|
|
|
|
felc. Leépítés, avagy a felelősség áthárítása főc.Igazán bajban vannak a hadiüzemek?
|
A napokban több olyan hírrel találkoztam, hogy a honvédelmi kiadások következtében egyes vállalatok a munkaerő egy részének elbocsátására kényszerülnek. Lehet, hogy akadna példa arra is, hogy az ilyen leépítés indokolt, de biztosan nem ez a jellemző. A honvédelmi megrendelések teljesítése általában fejlett gyártási technikai bázist igényelt. A múltban ehhez a szükséges felszerelésről a költségvetés, a beruházáspolitika bőven gondoskodott. Márpedig az adott viszonyok között ez az iparunk nagy részéről nem mondható el. A megrendeléshiánnyal, egyenlő vállalatvezetési feltételek mellett annak kell számolnia, akinek a felszereltsége elmaradottabb, ahol a rendelkezésre álló munkaerő minősége gyengébb. A honvédelmi költségvetés minimális csökkentését tehát nem lehet jogosan felhasználni arra, hogy munkaerőt építsünk le. Az érv általában úgy hangzik, hogy váratlanul érte a vállalatokat a megrendelések csökkentése. Nem tudom elképzelni, hogy jó az a vállalatvezés, amelyik csak most, a szállítási szerződések kötésekor eszmélt arra, hogy kevesebb is elég a hadseregnek. Ha erre nem számítottak, akkor nemigen olvashattak újságot, hallgattak rádiót és nézhettek televíziót. Szerintem az állampolgárok 90 százaléka számára nem volt meglepetés, hogy a nemzetközi helyzet normalizálódása a katonai kiadások csökkentését eredményezi. Nem jó az a vállalati vezetés, amelyik az ennyire nyilvánvalóan várható eseményekre nem készül fel időben. Azzal, hogy a vállalat profiljában a kereslet hogyan fog alakulni, minden vállalati vezetésnek számolnia kell. Korunkban nemcsak a hadsereg, de a lakosság igényei is állandóan változnak, az ezzel való számolás a vállalatvezetés egyik állandó feladata. Ezért lepett meg például, amikor azt hallottam a televízióban a Lehel hűtőszekrénygyár egyik vezetőjétől, hogy őket meglepetésként érte, hogy a turisták külföldről is behozhatnak mélyhűtőket, ezért nem is gondoltak arra, hogy a lakosság jogos igényeinek a kielégítése esetleg az ő feladatuk. A visszás helyzetért tehát nem a hűtőipar, hanem a vámhatóság, illetve a lakoság igényeit jobban figyelembevevő kormánypolitika a felelős. (folyt.)
1989. március 21., kedd 15:18
|
Vissza »
|
|
Leépítés, vagy 2.
|
Ezt érzem akkor is, amikor azt hallom, hogy a honvédelmi célú megrendelések csökkentése miatt kénytelen az egyik vagy a másik vállalat jelentős létszámot leépíteni. Még nem is olyan régen arról írtak az újságok, hogy a nyugati országokban a hadiipari lobby így érvel: A katonai kiadások csökkentése szükségszerűen a munkanélküliség növekedésével járna. Ennek ellenőrzéseként megnéztem, mi az összefüggés a katonai kiadások és a munkanélküliség nagysága között. Alig van összefüggés, de az is inkább fordított. Japánban a nagyon kis katonai kiadások ellenére alacsony a munkanélküliség, ugyanez mondható el a skandináv országokról, Svájcról. A nagy katonai kiadás nagyobb adóteher, ezért drágább termelést jelent a gazdaság egészében, azaz rontja a versenyképességet, ami aztán a munkaerő keresletét csökkenti.Tehát sokkal több alapja van annak, hogy a kisebb katonai kiadások végső soron csökkentik a munkanélküliséget. Nem is annyira a katonai megrendelések csökkentésével takarózók, hanem a sokkal általánosabb hiba ellen akartam szólni: Az utóbbi időben jellemzővé vált, hogy mindenki a kormányzattól vár támogatást, minden felelősséget a kormányzatra hárít, ritka kivételnek számít, ha valaki azt keresi, mit hibázott, mit csinálhat jobban. Az egész gazdaság tele van minden szinten hibákkal, kormányzatiakkal, vállalatiakkal, brigád és egyéni szinten elkövetettekkel. Azt nem lehet megállapítani, hogy melyik szinten nagyobb a hibák összessége, de az aligha vitatható, hogy minden szinten sok a hiba, sok a pazarlás, kényelmesség. A bizonyítvány magyarázatakor azonban mindenki felfelé mutogat. Ha erről leszoknánk, mindenki elsősorban a saját munkáján akarna javítani, könnyebb lenne felül is. Én még csak olyan gazdag országgal találkoztam, ahol az emberek energiájuk döntő részét a saját munkájuk jobbítására fordították, a mindíg időszerű korrekciót magukon kezdték. Ezt kellene fent is, lent is megtanulni. Akkor például azt hallottam volna, hogy egy vállalat azt mondja a dolgozóinak: a vezetés kényelmessége, indokolatlan biztonságérzete az oka, hogy éppen a legkevésbé vétkesek, a dolgozók bűnhődnek. (MTI-Press)
1989. március 21., kedd 15:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP 4 kizártjáról egy oldal
MTV2 nézői telefonok
"- Név és telefonszám nélkül: Nagyon meg van elégedve a TV2 műsorával, változatos,szines, látszik, hogy mindent megteszünk, hogy a néző ne unatkozzék, de kérdése, hogy Tamási Eszter itt fog megrokkani a képernyőn? Miért nem teszik be irodai munkára, öreg már a képernyőre. Valamikor nagyon szerették és szeretnék, ha ugy maradna meg emlékezetükben, amilyen volt sok évvel ezelőtt. Több telefonáló a játékra jelentkezik.
- 752-o95 Strenic László I.Gellérthegy u.16.: Február 7-i torpedóban nyert, a nyereményt mai napig nem kapta meg. Mikor?
- Név nélkül: Halasszák el az óra átállitást - kéri."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|