|
|
 |
|
 |
Vietnami Baráti Társaság
|
(Kármentő Imre)
München, 1989. április 28. (SZER, Világhíradó) - Annak ellenére,
hogy manapság számtalan demokratikus rendezvény van Budapesten,
Kármentő Imre egy- sztálinista lövészgödörből írt jegyzetet.
Legalább négy ellenzéki jellegű rendezvény volt csütörtökön este
Budapesten. A Marcibányi téri Művelődési Házban Konrád György
vezette a vitát a Szabad Demokraták Szövetségének a jellegéről, és
olyan meghívott vendégek vettek részt benne, mint Eörsi István,
Göncz Árpád, Szabó Miklós és mások.
A Bölcsész Kar egyik termében Vígh Károly történész, a Bajcsy-
Zsilinszky Baráti Társaság elnöke beszélgetett Kéri Kálmán volt
vezérkari ezredessel, Recsk későbbi rabjával 1944/45 fordulójának
eseményeiről.
Kispesten ugyancsak az SZDSZ tartott politikai vitaestet. És, amint
később megtudtam, vagy 180 érdeklődő gyűlt össze.
A Közgazdasági Egyetem épületében Gosztonyi Péter, a Bernben élő
történész előadása hangzott el 1956-ról.
Melyik rendezvényre menjek hát el?
A dilemmát salamoni módra oldottam meg. Gondoltam, szerzek magamnak
némi perverz élvezetet és elmentem egy kormánypárti rendezvényre. A
Mezőgazdasási- és Élelmezési Minisztérium kultúrtermében tartotta
alakuló közgyűlését a Magyar-Vietnami Baráti Társaság. Az elnökségi
asztalnál olyan személyiségek foglaltak helyet, mint Sebestyén
Nándorné, a Béke Világtanács nevű kommunista társutas szervezet
alelnöke, Ördögh Szilveszter, a kommunista párt mellett
elkötelezett író, meg a hanoi kormány budapesti nagykövete. Nagy
fekete kalapban, sötét szemüveggel ott ült Töröcsik Mari is. Csak ő
tudja, hogy miért?
Egy bácsi bevezetőben saját költeményét adta elő a hanoi
Székesegyház előtt álló Mária szoborról. A cím hallatán felkaptam a
fejem. Nocsak! Mária szobor, nem vörös csillag. De aztán
megnyugodtam. Jött a régóta ismerős szöveg Vietnámról. Az estét
Lángh József, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnevezésű kincstári
képződmény titkára vezette le. Tőle is elhangzottak a 15-20 év
előttről ismerős frázisok: amerikai agresszorokról, a sokszoros
túlerőben lévő Amerika vereségéről.
A teremben vagy százötvenen lehettek, mintegy harmadrészük az itt
élő vietnamiakból került ki. Az előkészítő bizottság elnöke
felolvasta az alapszabályokat, majd a bizottság egy másik tagja a
megalakuló társaság vezetőségére tette meg javaslatát. Vitára
senkinek sem támadt kedve. Egyhangúan megszavazták a szabályzatot
és a névsort is.
Amint megtudhattam, az alakuló gyűlést azért épp ezen az esten
tartottak meg, mert másnap, vagyis ma 14 éve, hogy Saigonból
kiverték úgymond az agresszorokat. Arról persze szó sem esett, hogy
e dicső nap óta a vietnamiak száz és százezrei menekültek el a
szárazföldön és tengeren a felszabadult, a szocialista Vietnámból.
Ahol a terror, a kényszerkollektivizálás örömei után ma a
bürokratikus, kommunista rezsim packázásait, a hiánygazdaság és a
nélkülözés nekünk is olyannyira ismerős gyönyörűségét ismeri a
lakosság.
Az újonnan létesült társaságnak, amelybe a tagok egy része a
szervező bizottság felkérésére lépett be, Ördögh Szilveszter lett
az elnöke. De hogy el ne vigye az ördög, arról az alapszabály egyik
pontja gondoskodik. Mely kimondja, megtagadható a felvételi
kérelem, ha a leendő tag jó szándéka iránt komoly kétség forog
fenn. Ellenzéki aknamunka tehát nincs, ne is tessék vele
próbálkozni! +++
1989. április 28., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|