Rendszerváltás és az MTI

	A Minisztertanács Bős-Nagymarosi Beruházást Ellenőrző Társadalmi Bizottságának állásfoglalása a Bős-Nagymarosi Vízlépcső fő műveinek és a járulékos beruházások készültségi fokáról (1. rész) (OS)
1989. május 10., szerda - 1. A Bizottság az 1989. május 5-6-i szigetközi helyszíni szemle tapasztalatai alapján megállapítja, hogy a térségben egyre növekvő távolság észlelhető a BNV műszaki állapota, valamint a járulékos beruházások készültségi foka között. A fő művi beruházások (dunakiliti tározó és kapcsolódó létesítmények, bősi erőmű) az előre megszabott ütem szerint folynak, a járulékos közcélú beruházások pedig jelentősen elmaradtak. Mind a késés, mind e tennivalók együttes megvalósításának esetleges elmaradása reális gazdasági, környezeti és politikai károkkal fenyeget. 2. A Bizottság megállapította, hogy nem, vagy csak részben, illetőleg jelentős időbeli késéssel kerültek végrehajtásra az Országgyűlés 1988. októberi határozatában, valamint a Minisztertanácsnak az Országgyűlési döntés megvalósítását szolgáló határozatának vonatkozó pontjában írt feladatok. 3. A Bizottság megítélése szerint e tények a BNV ellenzőinek érvelését, tárgyalási pozícióját erősítik. 4. A Bizottság felhívja a figyelmet, hogy a beruházás fő művei és a járulékos beruházások elkészültének ügyét nem szabad egymástól elszakítani, hanem egységként kell kezelni, mert a társadalom előtt csakis az egyidejű infrastruktúrális fejlesztéssel, meliorációval, egyéb közcélú beruházásokkal együtt lehet felmutatni nemzeti érdeket, a térség és az ország javát szolgáló értékeket. Szükséges a két folyamat összhangba hozatala, a mozgósítható anyagi és személyi eszközök koncentrálása, a Kormánynak az üggyel kapcsolatos hazai és nemzetközi kondícióinak javítása érdekében is. 5. A Bizottság tapasztalata szerint a térség lakossága az életét zavaró körülményeket, mint az építkezés szükségszerű vonzatát ezideig megértéssel fogadta. Tette ezt annak reményében, hogy a települések épített környezetében keletkező károsodásokat (pl. Dunakilitiben) a beruházó természetesen elismeri és vállalja ezért a kártérítést. Másodszor pedig - és ennek jelentősége nagyobb - azért vállalt terheket, köztük anyagi terheket a térség lakossága, mert a beruházás következtében és ezzel egyidejűleg pozitív változást remélt ettől a mikrokörnyezetében. E pozitív változást - többek között - a kellő időben megépülő víz- és csatornaművek jelentették volna. A tényhelyzet az OVIBER elutasító magatartásával párosul. (folyt.köv.) 1989. május 10., szerda 16:15
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »