt, hanem önként elutaztak Ausztriába, amennyiben útlevelük volt. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 2. folyt.
|
A következő helyzet, hogy választhat-e a kiutasított, hogy Magyarországra, vagy más nem szocialista országba kívánna menni, - másképpen fogalmazva: köteles-e Magyarországra visszatérni? Válaszom a következő: hogy elvileg nem köteles visszatérni Magyarországra - mert a kiutasítás nem jelöli meg, hogy hova menjen - de hova menjen az a szerencsétlen, aki két-három évig várt itten, hogy eldöntsék az ő ügyét? A három ország, amelyik átveszi és nem kell vízum a magyar útlevelébe: az Svédország, Finnország és Ausztria. A svédek valószínűleg nem veszik át, a finnek nagyon messze vannak, és hát Ausztriába az a helyzet, hogy ha Ausztria beengedi, akkor feltehető az, hogy fogják, fel fogják kérni arra, hogy menjen vissza Magyarországra. De még egyszer ismétlem, hogy nem köteles Magyarországra visszatérni, csak hova menjen az illető legálisan. Egy következő kérdés: a romániai állampolgárok kiutasíthatók-e, ugyanúgy, mint a magyarországi magyarok? Ha a romániaiak ugyanúgy kiutasíthatók, kötelesek-e Romániába visszatérni? Válaszom a következő: amennyiben azilusokról van szó, akiknek az azil-kérelmét elutasították, azoknál az a helyzet, hogy ezek éppúgy lesznek jelenleg kezelve - ismétlem - jelenleg kezelve, mint a magyarok. 4-6 héttel ezelőtt még más volt a helyzet. Akkor még az mondták, hogy Ostblokk, tehát a keleti blokkhoz tartozókat nem utasítják ki - kivéve a magyarokat és a lengyeleket, mert ezeknél feltehető, hogy ezeket az országukba visszatérés esetén nem üldözik. Hogy a romániaiak Magyarországra térhetnek-e vissza, vagy az újabb rendszer szerint Romániába? Válaszom az: valószínű az, hogy Romániába nem kell visszatérniük a jelenlegi közvélemény szerint. A Magyarországra való visszatérésre nem tudok esetet, tehát ez még a levegőben van. De az egész kérdést: hogy mi a jelenlegi helyzet a tartózkodást és az azilusoknak kiutasítását, satöbbi, illetően - ezt a végén egy egész rövid állásfoglalásban fogom ismertetni. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 3. folyt.
|
Figyelembe veszi a Német Szövetségi Állam, ha valakinek a kivándorlási kérelmét a befogadó ország már intézi, de magára a kivándorlásra még nem került sor? Erre válaszom a következő: hogy eddig az volt a helyzet, hogy egy évig megtűrték az illetőt. Egy év után kezdődik az illetőnek a úgynevezett kezelése. Kap egy értesítést, hogy kötelezik hogy egy hónapon belül hagyja el az országot. Ez ellen fordulhat a bírósághoz védelemért, és a bíróságtól - az esetek 99 százalékában - nem kap védelmet. A helyzet a következő, hogy az úgynevezett klasszikus kivándorlási országokban a meghallgatások nagyon vontatottan mennek. Ez a fő oka annak, hogy 100 és 100 személy beleeshet ebbe a keretbe: hogy nem engedik a tartózkodásukat itt továbbra is. Itt volna lehetőség arra, hogy az egyházi személyek, a karitatív intézmények, de a menekülteket kezelő nemzetközi intézmények is a bevándorlási országok vezetőihez forduljanak, a politikusokhoz forduljanak, és kérjék meg őket arra, hogy például az Egyesült Államokba felgyülemlett cirka 6 ezer bevándorlási kérelmet intézzék gyorsabban, mert a németek nem hajlandók az illetőket továbbra itt- tartani, és nagyon kellemetlen, egész családok gyermekekkel együtt beleesnek ebbe a kellemetlen helyzetbe. A következő kérdés: átmehet-e egy másik nyugati országba, ha kivándorlásának elintézését ott várja be az NSZK-ból a kiutasított személy? Válaszom a következő: elméletileg természetesen, de gyakorlatilag oda vízum kell. És az a megoldás, hogy az illetőket arra kötelezik vagy rábeszélik, hogy menjenek vissza Magyarországra és ott várják meg a kiutazási lehetőséget vagy a bevándorlási lehetőséget a klasszikus bevándorlási országokba - tehát az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandba - ez egy elméleti kérdés. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
Abban az esetben, ha visszatér Magyarországra, akkor elesik az az előfeltétel, hogy bevándorolhasson az átlagember Amerikába, mert ezek az intézmények, amelyek a bevándorlást engedélyezik, azoknak az előfeltétele az, hogy az illető, menekült politikailag üldözött. Hogyan lehet ezt az illetőre ráfogni, vagy hogyan állíthatja ezt valaki, ha visszatért abba az országba, ahol azt állítja, hogy ott üldözésben volt része? - tehát ez elméletileg lehetséges, gyakorlatilag nem lehetséges. A megoldásnak annak kell lennie, hogy az illető bevándorlási országok politikai vezetőjét is, menekültügyeinek az intézését emberiességi okokból megkérjék, hogy minél hamarabb intézzék el a bevándorlási lehetőséget. Hogyan javíthat saját kivándorlási esélyein az, akinek nagyobb összegű megtakarított készpénze van? Erre vonatkozólag sajnos csak azt tudom válaszolni, hogy a megtakarított készpénz az egy nagyon relatív fogalom. Az elmúlt években - két-három évről van szó - az egyházi hatóságok Kanadában rendszeresítettek egy olyan megoldást, hogy az illetők 3-tól 10 ezer dollárig terjedő összeget lefizettek, és ezért kaptak egy értesítést az illető kanadai egyházi szervtől, hogy bevándorlását intézik, és ez a pénz az utiköltségre és az első év nyelvtanulási és elhelyezkedési, asszimilációs költségére vonatkozik. Ilyen emberek, ezek csak, én hallottam körülbelül 100 ilyen bevándorlási lehetőségről, egy London neveztű katolikus intézménytől, de jelenleg már egy katolikus és két református egyházi szervezet foglalkozik ezzel. Én azt ajánlom, hogy a címekért forduljanak a nevezettek a magyar katolikus vagy református egyházi szervekhez. A következő kérdés az már komplikáltabb: házasságot miképpen köthet itt, az NSZK-ban két olyan ember - tehát egy férfi és egy nő - akik Magyarországon már több éve éltek együtt, de ott nem házasodtak össze? Jelent-e leendő férjnek előnyt, hogy élettársa NKD-beli német nő, aki viszont Magyarországon élt már házasságban, csak később elvált? (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
Erre válaszom a következő: természetesen a Német Szövetségi Köztársaságban bárki köthet házasságot. Hogy együtt élt korábban, - tehát élettársa volt csak, vagy házastársa volt - nem játszik szerepet. De a leendő férjnek előnyt, hogy élettársa NDK-beli német nő volt, erre a válaszom az: hogy akkor jelent csak előnyt, ha itt van Nyugat-Németországban. Mert minden Német Demokratikus Köztársaságbeli állampolgár - ha ezt lehet így differenciálni -, abban a pillanatban ha átlépi a nyugatnémet határt, német, nyugatnémet állampolgárnak tekintendő. És rá vonatkoznak mindazok az előnyök, amelyek egy nyugatnémet állampolgárra vonatkoznak. Hogy aztán Magyarországon már házasságban élt vagy nem, és hogy elvált-e vagy nem, az nem játszik szerepet. Arra a kérdésre, hogy a házassághoz szükséges okmányokat kötelesek-e kiszolgáltatni a magyar hivatalok, s ha nem teszik mi a teendő? Válaszom a következő: a nyugatnémet, Nyugat-Németországban élő személyek részére a Bonnban lévő magyar konzulátus illetékes, és ezek nagyon gyorsan és nagyon előzékenyen szerzik meg a magyarországi okmányokat. Úgyhogy az a kérdés - hogy ha nem teszik, mi a teendő, ha nem szolgáltatják ki - ez nem aktuális. Konkrét információm az, hogy nagyon előzékenyen és nagyon gyors idő alatt szerzik meg ezeket az okmányokat. Egyébként a házasságkötéshez szükséges okmányokat be lehet szerezni Magyarországon is közvetlenül, egy meghatalmazással - hogyha ezt egy ügyvédi munkaközösséghez küldik. A következő kérdésre, hogy a németesítésre váró személy köteles-e lemondani magyar állampolgárságáról, hogy a német állampolgárságot megkapja? Igen. A válaszom az, hogy köteles lemondani. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 6. folyt.
|
A helyzet az, hogy az állampolgárság elnyeréséhez szükséges eljárás lefolytatása után - amely 4 és fél évi tartózkodást jelent német-magyar vegyes házasságnál, 7 éves ha az illető megkapta az azil-jogot, és 10 éves a közönséges halandó részére - ez körülbelül eltart, ha az iratok rendben vannak 10 hónapig jelenleg. Utána a megkapott úgynevezett kilátásba helyezési okmányt le kell fordítani magyarra, elküldeni a bonni magyar követségnek, meg oda el kell küldeni különféle iratokat, és körülbelül 16-18 hónap után az illető megkapja a legfelsőbb tanács elnökségétől aláírt nyilatkozatot, hogy a magyar állampolgárságról lemond, ha a német állampolgárságot megkapja. Az én véleményem az, hogy itt is lehetne valamit tenni, hogy ezt az időpontot lerövidítsék. Szerintem 6 hónap elegendő lenne egy ilyen nyilatkozatnak a megadására. Remélem, hogy a jövőben ez az út, és ennek a megszerzése gyorsabban fog menni. Németesítés után levő személy Magyarországra visszatérve milyen elbírálásra számolhat? - ez volt a kérdés. A válaszom a következő: hogy az a személy, aki itt beadta a kérvényét, úgynevezett ausfiedler, tehát ide költöző személy, az a német jog szerint németnek tekintendő, német állampolgárságát megkapja, megkapja a német útlevelet - de ha Magyarországra visszatér látogatónak vagy véglegesen, tökéletesen nem számít. Úgy számít mint hogy ha születésétől kezdve német állampolgár lett volna. Egy következő kérdésre nem tudok végleges választ adni. Idős, Bécsben élő házaspár Magyarországon szeretne végleg letelepedni. Nyugdíjukat megkapják továbbra is az osztrák nyugdíjfolyósító szervektől, kell-e ennek érdekében valami különleges ügyintézést lefolytatniuk? (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 7. folyt.
|
Sajnos a kérdésben nem közölték, hogy az illető osztrák állampolgár lett-e, vagy pedig megtartotta magyar állampolgárságát - úgyhogy erre vonatkozó végleges választ adni nem tudok. Azt ajánlom azonban az illetőknél, hogy az osztrák nyugdíjhatóságokhoz forduljon és azoktól megkapja a választ. És ez a válasz azután bizonyára autentikus, és elintézi a kérdést, megnyugtatóan. Az utolsó kérdés, amit feltettek az olvasók: mi a jogi helyzet ma, 1989 augusztusában a Német Szövetségi Köztársaságban lévő magyar menekülteket illetően, akik nem rendelkeznek menedékjoggal, és ennek elnyerésére nincs is esélyük? Milyen realitásokkal kell szembe nézniük és milyen helyzetváltozásra számíthatnak, ami jogi megítélésüket, munkavállalási lehetőségeiket és ittmaradásukat illeti? Sajnos itt sok jót mondani nem tudok. Épp ellenkezőleg: a helyzet bizony szomorú. A magyar menekülteket - tehát azokat a menekülteket, akik azért kiértek, az az első csoport - erre vonatkozóan a legkellemetlenebb a helyzet, mert sajnos Németországban ezen a téren a jogi helyzet helyett a politikai meggondolások játszanak majd szerepet. Jövőre, 1990-ben választások lesznek, és sajnos nagyon sok politikai párt ezt a kérdést pozitív és negatív értelemben kihasználja, hogy a kis pecsenyéjüket megsüssék. 1989 augusztusában a következő a helyzet: azokat az azilusokat, akiket elutasítottak már, a keresetet az ansbachi közigazgatási bíróság szintén elutasította, a beadott fellebbezést visszautasították - azokat 99 százalékban kiutasítják innen. Ezt a kiutasítást nem hajtják végre azokban az esetekben - és ez a csodálatos, hogy tényleg a jobb kéz nem tudja mit csinál a bal -, akik 1987. május elseje előtt adtak be azilkérvényt. Ez azért érdekes, mert egy évvel később kimondták, hogy ez sem számít, hogy 1987. május elseje előtt adták a kérvényüket, hanem az összes Ostblokk, tehát a szocialista államokból származó azil-kérvényezőket egy kalap alá kell venni, és mindenkit innen ki lehet utasítani. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 8. folyt.
|
Most körülbelül 2-3 hét előtt valamelyik okos kitalálta azt, hogy azért valami differenciálásra van szükség. Erre a differenciálásra a következőképpen jöttek rá: hogy elhatározták, hogy mégis van értelme annak, hogy aki 1987. május elseje előtt jött ide, és ezeknek megadják az doldungot(?), azaz a megtűrést. Ha valaki később jött ide, akkor az illetőt kiutasítják, felszólítják, hogy két héten belül hagyja el az országot -, ha nem hagyja el, akkor megfenyegetik, hogy letartóztatják és kényszerrel küldik el ebből az országból. Hát ez nagyon szomorú helyzet, a végleges rendezést - hogy milyen skatulyákban fogják az egyes azilusokat bedobni - nem lehet tudni, de én úgy értesültem, hogy december 31-ikéig összeülnek a belügyminiszterek, és mégegyszer valami okosat fognak kitalálni, hogy mi történjék ezekkel az emberekkel. Olyan vélemény is van, hogy azokat, akiknek német férjük van, vagy feleségük van, vagy azilusokkal vannak megházasodva, hogy azoknak megadják a lehetőséget arra, hogy itten megtűrjék őket. Tehát még egyszer összefoglalva: azt akarom mondani, hogy a magyar azilusoknak az 50 százaléka nem klasszikus azilus, hanem innen tovább akart menni - és amikor ez a továbbmenetel nem sikerült rövid idő alatt, akkor az összes hatóságok Németországban rábeszélték őket arra, hogy adjanak be azilkérvényt, anélkül, hogy akartak volna azilt elnyerni. És ezek az azil-számok azután növelték a számát azoknak, akik itten mint úgynevezett gazdasági menekültek vannak kezelve. Egyáltalán nem gazdasági menekültek ezek, ezeknek körülbelül 50 százaléka - hanem ezek főképpen azért adtak be azilt, mert őket rákényszerítették arra, mert eltelt az egy év, amely egy úgynevezett megtűrési idő, amely idő alatt az illetők várhatnak a kivándorlásra. Ezt a kivándorlást viszont egy év alatt nem tudták megcsinálni, mert hisz az Egyesült Államok leállították a megvizsgálását és az illető kihallgatását, és állítólag október elsején újból megkezdik ezt. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 9. folyt.
|
Azok a magyarok, akik közvetlenül csak kivándorlásra jöttek ide, azoknál az a helyzet, hogy amennyiben a kivándorlási irataikat megkapták, abban az esetben valószínűleg két-három hónapon belül kivándorolhatnak az ígértek földjére. A hatóságok itten a helyzetek megítélésénél főképp belpolitikai okokból döntenek, sajnos nem játszik szerepet az, hogy a legtöbb menekült, aki idejött annak az ígéretnek dőlt be, hogy nem küldik haza a magyarokat és az azilusokat akkor sem, ha az azilkérelmüket elutasították. Sajnos az a helyzet ezeket illetően, hogy volt olyan vélemény régebben, hogy azt mondják, hogy ne higyj magyar a németnek. Az nem igaz, csak a helyzet, hogy a németek nem tudják azt, hogy az eddigi magyarok, tehát az 1-2-3-5 év előtti helyzetben bizony nemcsak a magyarok, nemcsak a mostani ellenzékiek, hanem tényleg az egész világ tudja azt, hogy bizony ebben az úgynevezett kényszerszocializmusban élőket bizony más vélemény és meggyőződés miatt üldözték, elítélték. Az események, amik Recsken voltak, ezek különösen ismeretesek és nagyon fájdalmasak, hogy ezek vannak. Ezek a válaszok azokra a kérdésekre, amiket a kedves olvasók és a rádió hallgatói tettek fel hozzánk. - Én nagyon szépen megköszönöm dr. Miklós László ügyvédnek, müncheni ügyvéd úrnak a jogi tanácsadását, azzal a megjegyzéssel, hogy a hallgatókat mi nem kívánjuk sem félrevezetni, sem hamis illúziókba ringatni - ezért mondtuk el a nyers igazságot. Azt hiszem, ügyvéd úr is egyetért azzal a véleményemmel, hogy ettől teljesen függetlenül a német jogi elbírálás esetenként eltérhet ezektől az általános elvektől. Tehát sok esetben egy-egy tartomány, vagy egy-egy tartományi hatóság ennek ellenére is dönthet pozitívan - miképpen vannak olyan döntések, amelyek még ennél is hátrányosabbak, azokra nézve, akikre vonatkozik. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 10. folyt.
|
- Sajnos azt kell mondani, hogy ez így van - de kérem még egyszer azt, hogy ne ringassa magát senki illúziókban, hogy az élet itt, Németországban tüzoltóbál. Sajnos nem: ez is egy komoly harc, egy komoly küzdelem -, és mindenki fontolja meg azt, mielőtt elhatározza azt, hogy ide kijön Németországba. - Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és nagyon jó munkát, jó egészséget kívánok. - Köszönöm szépen, Isten áldja meg. - Viszonthallásra. (...) - Kedves hallgatóim Mint az elhangzott műsorban hallhatták: a Németországba menekült magyarok - és hát hozzávetőleg ugyanígy vannak a lengyelek is - sorsa nem kedvező. Azonban, amikor erre figyelünk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon sokkal liberálisabban bánnak az emberekkel, hogy a politikai fogoly fogalma lassan megszűnőben van, a külföldet úgymond jogellenes elhagyó, majd Magyarországra külföldről visszatérő személyekkel szembeni törvényes eljárás ezidő szerint még mindig olyan, mint pár évvel ezelőtt volt -, vagyis a törvény kiszabta büntethetőség felső határa 3 év börtön, a pénzbüntetés pedig 10 ezer forint. Bizonyos jogértelmezés szerint vagylagosan is alkalmazható a pénzbüntetés vagy a börtönbüntetés arányos része. Ebben a kérdésben tehát ne viselkedjünk úgy, mintha már minden szabadságjoggal rendelkezne a nép. +++
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|