|
|
|
|
Látlelet az egészségügyről 3.
|
A huszonnegyedik órában járunk. Nem először mondom el ezt; kollégámmal, Lapis Károly professzorral az Akadémia májusi közgyűlésén már ismertettük a népegészségügy gondjait, s a mind aggasztóbb helyzetet. Már az is nagy segítség volna, ha a 14 év alatti iskolások naponta fél liter tejet kapnának ingyen. Gondolnunk kell az eljövendő generációkra is. A Magyar Tudomány márciusi száma ismertette az MTA orvosi osztályának jelentését az ország lakosságának mind riasztóbb egészségi állapotáról. Losonczi Ágnes szociológus tanulmányának gondolatmenete így összegezhető: a második világháborút követő 20 év látványos javulása után, 1965-től megkezdődött hazánkban a halandóság látványos romlása. A korai halálozás arányainak növekedése, a tömegesen romló egészségi állapot mögött társadalmi okok is állnak, amelyek túlmutatnak a biológiai, genetikai adottságokon. Társadalmi vészjelzések ezek a számok és statisztikák, a társadalmi létfeltételek és az emberek teherviselő képessége között létrejövő feszültség megrendítő bizonyítékai. Mert mint Losonczi mondja, az a közhely, hogy "minden élőlény csak a környezetével együtt érthető", az embernél a társadalmi környezetet jelenti. A társadalmi tehertételek és bajok gyakran "szervülhetnek" betegséggé, ezek pedig újabb társadalmi bajok forrásává lehetnek. Elég csak az alkoholizmust példaként kiragadni: a betegség mögött megoldhatatlan társadalmi problémák és feszültségek rejlenek. Tehát nem, vagy nemcsak személyiséghibák jelentkeznek forrásként, hanem a kilátástalanság, a védő közösségek hiánya, az életcélok zavarodottsága, az önbecsülés, az önértékelés zavarai, az öntudatot, az önbizalmat adó munkák hiánya, az értelmes társadalmi cél, a jövőtudat "nélkülözése", az énvédő képesség gyengesége is jelen van a hosszan sorolható okok között. Sokan vannak a társadalmi átalakulás, az "adaptáció sérültjei", sokan rokkannak bele a hajszába, abba, hogy bizonytalanságukban a mába, a tárgyakba, az élvezetekbe kapaszkodnak. Súlyos szavak, kijelentések ezek, de hát a beteg társadalom, a romló egészségi állapot minden szakembert riadóztat. Csak a jövő korrigálhatja a jelent, ha sikerül a tartalékokat, a lebéklyózott energiákat, a tehetség "elfekvő készletét" mozgósítani. Az ártalmas feltételek fennmaradását ugyanis egyre kevésbé képes az ember ép testtel és lélekkel elviselni. Ám ehhez be kell látni: a népegészségügy helyreállítása nem egészségügyi-szervezési, hanem gazdasági-politikai feladat, melynek során számolni kell azzal is, mit vár, mitől fél és mit bír el a népesség. (MTI-Press)
1989. augusztus 1., kedd 12:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|