|
|
|
|
Válasz a hallgatóknak
|
München, 1989. augusztus 11. (SZER, A hallgatóé a szó) - Először is bemutatkozom: 33 éves volt kisiparos, és két gyerek apja, és el vagyok keseredve. És örömmel hallottam, hogy lesz megint, ilyen irodájuk lesz Pesten. - Igen. - Azt szeretném megkérdezni, hogy eléggé szélsőségesek a hangulatok most nálunk, Magyarországon. Ezt most közben megkérdezem: nem félnek attól, hogy esetleg egy visszarendeződés folyamán ezt az irodát piszkálni fogják? - Félni nem félünk. - Már olyan értelemben, hogy megszüntetik az irodát? - Ha megszüntetik az irodát, ez a Szabad Európának anyagi veszteség, Magyarországnak erkölcsi. - Amiért én nagyon-nagyon szerettem volna önnel beszélni: mint állampolgár, mint ember, azután érdeklődnék, hogy mi az önök véleménye arról, hogy ha megpróbálnánk valahogy hazacsalogatni azokat az igazi szakembereket, akik tudnának értünk valamit tenni. Tehát jól képzett szakemberek, emberileg is olyan a hozzáállásuk, hogy - van erre valami esély? - Nincs. Nem bíznak az itt lévő jó szakemberek Magyarországnak a képességeiknek megfelelő tér biztosításában. Tehát egyszerűen annyit csalódtak és az újabb próbálkozásaik során szintén olyan sok rossz tapasztalatra tettek szert - eléggé sűrűn beszámolnak nekem erről -, hogy nem látják értelmét annak, hogy visszamenjenek, nem ismerik pontosan azokat a jogokat, amelyek vonatkoznának rájuk - nemcsak azért, mert nem képesek megismerni, hanem mert nem is lehet, szóval ezek a jogok nem eléggé körüljárhatóak, túlzottan egyoldalúak. - És zavarosak néha. - Rendkívül zavarosak. Ide értem például a vegyesvállalat alapítással kapcsolatos előírásokat is, az adóelőírások teljesen áttekinthetetlenek, egyszerűen civil ember számára azok a jogi körülmények, amik Magyarországon ma vannak, befogadhatatlanok. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
- Szóval az az igazság, hogy ez nálunk még most azért is érződik ennyire, mert ingerültebbek az emberek, érzékenyebbek. Egyébként jellemző az egész társadalomra ez az elhidegültség. És most - én ahogy úgy hallottam - 1 millión felül van a bejelentések száma az APEH-nél, tehát ez azt jelenti, hogy van aki háromszor is bejelentett valakit. - De sajnos a bejelentések világrekordját szerintem mi tartjuk, mert itt, Nyugaton élő magyarok közül - gondolja meg - a legrászorultabbak, akik úgynevezett szociális segélyből élnek, azok egymást jelentgetik föl, ha valaki hozzájut néhány napos úgynevezett fekete munkához. - Képzelje el, hogy van a Magyar Néphadseregnek, a Magyar Tűzoltóságnak, Munkásőrség, és a többi, és a többi olyan lehetősége van, hogy 24 órát dolgoznak - már idézőjelbe dolgoznak - és utána kettő napjuk szabad. - Igen. - Most képzelje el, hogy elmennek és a kisiparosok elől, meg a vállalatok elől féláron felvásárolják az összes munkát. Ugyanakkor rajtunk az állam követeli az adót, az SZTK-át és a járulékos dolgokat. - Igen. - Egyszerűen erkölcstelennek tartom és tehetetlenek vagyunk úgyanúgy a Volán Vállalatnál - biztos ismeri a Volán Vállalatot. - Hogyne. - Állami autóval, munkaidőbe, állami üzemanyaggal, sok esetben áron felül vállalnak, és akkor a magánfuvarozók egyszerűen nem tudnak lépni. Most van egy olyan üzenetem önnek, amit nekem mondtak ugyan, de én ezt hiszem, hogy ezt név nélkül - majd megmondom aztán a legközelebbi beszélgetésünkkor, hogy miért - nyugodtan elmondhatom önnek. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 2. folyt.
|
Nagyon örülnének a magyarok egy olyan segítségnek, ami nem térbeni, hanem anyagi, tehát eszközben valósul meg. Nem tudom, ez a nyugatnémet autópiac küldene-e 1,5, vagy 1 tonnástól 3 és fél, 5 tonnásig teherautókat? És ezt - már ugye a magyarok ha nem tudnának belenyúlni, nem tudnák zsebre rakni - kénytelenek lennének a kisiparosok között szétosztani, hitel formájában vagy bármi egyéb, van akinek pénze is van rá, és sokkal nagyobb segítség lenne. Ilyenre lát valami lehetőséget? - Lehetőséget látok, csak az a gond, hogy a magyar kisiparosok hivatalos képviselőszervezetei - legalábbis amelyek eddig voltak, mert most tudom, hogy ott is különböző átalakulások vannak - annyira nem tudtak jó kapcsolatokat kiépíteni, például éppen a nyugatnémet piacon, hogy az a párbeszéd, amelyik mondjuk egy ilyen intézkedést meg kellene, hogy előzzön, egyszerűen még nem jött létre. Tehát nincs kollegiális viszony a magyar kisiparosokat képviselő szervezetek és a nyugat-németországi kisvállalkozókat, kisiparosok, vagy ahhoz hasonló munkakörben lévőket képviselő szervezetek között. - Hát én nem tudom. Szóval az az igazság, hogy nálunk egy olyan hozzáállás ütötte fel a fejét körülbelül egy 10 éve, amit a legjobb indulattal is csak katasztrófálisnak tudok minősíteni. - Nézze Olyan hozzáállásról tudok én - javítson ki, ha nincs igazam -, hogy mintha egy ilyen nagy-nagy öntudatosság lett úrrá a vezetőkön, mint ha mi - ugye mint kommunista párt satöbbi - mindent el tudunk intézni és az összes európai ország csak tanulni jöhet hozzánk. Szóval volt egy ilyen nagy pökhendiség, egy ilyen nagyratartottság, ami valószínűleg egy éles hiedelem alapján alakult ki, nevezetesen, hogy a nagy Szovjetunió az mindenkor, mindenben mögöttünk áll, annyi a nyersanyaga, hogy kimeríthetetlen, és a többi. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 3. folyt.
|
- Ez nemcsak abból adódott, hanem egyfajta ilyen dolgozó elvakítás. Szóval még eddig akárkivel mostanában beszéltem, fel van háborodva. Mondtam nekik, hogy gyerekek, nem kell mérgelődni, ameddig minden dolgozót 300 forint prémiumért meg lehet venni, és utána főnöke felvesz 300 ezer forintot, és ezt csöndben elnézik, addig egy szót nem lehet szólni. - Igen. Én ezt el sem akartam hinni. Minap egy hallgatónk mesélte, hogy ők kapnak négyen - fizikai munkásokról van szó -, kapnak négyen 20 ezer forintot, és ugyanezért a munkáért a felettesek - nem tudom már milyen szinttől felfelé - 80-100 ezer forintos prémiumban részesülnek. - Sőt, én különbeket mesélek önnek, sőt, ha gondolja le is írom, csak nem tudom hogy kijuttatni, mert tudja postabontás, meg mi- egyebek. - Ez nekem sokkal rokonszenvesebb, ez a forma, amit most csinálunk, azért vezettük be ezt a telefonos műsort, azért vált lehetősége ennek a minden heti megismétlésére és felvételére, mert tudjuk, hogy ez kevésbé cenzúrázható. - Én sokkal érdekesebb dolgokat tapasztaltam, mivelhogy bejártam az országot, bejártam a fővárost, meg minden kerületét, minden zegét-zugát a munkám folytán. - Mit dolgozott, ha szabad kérdeznem? - Én ilyen földmunkákkal foglalkoztam, kisiparos voltam, de most már csak félállású vagyok, mert elmentem egy állami vállalathoz, mert valamiből élni kell. És különböző korú, nemű emberekkel beszéltem, különböző beosztásúakkal, és ilyen történt, hogy egy leszámlázott munkánál behívták a cigányokat és a következő hangzott el: hogy itt a főnök előtt megígérem, hogy kaptok 20 ezer forintot erre a munkára. Megcsinálták a cigánygyerekek, de úgy, hogy szakadt róluk a víz. Mentek a pénzért és akkor mondja a főnökük, hogy: ki mondta? Azt mondják, hogy: maga mondta, főnök. Az mondja: ki előtt? Az mondják: a másik főnök előtt. Behívatta: ezelőtt az ember előtt mondtam? Azt mondják a cigánygyerekek, hogy: igen. Na, akkor most ezelőtt az ember előtt visszavonom a szavam. És ilyet meg lehet csinálni, és meg mernek csinálni. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 4. folyt.
|
- Fantasztikus. Azért, mondjuk ilyen esetben aztán persze csodálkoznak utána, hogy a cigányok elkezdik gyűlölni az őket félrevezető nem cigányokat, és aztán ez terjed. - Igen. És sajnos a vezetői szemlélet az pedig olyan, hogy amikor... Szóval elég komoly panasszal mentem egy osztályvezetőhöz, akkor meghúzta a vállát, azt mondja: hát most mindenhol ez van - ezzel el volt intézve. - Ön az adó miatt adta vissza az iparát, vagy nem kapott elég munkát? - Nem volt munka, az adó nagyon magas, az SZTK rettenetesen magas. Sőt, elárulom magának, hogy az SZTK-ban egyszer - ezt egy olyan ember mesélte, aki pénzügyekben eléggé jártas - milliós nagyságrendben ugrott ki többletbevétel, és még az SZTK sem tudta, hogy honnan. - Igen? - Alig tudták eltusolni egyébként. Szóval egyszerűen - hogy fogalmazzam önnek - az állam tőlem elvár, de semmilyen segítséget nem ad. Most képzeljen el egy olyan helyzetet, hogy én önnel, mint vállalattal perben állok. Az adóhivatal ezzel nem tőrödik, sőt olyan szemlélet van - mert voltam ezügyben az adóhivatalnál -, hogy a vállalattal szemben csak valamilyen viszonyban van valamilyen velem szembeni hatóságként léphet fel. Ennyire egyenlőtlen versenyt én még nem is láttam. - Ezen gyakran próbáltam magamnak definiálni, hogy mi a szocialista állam. Most, amióta közelebbről ismerem a - magyar szóhasználattal - tőkés ország államberendezkedését, úgy látom, hogy az a nagy különbség többek közt, hogy a tőkés országok, vagyis a polgári demokráciákban partner az állam - minden vonatkozásban - még a szocialista relációban csak partnernak mutatja magát. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 5. folyt.
|
- Igen. Tehát: biztos gyerekkorában hallotta ezt a kifejezést, hogy még a párnát is elvinnék az ember feje alól. És egyébként elviszik, el, szóval minden lelkiismeret nélkül. Hát itt állnak családok, sőt nyugdíjasok. Képzelje el, hogy olyan nyugdíjassal beszéltem a múlt héten, hogy havi 1 millió 200 ezer forintot adott be a MÉH Vállalatnak. Ezt szorozza be gyorsan - 30 valahány évig dolgozott ott. És most le van romolva a bácsi, enni nem tud, melegíteni nem tud ételt magának, és olyan van, hogy kap 3 ezer valahány száz forintot. Azért mondom, hogy ha úgy valami külföldi magyarral beszél, próbálja már meg rábírni őket, hogy jöjjenek haza segíteni, nagy szükség van rájuk. - Nézze Ez a beszélgetés is hozzásegít ennek a dolognak az előbbreviteléhez. Köszönöm szépen, viszont hallásra. (ZENE) - Azért hívtam önöket, mert volna itt Magyarországon egy olyan probléma, amiről talán mostanában kicsit kevesebbet beszélünk. Mégpedig arról lenne szó, hogy ugye most ez nagyon örvendetes, hogy végre felfedeztük az erdélyi magyarságot, de én arról szeretnék önökkel beszélni, hogy Magyarországon is vannak nemzetiségek. Halló - Igen, figyelem önt. - És én német nemzetiségű származású vagyok. - Tehát annak is tartja magát? - Igen, én annak is tartom magamat. Na most ezzel kapcsolatban annyit szeretnék önöknek elmondani, hogy mi beszélünk itt az erdélyi falurombolásról. A múltkor a Panorámában Tőkés László tiszteletes is megmondta: nemcsak tankkal lehet falut rombolni. És ilyen csendes falurombolás történik Magyarországon is. - Most is? (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 6. folyt.
|
- Most is. Tehát itt gondolok olyanra, hogy egyszerűen iskolák körzetesítése, tanácsok eltünnek, rendelők eltünnek, és így egyszerűen kénytelen elmenni a lakosság. - Na, most ez kezdődött a hetvenes évek közepén ugye Magyarországon a körzetesítéssel, és nem ért véget ez a folyamat? - Hát még sajnos nem. - Tudna konkrét példát, ahol ez zajlik? - Hát nézze Ott volt az az ominózus Ófalu. - Igen. - Akkor rengeteg baranyai kisfalu - Bakóca például. - Mert én a magam részéről jól ismertem Tatabánya környékét. Ott elég korán, még ezelőtt olyan 14 vagy 13 évvel Várgesztes községnek például elvitték az iskoláját, amelyik egy nagyon kis önálló község volt, és az iskola elvitele után azt hiszem elvitték a tanácsát is, - vagy az már korábban sem volt - na ennek én tanúja voltam, de a község maga valahogy attól megőrizte az épségét. Viszont azt hiszem, hogy ezeknek az intézményeknek a leépítése mindenképpen egy falurombolás-szerű, ha nem is olyan durva cselekedet. - Persze, hogy nem durva, de szóval én egy kicsit skizofrén állapotot érzek. - Igen. - Természetesen én támogatom, most végre a magyar kormány, amelyiket én mondjuk nem tartok igazán jónak, most végre egy picit az erdélyiek irányában aktívizálódott. Most egy picit elfelejtjük, hogy itt is élnek azért nemzetiségiek. - Milyen nemzetiségi hátrányokat tudnánk még megemlíteni? - Most én egy konkrét példát mondok: a budapesti Kossuth Lajos Gimnázium nemzetiségi tagozatán, én ott végeztem. - Igen? (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 7. folyt.
|
- Egy darab? - Egy darab - Az elég kevés. - Az igazgatónő egy vad kommunista, aki megpróbál mindenhol keresztbe tenni. Körülbelül úgy nézett ki a helyzet, hogy rengeteg nyugatnémet küldöttség járt az iskolákban, különböző Goethe Intézet, egyéb ilyen kulturális küldöttségek és rengeteg ajándékot hoztak - video, tévé, számítógép satöbbi. Most hivatalosan ez úgy lett volna feltüntetve, mint hogyha ezt az iskola vezetősége kolletíven érte volna el, holott itt az volt a helyzet, hogy ezt a nemzetiségi tagozat érte el. - Vagyis a nemzetiségi tagozat hozta az iskolának, mondhatnám, hogy az volt, amelyik miatt odafigyeltek rá. Tehát ez volt a kirakat? - Ez volt a kirakat, mert tulajdonképpen ez az iskola, ez egy harmadosztályú külvárosi gimnázium lenne enélkül. - Hol van ez az iskola, hogy a hallgatók is megtudják? - Pesterzsébeten, az Ady Endre utca 142. - Igen. Na most miben nyilvánult meg az Ön által nyilván joggal kifogásolt magatartása az igazgatónőnek? Tehát milyen hátrányokat okozott az, hogy ő - mondjuk az ön fogalmazása szerint - vad kommunista? - Például: tavaly decemberben volt a Magyarországi Németek Szövetségének egy kongresszusa. S ennek előjátékaként volt a soroksári Táncsics Művelődési Házban egy jelölőgyűlés, ahol az iskolából elég nagy számmal voltak kint diákok, tanárok. A hivatalos jelöltek közül tulajdonképpen senki nem jött be, és ez nagyban köszönhető az iskolának, mert így egyszerűen a hivatalos jelöltekről nem vettünk tudomást. - A diákoknak? (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 8. folyt.
|
- Igen, igen. - Mert nagyon sok hivatalos jelölt személy számunkra elfogadhatatlan volt. (Ketten egyszerre beszélnek) - Értem, persze. - Utána megjelent a Neue Zeitung nevű lapból - nem tudom ismeri-e? - Igen, ismerem. - Egy elítélő cikk a diákokról, hogy mi ott rossz - ilyen stílusú, hogy - rosszalkodtunk, meg hogy egyáltalán mit keresünk mi ott, meg hogy tulajdonképpen mi nem is szavazhatunk - ami nem igaz. És erre fel indult egy aláírásgyűjtés az iskolában, hogy válaszolunk ennek az újságnak. Egy darabig minden rendben is volt, de ez kitudódott a tanárok között, és ennek egy-két igazgatói intő lett a következménye. Akkor voltak olyan esetek - például diákparlament -, ahol a nemzetiségi tagozat nevében német nyelvű lektort kértünk az iskolának, és az eddigi eredmények figyelmen kívül hagyásával egyszerűen nem történt semmiféle intézkedés az iskola hivatalos, tehát hivatalos részről ennek irányában. - Igen. - Vagy például mondhatnék egy idei esetet. Felvetették az iskolában, hogy alakuljon Fidesz-csoport. Ezt természetesen eleve ellenezték, de az MSZMP működik. - Az iskolában? - Az iskolában, igen. - A diákok körében működik. - Nem, nem. - A tanárok körében. - A tanárok körében, de akkor vagy szünjön meg az is ott, vagy pedig kapjon akkor a Fidesz is tényleg lehetőséget. (ZENE) (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 9. folyt.
|
A hallgatóé a szó. Amennyiben szerda és szombat délután 16 valamint 18 óra 30 között a következő müncheni számot tárcsázzák, ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A müncheni telefonszám: 21-02-39-16. Megismétlem, a távhívás, tehát az NSZK és München hívószámával együtt: 00-49-89-21-02-39-16. Ezek a telefonbeszélgetések képezik a mai 30 perces műsor alapját. - Halló - Halló, tessék. - Halló, jó napot kívánok Egy kis türelmet Ceglédről keresik. - Igen. - Vonalban az NSZK, lehet beszélni - Jó napot kívánok - Halló tessék. - Pillanat türelmet. - Igen. - Hát én nem hallok semmit - Várjunk még egy percig, pedig hallom, hogy közben működik a számláló. - Halló - Igen. - Ceglédről szeretnének önnel beszélni, megtetszenek próbálni most beszélni? - Én várom a beszélgetést, csak nem ... - Tessék jó hangosan beszélni - Nem hallom a másik felet. Halló Hall engem valaki a ceglédi postahivatalon? Ezen az úton úgy tűnik nem. Valaki felhívott Ceglédről, szeretne velünk beszélni, a postahivatal összekapcsolt minket és a hívó fél hangját nem hallom. Tudatom kedves hallgatómmal: én készen álltam a beszélgetésre, a hiba nem az én készülékemben, azaz nem a Szabad Európa Rádió telefonjaiban van, valahol viszont van hiba, mert különben ez a beszélgetés nem hiúsult volna meg. Tovább várni sajnos nincs időm, a beszélgetést a magunk részéről vállalva, jelenleg a vonalkapcsolatot megszakítjuk. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 10. folyt.
|
- Igen? - Hall engem? - Hát tessék beszélni, hát itt van a Szabad Európa Rádió Miért nem tetszik vele beszélni? Hát jó hangosan tessék beszélni Tessék már kinyitni a száját Halló - Halló, én hallom önt, nem hallom a hívó felet. - Hát nem, mert nem is mond semmit, hát nem csodálom, hogy nem hallja. (ZENE) - Jó napot kívánok Nagy Imre vagyok a terézvárosi SZDSZ tagja. És ami miatt én felhívtam a következő: Állítólag a mi országunk nagy léptekkel halad a demokratikus jogállam felé. Ez mind nagyon szép lenne, csak itt az a probléma, hogy aggaszt engem egy nagyon súlyos gond - és gondolom, hogy nemcsak engem, hanem sokan másokat is. Ugyanis - Szép úr - ez a fegyverviselési engedély lenne. Tudtom szerint Magyarországon nincs fegyverviselési engedély. Na most ám ezzel kapcsolatosan én azt akarom mondani - és ezt felvetettem a mi összejövetelünkön is, tehát az SZDSZ-en belül -, hogy olyan személyek birtokában vannak fegyverek, akik semmilyen fegyveres testülethez nem tartoznak. Tehát tulajdonképpen se katonai szolgálatot, se munkásőr-szolgálatot nem végeznek, és ezek az úgynevezett pártfunkcionáriusok, akik tulajdonképpen hát ilyen feladat látnak el, mint párttikár, meg egyebek. Na most, ez azért aggaszt engem többek között - és nemcsak engem, hanem az országban sokan másokat is -, mivelhogy közelednek a választások. Na most ezek a fegyverviselési dolgok - már mint ami az ő birtokukban van, ugye, a párt jóváhagyásával, ugye - ezek esetleg megfélemlítés célját is szolgálhatják szerintem, nemcsak szerintem, hanem sokan ezzel így vagyunk. És ezt még mindig tabutémaként kezelik, nem mondják meg azt, hogy szám szerint körülbelül mennyi fegyver van kint magánszemélyi tulajdonban, és egyszerűen erről nem hajlandók számszerű adatot adni. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 11. folyt.
|
Na most, minket ez nagyon aggaszt, az SZDSZ tagjait. És nekem az a véleményem, és én ezt közzé is tettem az SZDSZ-en belül, hogy a választások előtt mindenféle lőfegyvert szerintem be kellene, hogy szolgáltassanak. Ezt követelni kell minden ellenzéki szervezetnek, mert csak így lehet igazán beleegyezni abba, hogy tényleg az, hogy nemzeti megbékélés, meg egyebek, úgyhogy csak így lehet hitelt adni az MSZMP-nek, ha minden fegyver be van szolgáltatva. Mert hogy az nem lehetséges - és szerintem Szép úr sem tudja elképzelni azt - most képzeljen el egy olyan szituációt, hogy önt én megbántottam és esetleg bűnöket követettem el ön ellen, és talán családja ellen is, és most mi tárgyalunk a megbékélésről, hogy béküljünk ki és nyújtsunk egymásnak békejobbot. Igen ám, csak közben az én kezemben ott van egy nagy kés. Hát így nem lehet megbékélni, és nem lehet nemzeti megbékélésről tárgyalni - gondolom én. Tessék kérem, mindenki szolgáltassa be haladéktalanul, mire a demokratikus választásokaat kitűzik. És ez ne szolgálhasson esetleg visszaélésre alkalmas lehetőséget. Hát ennyit szerettem volna elmondani erről a kérdésről. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm Szép úr, hogy meghallgatott. (ZENE) - Nem tudom, hogy jó számot hívtam-e? - Bizonyosan. - Szabad Európa Rádió? - Igen. - Jó napot kívánok. - Üdvözlöm. - Én az angol nyelvtanulásról szeretnék beszélni. - Igen. - Debrecenből hívom. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 12. folyt.
|
Ahogy itt volt Magyarországon a Bush amerikai elnök, az ittléte alkalmával kijelentette, hogy angol nyelvtanárokat küld Magyarországra. Na most én ennek nagyon megörültem, de én azt szeretném tudni, hogy vajon kik részesülhetnek az Amerikából ide érkező nyelvtanárok által tanított nyelvtanulásban. Hogy csak az ifjúság, vagy pedig a különböző helyeken, vagy pedig lehetséges lenne-e korhatár nélkül jelentkezni egy-egy ilyen tanfolyamra? Megmondom, hogy miért. Mert először is nyugdíjas vagyok - és ugye nem mindegy, hogy mennyit fizetek ezért a bizonyos tanfolyamért. A másik probléma pedig az, hogy voltam én már nyelvtanfolyamon, nem is egyszer, és az a probléma, hogy szinte az ember nem tanul semmit jóformán, mert előzőleg, akik jelentkeztek ezekre a tanfolyamokra, azoknak a tudását nem mérik fel, hanem csak akik bejelentkeznek beosztják, és akkor így megy ez az egész. És aztán a teljesen kezdők közé eljöttek olyanok is, akik már valamennyire tudnak valamit, és aztán a semmit nem tudóknak meg elmegy a kedvük attól, hogy tanuljanak, és nincsen semmilyen sikerélményük egy-egy ilyen tanfolyamon. - Ön honnét hív most minket? Debrecenből? - Igen. - És ott vannak ezek a problémák a nyelvtanulással? - Itt tapasztaltam. - Tehát ott tapasztalta, amit most elmondott? - Tapasztaltam, és aztán már félek is jelentkezni. Nagyon szeretnék tanulni, mert a gyermekem sincs ott. - Értem. - Na és akkor most még az volt a probléma - ezelőtt 3 évvel 4 ével, igen -, az volt a probléma, hogy ezeket a nyelvvizsgákat olyan időpontra időzítették, tették mondjuk szeptember elejére, amikor mondjuk az ifjúságnak egy bizonyos része már nem tudott menni vizsgára, mert közben esetleg behívták katonának. És akkor emiatt halasztást kell kérni, vagy ehhez hasonló dolog... (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 13. folyt.
|
- Igen. Igen, hát legalább egy hónappal hamarabb. - Júniusban, vagy legfeljebb augusztusban? - Igen. Nagyon rossz időpont. - A szeptember, az egy rossz időpont. - Emiatt volt aztán borzasztó nagy kellemetlenségem nekem is a gyerekem miatt. - A kérdése különben jogos és gondolom, más hallgatót is érdekelne, hogy ha ez az úgynevezett amerikai békehadtest önkéntes csoportja ... - Igen. - Tehát amerikai fiatalok és kevésbé fiatalok, akik önként vállalják, hogy nyelvet tanítanak, olyan országban például, mint Magyarország, hogy ezeknek a tanítását hogy lehetne elnyerni. - Igen. - Ez ügyben mi fogunk adni pontos tájékoztatást. Ezidő szerint még nem tudunk mi sem többet a bejelentése kívül, mivel ez egy terv, ami még a megvalósulás előtt nyilván részletesebb kidolgozásra vár. - Igen. - Tehát fogunk jelentkezni a hírrel és többször is elmondjuk mind A hallgatóé a szó című műsorban, mind pedig a Hallgatók fóruma című műsorban, amely kifejezetten a hallgatók kérdéseire adott válaszokat tartalmaz. - Jó, akkor majd fogom figyelni, és akkor meg fogom tudni. Nagyon szeretnék egy ilyen tanfolyamra bejutni. - Ön különben mielőtt nyugdíjba ment volna milyen szakmában ténykedett. - Milyen? Boltvezető voltam a ruházati (....). - Nagyon szépen köszönöm (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 14. folyt.
|
- Szeretnék kimenni dolgozni. - Igen. Tehát Nyugatra szeretne kimenni dolgozni? - Igen. - Mi az a késztetés, ami önt ennek a szándéknak az elhatározására indította? - Április 30-tól nincs munkám, ugyanis lejárt a szerződésem az előző munkahelyemen. Keresek munkát, de olyan helyek vannak, ami nem éri meg, szóval 3-4 ezer forintos fizetés. - Ön Borsod megyében lakik? - Borsod, igen. - És milyen szakmája van? - Mezőgazdasági technikus vagyok. Élelmiszeriparban dolgoztam 13 év körül. - De ért a mezőgazdasági technikához is? - Persze. - És nem lehetséges az, hogy az országnak egy másik helyén találjon jó munkát? - Tulajdonképpen az a helyzet, mintha kimegyek, mert a családtól elszakadok. - Értem. - Kint keresek, itthon meg hát maximum 10-15 ezer forint, amit tudok keresni. - Családos? - Igen, van két fiam. (ZENE) - A hallgatóé a szó című adásunk véget ért. Stúdiómunkatárs Szép Zoltán volt. +++
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|