Rendszerváltás és az MTI

	Nyers Rezső Kecskeméten (2.)
Ugyanakkor határozottan visszautasította azokat a, mint mondotta, igaztalan és felületes véleményeket, amelyek szerint az elmúlt negyven év elveszett, az elmúlt negyven év csak kudarc. Nézete szerint tudnunk kell, mit csináltunk rosszul, de azt is, mi volt a jó, mit kell folytatnunk. A hibák közé sorolta, hogy a gazdaságot, a kultúrát és a politikát tulcentralizáltuk, hogy a modernizációt úgy képzeltük el, hogy minden társadalmi érdeket egy központból akartunk irányítani. Hiba volt az is, hogy a társadalmi érdeket túlságosan kötöttük egyetlen társadalmi osztályhoz, a munkásosztályhoz. A munkásság érdeke az MSZMP számára ma is alapvető, de ugyanakkor, szélesebb értelemben, az MSZMP az értelmiség és valamennyi dolgozó érdekeinek képviselője is. A megújuló, megreformálódott MSZMP miközben maga mögött akarja hagyni a hibákat, folytatni is akarja mindazt, ami haladónak, értékesnek bizonyult. Az MSZMP ma nem vállalja a szocializmus 40 évvel ezelőtti indítását, az 50-es évek útját, amelytől lényegében már 1957-ben elfordult, bár kétségtelen, hogy az antisztálinista felfogás érvényesítésében nem volt elég következetes. Az értékek közé sorolható a 60-as évek elejétől, közepétől kialakult új tipusu szövetkezeti mozgalom is. A modern árútermelő, piacgazdálkodásra érzékeny, valóságos önkormányzattal bíró szövetkezetek továbbfejlesztésében még van tennivaló, de eredményeket elvitatni nem lehet. A párt elnöke leszögezte: most, amikor a gazdasági reform radikális megvalósítására van szükség, igennel kell felelni arra a kérdésre, hogy megújítható-e a korábban kialakított szocialista szektor. Az ország gazdasági boldogulása nem képzelhető el a szövetkezeti és állami tulajdon nélkül. Az más kérdés, hogy nem a régi módon és a régi szervezeti keretek között kell működnie, s megint egy másik kérdés az is, hogy az ország boldogulása nem képzelhető el az egyéni kezdeményezés, az egyéni látásmód, az egyéni gazdálkodás térnyerése nélkül. Előrelépésünknek tehát - mondotta - a többszektorúság az egyik záloga. A másik pedig - és ezt programként valljuk -: intenziv kapcsolat a világ minden részével. Okulva az 50-es 60-as évtizedek egyik legnagyobb tévedéséből, egyértelmüen magunk mögött kell hagyni a bezárkozásra, az önállóságra, a saját "világgazdaságra" alapozott gazdaságpolitikát. Hazánknak a híd szerepét kell betöltenie Kelet- és Nyugat-Európa között politikai, gazdasági kulturális és technológiai téren egyaránt. (folyt.köv.) 1989. augusztus 2., szerda 21:59
Vissza » Folytatásokkal »