|
|
|
|
Pekingi tudósítók viszontagságai (1. rész)
|
1989. augusztus 2. szerda (Reuter/MTI-Panoráma) - A Pekingben kihirdetett statáriumhoz az is hozzátartozik, hogy a külföldi tudósítók csak engedéllyel készíthetnek interjút kínai állampolgárral, legyen az dinnyeárus.
- Fontolóra vesszük azt a kérését, hogy dinnyeárusokkal interjút készíthessen - válaszolta a szükségállapot betartatásáért felelős hatóság szóvivője a kérelmezőnek. Öt nap múlva Peking katonai hatósága úgy döntött, hogy hivatalos kíséret nélkül nem szabad szóba elegyedni a mozgóárusokkal. Indoklás: ,,Ez az ön érdekét szolgálja: az árusok nem tudják, hogy Ön kicsoda, talán nem is akarnak beszélgetni vagy pénzt szeretnének Önnél beváltani. Ha pedig szóba állnak Önnel, meg akarunk győződni arról, hogy csakugyan igazat mondanak-e.,, Ez a jelentéktelen mozzanat is szemlélteti, hogy a "Pekingi Tavasz" elfojtása óta a hatóságok mennyi akadályt gördítenek a tudósítás útjába. Például "közterületen" szigorúan tilos fényképezni, s vitás esetekre a külföldi tudósítókra vonatkozó szabály úgy intézkedik, hogy "a pekingi városi igazgatás rendeleteinek értelmezésére a pekingi városi igazgatás jogosult." Pekingben mindeddig nem árulták el, hogy pontosan kik felelnek a szükségállapot betartatásáért. Az újságírók kérelmeit a polgármesteri hivatal továbbítja, és legtöbbjüket elutasítják. A külföldi újságírók mégis megpróbálnák interjúkat nyélbe ütni, fényképezni, ismerőseikkel találkozni, pedig mindez nagyon kockázatos: interjúalanyaiknak, ismerőseiknek bajuk lehet belőle, őket pedig kiutasíthatják az országból. Júniusban ez lett a sorsa két amerikai tudósítónak, az AP, illetve az Amerika Hangja munkatársának, júliusban pedig két tajvani újságírónak. Távozásra szólították fel azokat a riportereket is, akik tartózkodási engedély nélkül dolgoztak Kínában. Sok újságírót előállítottak és kihallgattak. Június 4. óta - csak Pekingben - a kínaiak ezreit tartóztattak le, ezért a tudósitó számára a kiutasításnál még kínosabb az, hogy bajba keverheti ártatlan kínai barátait, ismerőseit. ,,Ezzel a veszéllyel - bizonyos mértékig - mindíg számolni kellett, de most sokkal rosszabb a helyzet. Úgy érzem, mintha tíz esztendőt visszaléptünk volna a múltba - mondta az évek óta Kínában dolgozó Dan Southerland, a The Washington Post tudósítója. - Ismerőseim közül sokat letartóztattak, mások pedig külföldre mentek.,, Egy ázsiai újságíró, aki nevének elhallgatását kérte, elmondta, hogy kínai ismerősei mind feketelistára kerültek, tisztogatás áldozatai lettek vagy lesznek. (folyt.)
1989. augusztus 2., szerda 17:17
|
Vissza »
|
|
Pekingi tudósítók viszontagságai (2. rész)
|
Az újságírók mostanában önszántukból mérséklik a pekingiekkel való érintkezést, a letartóztatott diákok vagy értelmiségiek nevét meg sem említik, nehogy még nagyobb bajba keverjék őket. Kínában a külföldiekkel való érintkezés a ,,kulturális forradalom,, idején, a hatvanas évek végén is veszélyes volt, de ma már sok kínai magára meri vonni a hatóságok haragját. ,,Meglepő, hogy vannak, akik szivesen elbeszélgetnek velünk - mondta Southerland. - Közlik, hogy veszélyes szóba állni egy amerikai riporterrel, aztán mégis beszélnek. Némelyek azonban nagyon meg vannak félemlítve.,, A külföldi újságírókat most a korábbinál még éberebben figyelik, mindenütt a nyomukban vannak, otthonuk és gépkocsijuk tele "poloskákkal", telefonbeszélgetéseiket lehallgatják. A hatóságok dolgát megkönnyíti, hogy a sajtó képviselői, a diplomatákkal és üzletemberekkel együtt, szinte kivétel nélkül a különlegesen őrzött lakónegyedekben élnek. Tolmácsokat, sofőröket, háztartási alkalmazottakat már a múltban is egytől-egyig a külügyminisztérium közvetítésével kaptak, kerülő úton tilos bárkit fölfogadni, így nem csoda, ha ügyelnek minden szavukra és lépésükre. Diplomaták és újságírók feltételezése szerint a keményvonalas pártvezetők szigorúan érvényt akarnak szerezni a mostani szigorú rendszabályoknak, és minél több tudósítót ki szeretnének utasítani. A reformpártiak ellenben védelmükbe veszik a külföldi újságírókat, akiknek egyébként sohasem volt könnyű dolguk Kínában, ahol az idegeneket évszázadok óta különleges fajtaként kezelik, és a köznéptől mindíg távol tartották. Kína meghirdette ugyan a nyitott kapuk politikáját, de tágas országrészeket továbbra sem nyitott meg a külföldiek előtt. Vidékre a pekingi tudósítók a múltban sem utazhattak kedvük szerint, ehhez tíz nappal korábban engedélyt kellett kérniük. Tibetbe most egyáltalán nem engedik be őket: a tüntetések miatt itt már március eleje óta érvényben van a rendkívüli állapot. +++
1989. augusztus 2., szerda 17:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|