|
|
|
|
Segély Kelet-Európának
|
Washington, 1989. augusztus 1. (Amerika Hangja, Panoráma) - A kelet-európai reformerőfeszítések nyugati támogatásához fűződik Simányi Tibor bécsi munkatársunk jelentése: A hajlandóság megvolna, a kérdés csak az: hogyan. A nyugati hajlandóság arra, hogy segítsen azon kelet-európai országoknak, amelyek felszámolják a marxizmus csődtömegét, megreformálják gazdaságukat és társadalmukat, és segítséget kérnek. Ez érdekes pont, ugyanis erről volt szó nemrégiben egy osztrák-nyugatnémet konferencián Bécsben. Ugyanis a szovjet tárgyalófelek nem szívesen hallják ezt a szót, hogy segítség. Minden bizonnyal nehéz, és ez érthető, 70 év fennhéjázó jelszavai után a szocializmus dicsőségéről most azt mondani a nyugati tárgyalófeleknek: igen, rá vagyunk utalva a segítségre. Más a helyzet a lengyel és a magyar gazdasági képviselőknél. Miután Lengyelország és Magyarország kénytelen volt importálni a szovjet mintájú szocializmust, nem jelenti tisztességük megsértését, ha most annak csődjével kopogtatnak azon nyugati országok ajtaján, amelyekkel évszázadokon át úgyszólván közös háztartásban éltek. Ezen lélektani momentumok figyelembevételével mondta a nyugatnémet gazdaság egyik prominens alakja, Otto von Ameronin(?), aki a múltban is a nyugatnémet keleti kereskedelem egyik szószólója volt, hogy a Nyugat ne ujjongjon a kapitalizmus győzelme miatt, hanem támogassa a válságos helyzetben lévő KGST-államokat. Ha valóban arról van szó, hogy egyfajta közös európai házat építünk, akkor elviselhetetlen ebben a házban a nyugat-keleti jóléti lejtő. S már ezen a bécsi konferencián bejelentette a lengyel Szolidarnoscs képviselője, hogy hazája 10 milliárd dollár segítséget kér részben a Nemzetközi Valutaalaptól, részben a Világbanktól, részben pedig úgy, hogy Lengyelország esedékes visszafizetési kötelezettségeit prolongálják. (folyt.)
1989. augusztus 1., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|