|
|
 |
|
 |
Út a kerekasztalig (2. rész)
|
Az első előkészítő megbeszélésre még augusztusban, 31-én került
sor, Kiszczak és Ciosek, valamint Walesa és Dabrowski, a püspöki kar
titkárának részvételével. Az újabb megbeszélésre ugyanebben a körben
már szeptember közepéig kellett várni, ez azonban két napig tartott.
Az októberi lengyel belpolitikai életet a kormányválság és a
kerekasztal körüli nyilatkozatháború töltötte ki. Újabb találkozó
nem volt, komoly kétségek merültek fel a tárgyalások jövője ügyében.
Nem kis jelentősége volt azonban annak, hogy október 26-ikán
Jaruzelski tábornok találkozott Glemp bíborossal, a lengyel
prímással.
Így is egészen november 19-ikéig kellett várni az újabb
előkészítő megbeszélésekre Walesa és Kiszczak között, bár addig a
kerekasztal számos leendő résztvevőjével is folytatódott az
egyezkedés. A kerekasztal létrejöttét akadályozó legfontosabb
nézeteltérés változatlanul az volt, hogy a ,,Szolidaritás,, a
tárgyalások megkezdése előtt biztosítékokat szeretett volna kapni
legalizálására, míg a hatalom a legalizálásról csak a kerekasztal
mellett lett volna hajlandó tárgyalni. Néhány kisebb jelentőségű
probléma mellett a frontok itt meg is merevedtek.
Az áttörésre a LEMP KB decemberben és januárban, két részben
megtartott ülése után került sor. Itt először valóságos
,,vérátömlesztést,, hajtottak végre a KB Politikai Bizottságában és
titkárságában, majd januárban - igaz, óriási és forró hangulatú vita
után - állást foglaltak a politikai és szakszervezeti pluralizmus,
ez utóbbin belül a ,,Szolidaritás,, legalizálása mellett. Erre
hamarosan pozitív válasz érkezett Gdanskból, a ,,Szolidaritás,,
országos végrehajtó bizottságától és január 27-én újból Kiszczak-
Walesa találkozó volt, ahol megállapodás született a kerekasztal
február 6-ikán történő megkezdéséről. +++
1989. február 5., vasárnap 18:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|