|
|
 |
|
 |
Lebontják a vasfüggönyt
|
(Gordon Tamás)
München, 1989. május 2. (SZER, Magyar híradó) - Negyven éve volt a
szocialista tábor jelképe az azt körülvevő aknazár, szögesdrót vagy
- Churcilltől örökölt nevén - a vasfüggöny. Ma, 1956 után másodszor
kezdték meg lebontását. Gordon Tamás olvassa fel jegyzetét.
Valahányszor határállomáshoz érek összerándul a gyomrom, pedig
rendben vannak az irataim, nincsenek csempész-szándékaim és a
nyugati határokon legtöbbször még pillantásra sem méltat a határőr,
és van ahol elég csak lassítani kocsimmal, hogy kiérdemeljem a
továbbintést. És mégis: a ma napig él bennem ez a reflex, amely a
magyar határ számos átlépése óta rögzült - pedig mindannyiszor
legálisan utaztam. Most, hogy a határzár megszüntetésének első,
gyakorlati lépése is megkezdődött végtelen öröm tölt el. Anélkül,
hogy túlbecsülném a műszakilag is elavult jelzőrendszer
leszerelését, ismerjük el, hogy ennek a gesztusnak jelkép-ereje
van, fölér egy tartós tabu ledöntésével, hiszen a hatalomnak
feltehetőleg éppen a legkonzervatívabb rétegét érte el, csapta meg
a nyitottabb politika szele. Kiderült, hogy Magyarországnak talán a
legkevésbé kellene nyugati határát védeni. Vajon mi játszódhat le a
sok száznyi kiskatona-határőr fejében amikor ráébred, hogy feladata
ugyanolyan fölösleges volt eddig is, mint amennyire nélkülözhetővé
válik mostantól?
Kedvemre van az effajta főbekólintás, visszatérés a huszadik
századba, visszatérés Európába. 1949-ben először a jugoszláv -
akkor az ítéltetett veszélyesebbnek -, majd az osztrák határon
létesítettek aknazárat. Ezt ugyan 1956-ban röviddel a forradalom
előtt felszedték, ám a forradalom leverése után a börtönországot
ismét, ahogyan hivatalosan nevezik: robbanó műszaki zárral védik.
A konszolidáció 1965-re a határra is elér, ám hiába szedik fel az
aknákat, a többszörös drótkerítés, az elektromos jelzőrendszer -,
no és az érvényben lévő tűzparancs! - mutatják a kádári
liberalizáció kétességét. A fölrobbanó akna veszélye tulajdonképpen
kiszámítható volt. A határmenti lakosság besúgásra trenírozása, a
polgári ruhás határőrség bevezetése másfajta, ám nem kevésbe súlyos
veszélyeket hordott magában.
A határmenti falvakat versenyre hivták. Nyerjék el - korabeli
sajtóból idézek - a megtisztelő Határőrközség címet. Hogy melyek a
föltételek? Eredményes politikai munka, együttműködés a
határőrséggel, és a község lakói nem követhetnek el tiltott
határátlépést. Több mint két évtizedig tartott ez a remek korszak,
mire megérhettük, hogy a rendszerrel együtt avuló műszaki zár végre
szemétdombra kerül. Csak egy jellemző adat: tavaly több mint 4000
esetben riasztott a jelzőrendszer, ám csak 44 alkalommal nem
bizonyult vaklármának.
- Kedves hallgatók! A műsorban csupa kedvező fejleményről
tudósítottunk. A szocializmus olyan vívmányainak leépítéséről, mint
az egypártrendszer, szocialista vezetők alkalmazása, foglalkozási
tilalmak visszavonása, vasfüggöny leépítése. Csak ne járjunk úgy,
mint az utóbbival egyszer már megértük: 1956-ban lebontották, 57-
ben még tökéletesebben visszaépítették. Abban a reményben búcsúzik
a szerkesztő, Kasza László, hogy ebben az esetben nem ismétlődik a
történelem. +++
1989. május 2., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|