|
|
 |
|
 |
A történelmi albizottság jelentése
|
(Kasza László)
München, 1989. február 15. (SZER, Magyar Híradó) - Ma megjelent a
Társadalmi Szemle különszáma az MSZMP által megbízott történelmi
albizottság jelentésének szövegével, amelynek lényegét: az 56-os
forradalom népfelkelésnek minősítését Pozsgay Imre január végén
közölte a nyilvánossággal, kiváltva ezzel a KB ülésének
előrehozatalát -, azaz azt is! Hogy a KB milyen mértékben veszi
figyelembe a történészek véleményét, arról Kasza László beszél:
- Gondolom, másokat sem lepett meg a tegnap közzétett hír, hogy a
Munkásőrség vezető beosztású parancsnokai azonosulnak a KB-üléséről
közzétett dokumentum tartalmával. Tehetik. A párt vezető testülete
olyan határozatot hozott most, 1989-ben, amely 56-ot úgy értékeli,
mint a Munkásőrség életre hívója és megtartója: Kádár János tette
32 éven át. A Központi Bizottság kimondja, hogy 1956-ban "kezdettől
fogva elkülöníthetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő
erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől
felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények."
Ha ehhez a megfogalmazáshoz hozzátesszük Grósz főtitkár már
elemzett beszédét, amelyben éles támadást intézett a
sajtószabadság, a független szervezetek ellen, felmerül a kérdés,
hogy nem kezdődött-e meg máris az a fordulat, amelytől mindig is
féltünk. Az aggodalmat jogossá látszik tenni az a mai hír is, hogy
- állítólag - visszavonták volna a Reform című lap következő, már
kinyomtatott II/6-os számát. Az ok: dokumentumot közöl 14. oldalán
arról, hogyan hamisította meg a kormány lapja, a Magyar Hírlap az
Egyesült Államok magyarországi nagykövetével: Mark Palmerrel
készített interjúját.
Csak zárójelben: Grósz Károly a Magyar Hírlapot állította a pártnak
tetsző hírközlés példájává - a Magyar Nemzettel, a rádióval és a
tévével szemben.
Ezen baljós jelek ellenére is úgy gondolom: pozitív vonásai is
vannak az elmúlt hetek eseményeinek. Pozitív mindenekelőtt az, hogy
nyilvánosságra került a párt történész-albizottságának értékelése
1956-ról. Ez kizárólag Pozsgay Imre érdeme. Ha nem szánja el magát
erre a lépésre és nem mondja meg, hogy még a párt történészei
szerint is népfelkelés, és nem ellenforradalom volt 1956-ban,
valószínűleg nem szerez tudomást erről a tanulmányról a
közvélemény, és arra a sorsra jut, mint megannyi, a párt
megbízásából készített, de nem annak nézeteit tükröző elődje:
kulcsra zárják egy páncélszekrényben.
Így kénytelenek voltak közzétenni a Társadalmi Szemle
különszámában, amelynek ismertetését máris megkezdte a Kossuth
Rádió.
Pozsgay bejelentése országos, nyilvános, hivatalos vitát robbantott
ki 1956 újraértékeléséről. Kit-kit színvallásra késztetett. A
szokatlan esemény a humoros vonatkozásokat sem nélkülözte: egy
párttörténész nyilvánosan támadta Pozsgay-t, majd másnap, amikor
látta, hogy az államminiszter nem bukik bele az ügybe,
kijelentette, hogy támadásával tulajdonképpen védeni akarta.
Ami a társadalom véleményét illeti 1956-ot illetően - arról nem
volt kétség. Az a spontán aláírásgyűjtési akció, amelyet a Fidesz
Munkáscsoportja és a Republikánus Kör fiataljai kezdeményeztek,
önmagáért beszél. De színt vallott - furcsán-ellentmondásosan a
Központi Bizottság is. Egyrészt hozott egy már idézett határozatot,
amely - ellentétben a nép, és a saját történészei véleményével,
továbbra is ellenforradalomról beszél. Másrészt, bizalmat szavazott
annak a Pozsgay Imrének, aki ezzel nem ért egyet, és az egész ügyet
kirobbantotta. Mit mutat ez? Azt, hogy a közvélemény nyomása miatt
nem mernek megválni Pozsgaytól, vagy azt, hogy a Központi
Bizottságban Grósz Károly rovására növekszik a tábora?
Az mindenesetre kétségtelen, hogy az államminiszter sokat
visszanyert abból a népszerűségből, amit a Politikai Bizottságba és
a kormányba kerülésével elvesztett. +++
1989. február 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|