|
|
 |
|
 |
Elszánt reformerek 2.
|
Olyan világot akarunk, mondják, ahol mindenkinek joga van azt
hirdetni, hogy a Föld igenis lapos. Szíve joga mindenkinek az is,
hogy ebben nekik adjon igazat. Ha valaki jól ismeri a szocialista
mozgalmak történetét, ebben az egy dologban is felfedezheti, hogy
itt valóban gyökeres leszámolás készül a sztálinizmus
maradványaival. Ugyanakkor a toleranciaképesség, az eltérő nézetek
szabad ütköztetése, egymás gondolatainak a tiszteletben tartása -
bizony ismeretlen volt évtizedekig.
A mintegy két tucatnyi külföldi tudósító egyike, a The Observer
szerkesztője tette fel a kérdést: Nincs olyan érzése, hogy maguk még
mindíg, itt a tanácskozáson is, nagyobb súllyal foglalkoznak a
párton belüli kérdésekkel, áramlatokkal vitákkal, a hétszázezernyi
párttaggal, mint az ország egészének problémáival? Figyelemre méltó
a pártatlan kívülálló észrevétele. S talán neki is válasz, ami
végülis kikristályosodott a tanácskozás folyamán. Nyers Rezső
gondolatait idézve: Semmilyen kérdésben nem tartja magát a jövő
szocialista pártja az igazság egyedüli birtokosának. Nem lesz
semmilyen monopolisztikus gyakorlat híve. Alapelve szerint sok
dologban másoknak is lehet igazuk, és akkor engedni kell.
Mindenkivel szemben a tárgyalások, a konszenzusra törekvés
politikáját kell képviselni a jövőben, a nemzet egyetemes érdekeit
szem előtt tartva.
Ennek a toleráns magatartásnak két irányban van olyan határa,
amely nem léphető át. Úgy gondolják a reformerek, hogy nem tehetnek
semmiféle engedményt azoknak, akik az úgynevezett /valójában soha
nem létezett/ szocializmus a sztálini struktúra irányába tartó
viszarendeződés hívei. De nem engedhetnek át egy talpalatnyi helyet
a politikai küzdőtéren azoknak sem, akik az 1945 előtti Magyarország
irányába szeretnének visszarendeződni.
Figyelemreméltóan optimista volt a tanácskozás alaphangja. Ennek
okát úgy magyarázzák, az MSZMP eddig félreformok pártja volt. Mindíg
voltak, akik a kellő pillanatban felismerték a változás
szükségességét és irányát. Ezek a kísérletek azonban rendre
elbuktak, többnyire tragikus körülmények közöt. De a reformtradíció
fennmaradt. Most szervezett erővé vált a reform híveinek hada. Soha
nem voltak ilyen kedvező körülmények, igaz ilyen szorító kényszer
sem a reformok megvalósításához, mint ma. Ebből táplálkozik az
optimista elszántságuk: ezt a reformot végigviszik. Ha ez sem
sikerülne - mondták ki többen a tanácskozáson - hosszú időre eltűnik
a szocialista gondolat, mint szervezett erő a magyar politikai élet
palettájáról. Ez a nemzet számára is tragikus következményekkel
járna. (MTI-Press)
1989. szeptember 4., hétfő 14:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|