|
|
 |
|
 |
Valódi önállóságot
|
Az agrárpolitika kifejezés teljesítményt minősítő meghatározássá
vált az utóbbi évtizedekben. A sikert azzal szoktuk számszerűsíteni,
hogy a felszabadulás előtt a termelés évi növekedése nem érte el az
egy százalékot sem, a hetvenes évek átlaga azonban megközelíti a
három százalékot, a szocialista átszervezés óta a bruttó termelés
több mint kétszeresére nőtt a mezőgazdaságban. Magyarország
élelmiszer-importőrből nettó exportőr országgá vált, miközben a
hazai ellátás kiegyensúlyozott.
alc. A monarchia éléskamrája
Nem vitatható, a megállapítások tényszerűek, statisztikák egész
sorával igazolhatók. Generációk távlatában vizsgálódva kiderül, hogy
az utóbbi évtizedeket jellemző számszerűség nem kötődik egyetlen
agrárprogramhoz.
Kisiskolások olvassák történelemkönyveikben, hogy Magyarország a
monarchia éléskamrája volt, következésképpen a magyar paraszt mindíg
is többet termelt a hazai szükségletnél. Persze a szükséglet
változott, milliók nyomora elfogadható életszínvonalra emelkedett,
de a termelés módszereire is a fejlődés jellemző világszerte.
Objektív megítéléshez ezért akkor jutunk, ha az adottságok
kihasználása a mérce. Magyarországon a mezőgazdasági művelődésre
alkalmas terület aránya 70,3 százalék az ország összes területéhez
képest a környező országokban a legmagasabb. Az éghajlat nem
szélsőséges, észszerű termelési szerkezet mellett enyhe kockázattal
jár az agrártermelés. Az évszázadokig agrárország parasztemberei
átörökítették a termelési tapasztalatokat, a munkába vetett hitet, a
szorgalmat.
Mindezek tehát tartós értékei voltak a magyar mezőgazdaságnak,
melyeket megtört az ötvenes évek erőltetett agrárpolitikája. Az
áhított földosztást követően alig tért magához a magyar paraszt,
alig ízlelte meg a tulajdonnal járó kockázatot és sikert, egy
számára érthetetlen jelszóval, a társadalmasítással vették el tőle a
nehezen megkapott és kezelt tulajdonát. Furfangos és erőszakos
módszerekkel alakultak szövetkezetek, kezdetben gyengébben működtek
a kis- és középparaszti gazdaságoknál. A földművelő ember megszokta
a távlatokban való gondolkodást, a biológiai törvények megtanították
erre; de az erőszakos módszer, a padlássöprés megtörték a hitét.
(folyt.)
1989. augusztus 2., szerda 13:25
|
Vissza »
|
|
Valódi önállóságot 2.
|
alc. Nemcsak könnyek, de sikerek is
Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a szövetkezeti
szervezés újabb hulláma már nemcsak könnyeket, hanem sikereket is
hozott. Sokaknak emlékezetesek a hajnalig tartó közgyűlések, a jó
döntésekért lefolytatott ingerült viták, amelyek egyben a
parasztemberek számára a demokrácia iskoláját is jelentették.
Gazdaságilag stabilizálódtak, gyarapodtak a szövetkezetek, már-már
győzni látszott a demokrácián alapuló szövetkezeti gondolat.
Az enyhülés kérészéletű maradt, hamarosan a szövetkezeti
gondolattól, a nemzetközi hagyományoktól idegen intézkedések, a
szövetkezeteket sujtó rendszabályok következtek. Akkor ezt rendjén
valónak tartotta a felső vezetés, bár kézenfekvő volt, hogy a
kényszerítő intézkedések a teljesítmények fékezőivé válhatnak. A
szövetkezeti önállóságot gyakorta sértették a megyei és járási
vezetők, akik esetenként szakmai ismeretek nélkül, hatalmuk
birtokában avatkoztak be a gazdálkodásba. Ennek egyik, ám súlyos
következményekkel járó példája az erőszakolt egyesítés, a
szövetkezetek államosítása. Az adottságokkal nem számolva nőttek a
szövetkezeti méretek, gyengült a szövetkezeti tagság tulajdonosi
érdeke és gondolkodása. Jórészt az állami beavatkozások
következménye, hogy a tagság elvesztette gazdálkodói érdekeltségét.
bérmunkássá vált. Ebből következően a tulajdon gyarapítása helyett
annak felélése vált elsőrendű érdekké.
alc. Ma sem tudjuk mire képesek a valódi szövetkezetek
Mindezeken nem változtat az sem, hogy a szövetkezetek
megtápázott önállóságuk ellenére is talán Magyarországon a
legdemokratikusabban működő gazdasági egységek voltak. Ez az
önállóság, demokratikus működés azonban messze elmarad a valóságos
szövetkezetek mögött. Ezért ma azt sem tudjuk pontosan, hogy mire
képesek a magyar termelőszövetkezetek. Az MSZMP közelmúltban
elfogadott agrárpolitikai koncepciója ledönti a gátakat a szabadabb
termelőszövetkezeti gazdálkodás előtt, teret ad az új szövetkezeti
formáknak és a magántulajdonra alapozott termelésnek is. Mindez
azonban csak keret; a készülő, s remélhetően új szemléletű, a valós
szövetkezeti értékekre tekintettel megfogalmazott szövetkezeti
törvénynek kell a gazdálkodás alapjait megteremteni. Ha ugyanis
marad az elvonásra épülő gazdasági szabályozás, a piac és a valódi
tulajdonos helyett spekulatív szabályok vezérlik a termelést,
értelmetlenné válik a szövetkezeti önállóság. (MTI-Press)
ág/pé V.
1989. augusztus 2., szerda 13:26
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|