|
|
|
|
Gerincpróbáló idő
|
Budapest, 1989. augusztus 14. hétfő (MTI-Press) Amikor Nyers Rezső, az MSZMP elnöke legutóbb Kecskeméten járt, még előtte voltunk az időközi országgyűlési képviselői választásoknak. Dr. Kiss István, az MSZMP kecskeméti képviselőjelöltje akkor panaszolta elkeseredetten a párt elnökének: a város ismert állami és gazdasági vezetői, akik egykoron többnyire éppen párttagságuk révén jutottak mostani székükhöz, csendes szemlélőként ülték végig a jelölőgyűléseket. Az egykor politikai szempontok figyelembevételével (is) kinevezett, felkészült(nek mondott) elvtársak, saját bevallásuk szerint, féltek vitába szállni a vetélytárs szakértőivel. Bár ugyanez elmondható a pártapparátus tagjairól is. "Gerincpróbáló időket élünk" - mondta erre, inkább szomorúan, semmint megnyugtatásképpen Nyers Rezső. De vajon mire gondolt ekkor, kiknek a gerincére? Arra talán, hogy hány ember is kapja azért a fizetését, hogy az MSZMP politikáját segítse érvényesíteni? Azokra, akik az almúlt évtizedekben egyenlőségjelet tettek, mert tehettek, a szolgálat és az uralkodás közé? Kecskemét és Szeged, vagy korábban Gödöllő példázza, hogy csődöt mond az évtizedekig misztifikált tudás, amint valódi, hús-vér ellenfelek kerülnek a porondra. S a szolgálat mostanra a fizetés felvételére korlátozódott. Meddig lehetnek még ekkora urak az elvtársak? Melyik párt tűrné el, tőlünk kissé nyugatabbra, hogy emberei ilyen könnyedén, erőlködés nélkül adják fel "hadállásaikat"? Nem attól van, nem attól lehet rossz szájíze a vesztes képviselőjelölteknek és szavazóknak, vagy az MSZMP-tagság egy részének, hogy alulmaradtak; ennek lehetőségével már számolniuk kell. A semmittevés, pontosabban hatástalanság azonban elfogdhatatlan. Különösen, hogy a vereség óta sorra nyilatkoznak az érintettek és különböző rendű-rangú feletteseik, hogy "nem vettük egészen komolyan az időközi választásokat", "viszafogott volt a kampányunk" és "rosszul mértük fel ennek jelentőségét". Vajon miért hallgattak azok a vállalatvezetők, akiknek zsebében még mindig ott lapul az a bizonyos piros könyv? Nekik miért lehet közömbös, hogy ki képviseli őket az ország házában? (folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő 11:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Gerincpróbáló idő 2.
|
Dr. Kiss István képviselőjelölt szerint - kivárnak. Mit lehet tudni, előfordulhat, hogy az általános választásokon az ellenzék kerekedik felül. Márpedig akkor jobb ma háttérben maradni, kivárni, amíg egyértelművé válnak az erőviszonyok. Lehet, hogy nem is túl soká majd kamatostul megtérül a mostani hallgatás. Erre számítanak? Hogy visszahúzódásukkal lebratyizhatnak az esetleges későbbi győztesekkel? Persze meg lehet érteni őket is, az évtizedekig tomboló kontraszelekció eme torz gondolkodású szüleményeit. Eddig bevált ez a taktika. Csak jól kellett helyezkedni, a kellő pillanatban szólni, máskor meg csendben maradni, s közben nyugodtan lehetett araszolgatni felfelé a ranglétrán. Csakhogy a sumákolások, a helyezkedések korának itt egy darabig mindenképpen vége fog szakadni. Valódi politikai csaták állnak előttünk, s azokon csak a valóban küzdők szerezhetnek érdemeket - remélhetőleg. Hiszen az ellenfelek azt semmiképpen nem méltányolják majd, hogy melyik elvtárs kivel vadászott, kinek volt puszipajtása. Csak annyi kell, hogy gondolkodjanak egy kicsit koalíciós fejjel Ki szívleli a köpönyegforgatókat, akik mindíg a győztes oldalára állnak, de maguk még a legszükségesebbet sem teszik meg a győzelemért? Kell-e vajon olyan ember bármely létező, vagy ezután születő pártnak, aki a szekéren csak utazni szeret, de ha kell, megtolni képtelen? Az időközi választásokon nem az derült ki, hogy "lassabban tudják csak tolni, mint a vetélytársak" hanem mindenekelőtt az, hogy meg sem próbálták. A választásoknak mindíg van végeredménye, valaki mindíg győz, míg mósok alulmaradnak. Nincs középút, kár sumákolni és nincs mire várni. (MTI-Press) ág/kgym Fekete Gy.
1989. augusztus 14., hétfő 11:53
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|