|
 |
 |
 |

Segély Kelet-Európának
|

Washington, 1989. augusztus 1. (Amerika Hangja, Panoráma) - A kelet-európai reformerőfeszítések nyugati támogatásához fűződik Simányi Tibor bécsi munkatársunk jelentése: A hajlandóság megvolna, a kérdés csak az: hogyan. A nyugati hajlandóság arra, hogy segítsen azon kelet-európai országoknak, amelyek felszámolják a marxizmus csődtömegét, megreformálják gazdaságukat és társadalmukat, és segítséget kérnek. Ez érdekes pont, ugyanis erről volt szó nemrégiben egy osztrák-nyugatnémet konferencián Bécsben. Ugyanis a szovjet tárgyalófelek nem szívesen hallják ezt a szót, hogy segítség. Minden bizonnyal nehéz, és ez érthető, 70 év fennhéjázó jelszavai után a szocializmus dicsőségéről most azt mondani a nyugati tárgyalófeleknek: igen, rá vagyunk utalva a segítségre. Más a helyzet a lengyel és a magyar gazdasági képviselőknél. Miután Lengyelország és Magyarország kénytelen volt importálni a szovjet mintájú szocializmust, nem jelenti tisztességük megsértését, ha most annak csődjével kopogtatnak azon nyugati országok ajtaján, amelyekkel évszázadokon át úgyszólván közös háztartásban éltek. Ezen lélektani momentumok figyelembevételével mondta a nyugatnémet gazdaság egyik prominens alakja, Otto von Ameronin(?), aki a múltban is a nyugatnémet keleti kereskedelem egyik szószólója volt, hogy a Nyugat ne ujjongjon a kapitalizmus győzelme miatt, hanem támogassa a válságos helyzetben lévő KGST-államokat. Ha valóban arról van szó, hogy egyfajta közös európai házat építünk, akkor elviselhetetlen ebben a házban a nyugat-keleti jóléti lejtő. S már ezen a bécsi konferencián bejelentette a lengyel Szolidarnoscs képviselője, hogy hazája 10 milliárd dollár segítséget kér részben a Nemzetközi Valutaalaptól, részben a Világbanktól, részben pedig úgy, hogy Lengyelország esedékes visszafizetési kötelezettségeit prolongálják. (folyt.)
1989. augusztus 1., kedd
|

Vissza »
|
 |

- Segély Kelet-Európának - 1. folyt.
|

Egy másik lengyel képviselő úgy vélte, országának nem hosszú, hanem rövid lejáratú kölcsönökre van szüksége, hogy Nyugaton nyersanyagokat vásároljon, amivel aztán fellendíti a lengyel termelést. A szovjet képviselő pedig úgy vélte, hazája nem segítséget kíván, hanem együttműködést, körülbelül olyanképpen, mint most Kalinyingrádban, a volt kelet-porosz Kőnigsbergben tervezik, ahol nyugatnémet vállalatok számára egy úgynevezett szabad gazdasági területet létesítenének talán a soproni mintára; s ahol az alapítandó üzemek számára a nyugatnémet vállalkozók német munkaerőket kapnának, azokat a Volga menti német telepeseket, akiket a háború idején kitelepítettek, és akik most követelik, engedjék meg, hogy visszatérjenek régi lakhelyükre. Európai és amerikai körök hajlanak arra, hogy támogassák Magyarországon egy szabad társadalom kifejlődését mindenféle alapítványokkal, főleg azonban üzletkötésekkel. A probléma az, hogy nyugati, főleg amerikai vállalkozók úgy vélik, a Joint(...) jelenlegi formája nem nagyon csábító, mert nagy nyugati vállalkozások nem 49 százalékos, nem is 51 százalékos, hanem 100 százalékos leányvállalatokat kívánnak létesíteni KGST-országokban. Mint a bevezetőben mondtuk, Nyugaton megvan a hajlandóság arra, hogy kiegyenlítse a nyugat-keleti lejtőt, azonban ehhez az atmoszférát és a biztosított jogi lehetőségeket a Keletnek kell megteremtenie. +++
1989. augusztus 1., kedd
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
|