|
|
 |
|
 |
Olasz receptek tv-mánia ellen (1.rész)
|
Róma, 1989. augusztus 2. szerda (MTI-Panoráma) - Mit lehet tenni a televízió ellen, ha mint egy hivatlan vendég betelepszik a családba, kiterjeszti csápjait, rabul ejt, ,,öl, butít és nyomorba dönt,,? Olasz írók, művészek és a tudományos élet kiválóságai valóságos kereszteshadjáratot indítottak a tv ellen, amely a már-már kábítószer-függőséghez hasonló mániává kezd válni. Federico Fellini a nyilvánosság előtt többször hangoztatta, hogy sosem néz televíziót. Ettore Scola, az olasz filmrendezők Fellini után következő generációjának talán legnagyobb alakja kijelentette: a televízió szinte kannibál módjára zabálja a filmeket, s először legalább a közbeszúrt reklámok ellen (,,ez itt a reklám helye,,) kell harcot indítani, amelyek a legjobb műveket is tönkreteszik.
Neves értelmiségiek csak elpocsékolt időnek mondják a
tévénézést. Akik filozófikusabban közelítik meg a kérdést, arra
hivatkoznak, hogy a világ érzékelésének abból a három dimenziójából,
amelyet a kép, a hang és az egyéni képzelet jelent, az utóbbit
teljesen kiöli ez emberből: aki sokat néz televíziót annak nincs
ideje önmagára. Az itáliai televíziók mindent elkövetnek, hogy
kézben tartsák a közönséget. A RAI három állami programja,
Berlusconi magán csatornái és a megszámlálhatlan körzeti adó - az
ország legeldugottabb szegletében is legalább 15-20 műsort lehet
venni - ontja és zabálja a filmeket. Ha az egyik csatornán a ma is
elragadó Sophia Loren és Marcello Mastroianni nyűgözné le a nézőt,
akkor a másikon Ugo Tognazzi, Nino Manfredi, vagy Alberto Sordi
filmje megy, vagy az isteni Claudia Cardinale, esetleg Lollobrigida.
A tizenöt-húsz csatorna nem lehet meg napi öt-hat film nélkül, s
azok közé az elmúlt negyven év olasz termésének legjavából is
be-becsúszik. A zöme azonban az amerikai tömegtermék - western a
javából - és a kevésbé javából.
A kereskedelmi csatornák persze nem lehetnek meg negyedóránként
reklám nélkül, vannak olyanok, ahol órákig árubemutató megy, éjjel
nappal megrendeléseket vesznek fel telefonon. A sportra
specializálódott csatornákon olasz futball, amerikai futball,
amerikai profi kosárlabda, és jégkorong - nyáron is, felvételről -
Davis Kupa, Forma-1 : mi szem-szájnak ingere, de az legalább profi
módon.
S jönnek a makacs rendszerességgel naponta ismétlődő jópofa,
bárgyú vetélkedők, kabaré és revü, nem beszélve az éjt nappallá tévő
video-clippeket sugárzó csatornáról, vagy arról a programról, ahol
tisztes háziasszonyok szolidan, esetlenül vetkőznek - a konyhapénzt
kiegészítendő. (folyt.)
1989. augusztus 2., szerda 14:13
|
Vissza »
|
|
Olasz receptek tv-mánia ellen (2.rész)
|
A televízió kiterjeszti csápjait - az olaszok nem menekülnek: a
családok 87 százaléka naponta órákon keresztül mered a képernyőre.
Minden negyedik olasz naponta legalább három órát, a lakosság 55
százaléka több mint két órán át nézi a televíziót. Háromnegyedük a
filmeket nem mulasztaná el a világ minden kincséért sem, igaz, hogy
70 százalékuk a híradót is megnézi.
Amit az értelmiségiek állítanak, azt a statisztika ékesen
bizonyítja: a felnőtt népesség 62,5 százaléka évente egy könyvet sem
olvas el, 40 százaléka hetenként egyszer sem vesz kezébe napilapot.
Arra az elcsépelt érvre, hogy a televízió ,,ablak a világra,, Arturo
Parisi a bolognai szociológiai kutató intézet igazgatója így
válaszol: az információáradat egyszerűen nyomasztó és fárasztó. Ő az
utóbbi években egyáltalán nem néz televíziót - még sosem érezte
hiányát.
Az olasz tömegkommunikációs kutatók diétát javasolnak: nézzük
kevesebbet a televíziót, de jobban. Mások ellenkeznek, ha a világot
akarjuk jobban látni, nem biztos, hogy a televíziót kell nézni,
sőt...
Megjelent a tv-rabságról leszoktató első kézikönyv is. Szerzője,
bizonyos Angelo Quattrocchi (Négyszemű Angyal - holtbiztos, szerzői
álnév) fokozatos elvonókúrát ajánl: hétvégi kirándulásra ne vigyünk
televíziót, rendezzünk adásmentes családi szombatokat, amikor csak a
déli és az esti híradó megengedett, vagy a lakásban félreeső helyre
tegyük a tv-készüléket. Meghagyja viszont a kiskaput, nem akarván a
kereskedelem üzletét sem rontani: arra való a videokészülék, hogy
beprogramozzuk és felvegye az narra valóban érdemes műsorokat.
A L,Espresso című képes hetilap legfrissebb száma a témával
kapcsolatban megjegyzi: némi akaraterővel meg lehet szabadulni a
tv-függőségtől. Meg lehet nézni Argentínát, ahol a gazdasági
nehézségek és az energiahiány miatt naponta csak négy óra műsort
sugároz a televízió, de emiatt még senki sem panaszkodott - írja a
lap.
A szerzőnek nem jutott eszébe az a jóval közelebbi ország, ahol
még ennél is rövidebb az adásidő - igaz az emberek ott sem amiatt
panaszkodnak. +++
Szűcs D. Gábor (Róma) MTI-Panoráma
1989. augusztus 2., szerda 14:20
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|