|
|
 |
|
 |
Az ideológiai szintézis
|
Az ideológiai szintézis SZER
----------------------- München, 1989. május 20.
(Hanák Tibor) Leírva: 1989. május 21.
Nyitott szemmel
A konvergencia-elmélettel kapcsolatban nem tudtam minden
szempontot felvetni -, a felvetetteket kellőmód megforgatni. Ez a
rádiós műfaj velejárója. Legutóbb csak arra az egy megállapításra
korlátoztam fejtegetéseimet, hogy a világrendszerek között nem olyan
közeledés, nem olyan konvergenica jött létre, mint a hatvanas
években a közgazdászok és szociológusok képzelték: vagyis nem
kölcsönös egybehajlás történt, főképp pedig nem az következett be,
amit a marxista ideológusok vártak, hogy majd a nyugati liberális
kapitalista rendszert lehengerlik a szovjet szocializmus vívmányai.
A mai folyamatok - épp ellenkezőleg - arra vallanak, hogy a
marxista ideológia alapján létesített rendszer csődöt mondott, és
ezért kénytelen közelíteni a piacgazdaságra és az önálló
vállalkozásokra építő nyugati társadalmi rendszerekhez.
Valójában persze nemcsak a gazdasági életben kényszerülnek a
marxista elképzelések feladására, de maga a marxista ideológia sem
bizonyult életképesnek. Nem jött létre gazdasági egybeolvadás,
ötvöződés, de nem alakult ki ideológiai konvergencia sem, nem
történt olyan egybehajlás, melyet a marxista és nem marxista
ideológiák találkozásának lehetne nevezni. A marxizmus nem volt
eladható a nyugati világban - de nem volt az tulajdonképp a
kommunista országokban sem. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ideológiai szintézis - 1. folyt.
|
Kádár János 1972-ben kijelentette hogy: "ideológiában szintézist
nem csinálunk". - Nem csináltak. Inkább tönkretették a marxista
ideológiát. 1956-57-től kezdve nemcsak hogy szintézist nem engedtek
megkísérelni, de Lukács Györgynek még azt is felrótták, hogy az
ideológiában a békés egymás mellett élés lehetőségét hirdeti -
vagyis az ideológiai koegzisztenciát.
Hogy a koegzisztencia, a szintézis és a konvergencia elutasítása
illúzió volt - nyilvánvaló. Minden ideológia eleve számos gondolati
elem összekapcsolása, esetleg össze nem férő eszmék együtt létezése.
Lenin a marxizmust úgy jellemezte, mint a francia felvilágosodás
eszméinek, az angol polgári közgazdaságtanok és a német idealista
filozófia tanításainak összekapcsolását.
Nem az történt tehát a marxista ideológiában, hogy megvolt
szintézis nélkül -, hanem hatalmi szóval kimondták, hogy a
szintézist nem tűrik, ami egyértelmű volt az ideológiafejlődés és a
szellemi élet megtiltásával. Ezt jelezte meglehetősen drasztikus
módon a neomarxizmus száműzése, a Budapesti Iskola, a jugoszláv
Praxis-csoport és a lengyel Kolakowski körének felszámolása.
A lukácsisták 1973-ban történt kiiktatását mindmáig nem heverte
ki a magyar filozófiai élet, mint a Magyar Filozófiai Intézet
jelenlegi állásfoglalásaiból láthatjuk. A filozófusok kedve elment a
marxizmustól. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ideológiai szintézis - 2. folyt.
|
A nyugati világban keletkezett néhány olyan bölcseleti kísérlet,
melyet joggal nevezhetünk bizonyos fajta szintézisnek, vagy egy-két
irányzat konvergenciájának. Ezeknek azonban nem volt hatásuk a
kommunista országokra, és ma már meglehetősen visszaszorultak
Nyugaton is.
A nyugati szintézisek között gondolhattunk Erich Fromm
Amerikában élő szociálfilozófusra, aki megkísérelte a marxizmus és a
freudi mélylélektan - tehát a kollektív és az individuális híd
összekapcsolását.
Theodor Adornó A negatív dialektika című könyvében mutatta meg,
miként lehet továbbfejlelszteni a marxi dialektikát a hatalom
dialektikájává, kritikájává. Szerinte a filozófia egyik fő feladata
tudatosítani, hogy ne azonosítsuk magunkat a fennállóval, ne
kötelezzük el magunkat semmilyen állításnak és általánosításnak,
küzdjünk minden kizárólagosítás ellen. Mivel ez nem álláspont
kérdése, Adornó a negativ dialektikát - vagyis a filozófiát is -
folyamatnak, a tagadások egymásutánjának fogta fel.
Utalhatunk itt Max Horcheimer kritikai elméletére is, mely ugyan
szintén Marxra nyúlt vissza, de belőle kiindulva igen figyelemre
méltó vallásfilozófiát épített ki, és - az Adornóval együtt írt -, A
felvilágosodás dialektikája című könyvben szembefordult a
racionalizálás és matematizálás túlhajtásaival, az élet
túlszervezésére irányuló törekvésekkel. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ideológiai szintézis - 3. folyt.
|
A nyugati világ szabad légköre kellett a marxizmus továbbfejlesztéséhez. Ezt bizonyítja a két jóbarát Ernst Bloch és Takács György életpályájának összehasonlítása is. A század tizes éveiben a szellemi élet bioszkurjainak számítottak Heidelbergben. Vallásalapító szándékukkal a pünkösdi tűz megszállottságával próbálták új korszakba átvezetni Európát.
Mikor Lukács csatlakozott a kommunistákhoz és a Szovjetunióba
került, kicsinyes szektaharcokba keverett, lapos dogmákhoz
igazodott. Ezzel szemben a Nyugaton maradt Ernst Bloch Az utópia
szellemét - mint egy korai könyvének címe hangzik - kiépítette a
remény princípiumává, megalkotta a marxista filozófia mindmáig
legbarátságosabb, ötletes és élvezhető változatát, melyben minden
létet még nem levőnek, jövőre irányulónak fogott fel, a próféták
biblikus hitével. Később aztán Ernst Blochnak is meg kellett
tanulnia Kelet-Németországban, hogy mit jelent a hatalommá vált
marxizmus: - a filozófia megbénulását. 1961-ben, mikor felhúzták a
berlini falat, nyugati előadó-körútjáról nem tért vissza az NDK-ba,
ahol addig katedrája volt.
Nem véletlen, hogy a fiatalabb marxista filozófusnemzedék egy
része nem is kívánja átmenteni a marxista filozófiát. Nem akarja
ötvözni új eszmékkel, vagyis szintézissel megújítani, reformálni.
Inkább új utakon indulnak el.
Jellemző, hogy az egykori marxista filozófusok a szabad világba
kerülve rendszerint nem folytatják marxizmusukat, hanem szegre
akasztják. Némelyik ugyan megőrzi a témát. Ez érthető, hiszen
filozófiai műveltségük ehhez kapcsolódik. Műveltségük - de általán
nem meggyőződésük. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az ideológiai szintézis - 4. folyt.
|
Érdekes példa erre Leszek Kolakowski, aki ugyan megírta
háromkötetes könyvét a marxista filozófia történetéről, de ez
voltaképp leszámolás a marxizmus filozófiájával. A lengyel filozófus
Oxfordban elfordult ifjusága szellemi talajától, és megtalálta amit
hiába keresett benne: egyrészt a filozófálás örömét, másrészt az
általános embei problémákat.
Foglalkozott a mítoszok jelentőségével és jelenlétével, a
keresztény hit erejével, a pozitívista filozófia filozófiaellenes
hatásával. Legutóbbi könyvében a Horror metafizikusban hitet tesz a
filozófia ősi feladata mellett: küszködni az örök problémákkal,
azokkal a kérdésekkel, melyek a maguk megoldhatatlanságában akkor is
mozgatják az embereket, ha egyes irányzatok - mint a marxizmus -
erről nem vesznek tudomást, vagy ha mások - mint a pozitívisták -
tárgytalannak, logikai tekintetben hibásnak minősítik e kérdéseket.
Ami a marxista országok filozófia- és ideológiafejlődését
illeti, elmulasztották azt a lélektani pillanatot, amikor még lett
volna hitele a szintézisnek.
A hatvanas évek végén, a hetvenesek elején Magyarországon is
kísérletekbe fogtak a neomarxista irányzat képviselői, megpróbáltak
lemondani a világmagyarázati igényekről, a természetfilozófiáról -
és a fiatal Marx szándékaira támaszkodva - a társadalom-átalakítás,
ha tetszik: a reform elméletét helyezték a törekvések központjába.
Akkoriban még Lukás György társadalom-antológiájának is lett volna
esélye mű értékeihez méltó vitára -, de amikor megjelent
gondoskodtak róla, hogy érdektelenséget váltson ki, és már csupán a
hatalmi ideológia válfajának tekintsék potenciális olvasói. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ideológiai szintézis - 5. folyt.
|
Most látjuk csak igazán, mennyire felkészületlenül érte a
marxista filozófiát a politikai eresztékek meglazulása, a dogmatikus
és adminisztratív határok felszámolása. A kaput kinyitották, de
senki nem jött ki rajta. A marxista filozófia nem tudott mit kezdeni
a szabadsággal. Annyira kompromittálódott a hatalommal, illetőleg
olyan hivalkodó módon lett a korábbi hatalom jelvénye, hogy az
emberek jobban megutálták, mint magát a politikai hatalmat.
A politikai rendszer továbbél, vállalta a kihívást, de
ideológiája erkölcsileg, szellemileg belepusztult a hatalom
szolgálatába - s azt hiszem a hatalom mai birtokosai, a megújulási
folyamatban lavírozó kommunista politikusok lennének a
legboldogtalanabbak, ha egyszerre csak segítő szándékkal mellettük
támadnának a múlt árnyékait felidéző marxista-leninista ideológusok.
+++
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|