Rendszerváltás és az MTI

	A magyar egyház helyzete
(Bányász Kató) München, 1989. március 12. (SZER, Élő egyház) - A Trento Giorno című olasz katolikus folyóirat márciusi számában hosszú riport jelent meg Magyarországról, elsősorban az egyház helyzetéről. Néhány helyi szakértőt, mindenekelőtt az új esztergomi segédpüspököt, Várszegi Asztrikot szólaltatva meg. - Nagy szegénység előtt állunk és ez az igazi probléma - mondta a volt pannonhalmi perjel, akit a legjobban az egyház helyzete aggaszt. Kevesen vagyunk és gyengék - mondta -, és az elmúlt évtizedekben gyengültünk meg. Az öt új segédpüspök kinevezésével a hierarchia ugyan teljes, és szaporodnak az új egyházi mozgalmak, bázisközösségek, de a statisztikák leverő adatokkal szolgálnak. A klérus megöregedett, a papok átlag életkora 60 év körül mozog, és előreláthatólag, 1990-ben csak 1700 világi pap lesz, míg 1950-ben több mint 3500 volt. A vasárnapi szentmisét kevesebb mint 12 százalék látogatja, míg a 15 és 25 év közti ifjúság mindössze 1 százaléka áll szilárd kapcsolatban az egyházi intézményekkel. A súlyos helyzetet egyetlen szóval - szekularizáció - illusztrálja Kamarás István író katolikus szociológus, aki Paskai László bíboros-prímás megbízásából Tomka Miklóssal és Ferenccel együtt statisztikai szociológiai jelentést készít a magyar egyházról a pápa tervbe vett magyarországi látogatására való tekintettel. Mint mondja, az 50-es évek ateista propagandája nem érte el azonnal a várt hatást. Sőt 1945 és 53 között erősödött a vallásgyakorlat, majd a 60-as években zuhant le. Nem tudta túlélni az állami ateizmus és a nyugati fogyasztói propaganda közös támadását, amihez még hozzájárultak a magyar társadalomban végbement egyéb folyamatok, mint az urbanizáció, iparosodás, női munka. Jelenleg a szekularizáció falun kulminál. Míg a városokban bizonyos fokú vallási újjászületés figyelhető meg, különösen az értelmiségiek és a diákok körében. A közép- és a munkásosztály egyre inkább közönybe fullad. Várszegi Asztrik egyetért ezzel az analízissel és attól tart, hogy az egyház készületlenül áll szemben ezzel az új nehéz helyzettel. Különösen a falvakban nagy a paphiány - állítja. Nincsenek hitoktatók és a világiak szervezetlenek. Ha egy fiatalnak reményei vannak, miért fordulna az egyházhoz? Nem látja annak aktív jelenlétét, amely a boldogság vágyára felelne. A fiatalok életerősek, nem félnek, és egy életerős, félelemmentes egyházat szeretnének. De sajnos néhány kivételtől eltekintve csak öreg papokkal találkoznak, akik nem csak anyakönyvileg öregek. Az esztergomi segédpüspök helyzetképe könyörtelen, de sokan egyetértenek vele. Vannak templomok, esküvők, keresztelők, katekizmus, de nincs közösség, nincs élet. Míg a társadalom forrong, csoportok, pártok alakulnak, és megállíthatatlannak látszik a nyugati demokráciához való közeledés, addig az egyház nem halad előre. De ezen nem lehet csodálkozni - mondja Várszegi püspök -, mert erős a félelem. Mindennek vége lesz és visszatérnek a régi viszonyok. Ami a vallásszabadságot illeti, van valami reménysugár, de többnyire csak ígéretek formájában. Az alkotmány által biztosított formális vallásszabadságon belül olyan megszorítások és ellenőrzések vannak érvényben még ma is, amelyek befagyasztották a magyar egyházat, a társadalom margójára szorítva. A II. világháború végén Magyarországon 63 szerzetesrend működött. 1950-ben a kormány 94 százalékukat feloszlatta. Mindössze négy tanító rendet hagyott életben, körülbelül 250 taggal. Az iskolai vallásoktatás fakultatív lett, és míg 1956-ban a tanulók 80 százaléka látogatta a hittanórákat, 1957-re 6-7 százalékra csökkent számuk. A rendszer szülőket fenyegető megtorlása nem volt hiábavaló. A 60-as évektől aztán megkezdődött a lassú közeledés, és 1985-től új törvény készül, amely rendezni fogja az egyház és az állam viszonyát. A tavalyi Szent István-ünnepségek során a bíboros- prímás és a pápai nuncius bejelentette, hogy a pápa lelkipásztori látogatást tesz Magyarországra. A hithirdetés nagyobb szabadságát várjuk az új törvénytől - mondja Várszegi püspök - és ezenbelül valóságos egyelőséget hívők és ateisták között, és le kell fektetni az alapokat az 1950-ben feloszlatott rendek újjászervezéséhez- Félő, hogy húsz évvel ezelőtt nem úgy ülhettek össze a régi rendek tagjai, ami most lehetséges. De nincs jogi biztosítékunk. Lukács László, a Vigilia főszerkesztője szerint is határozott jogi garanciára van szükség. Mert (...) hozzá nem akarnák most jóváhagyni a törvényt, jobb lesz megvárni a szélesebb körű liberalizálást, előnyösebb feltételek elérése végett. Az új törvénnyel kapcsolatos általános aggodalom, ahogy az a Paskai bíboros és Miklós Imre közti párbeszéddé szűkül, holott a többi püspök sem akar kimaradni a tárgyalásokból. A pápa látogatásával kapcsolatban az a vélemény, hogy Magyarország még nem kész rá. Jól fel kell készülni, nem csupán is (...) sorozata legyen, hanem a magyar egyház belső megújulásának kezdete. +++ 1989. március 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »