Rendszerváltás és az MTI

	Hiány-est
München, 1989. április 19. (SZER, Magyar híradó) - Hiány-est volt tegnap a Fiatal Művészek Klubjában. A találkozóra Nagy András ment el, fölolvassuk tudósítását: - Több mint egy évvel első megjelenése után afféle jubileumi bemutatkozásra hívta meg olvasóközönségét a Hiány című szamizdat lap négy szerkesztője: Dersi János, Mikes Tamás, Molnár Tamás, Vásárhelyi Antal. Érdekességként, és a lap jellemzéséül megemlítjük, hogy valamennyien különböző politikai szervezetek tagjai. Hogy az ünnep tényleg egy kicsit ünnep is legyen, olyanok is eljöttek, mint a mai összmagyar költészet egyik legkiválóbbja, az Erdélyből elüldözött Szőcs Géza, kinek keserű és rezignált írását - talán, hogy még stílszerűbb legyen - a kassai eredetű Gecse Jolán művésznő adta elő. Eljött Pelsőczi László színművész is, és felolvasta a Hiányba írogató - hiánytalanul jó humorúnak bizonyuló - orvos szerző, Danis György karcolatát, mélynek köszönhetően ma többet tudunk a pártpolitikai szervezkedéseket kísérő idétlenkedésekről, mint pár nappal ezelőtt. Eljött azután Varjas Endre az És-től, és Babus Endre a Heti Világgazdaságtól, mintegy azt jelképezve, hogy a mostani - furcsának is mondható - magyarországi politikai szituációban nincs harag, megvetés, vagy féltékenykedés a demokratikus érzelmű legális és illegális sajtó emberei között. Végezetül szép számú közönség is összegyűlt a Fiatal Művészek Klubjában, ahol az egész estet rendezték. Hiába nincs azonban személyes bajuk egymással a legális és illegális újságíróknak, a tegnapi összejövetel kényszerű főkérdése is az volt, kell-e még és eladható-e még a szamizdat a mai Magyarországon? A kérdés nem egyszerűen a pénzügyi kilátásokra vonatkozik. Ez sem elhanyagolható ugyan, hiszen jóformán naponta dobnak piacra újabb és újabb ellenzékies vagy kritikai tartalmú, üzletileg körültekintően előkészített, a közönség igényéhez alkalmazkodni kész sajtótermékeket. Egy-két hónap, és ki tudja megmondani, mi volt ebből a szamizdat azelőtt, mi született ellenzéki morálból, mi a piaci konjunktúra csábításából, mi a hatalom titkos manipulációiból? A pénzügyeknél is fontosabb kérdés tehát, tudják-e tartani magukat azok az erkölcsi értékek, amelyek annak idején a szamizdatot életre hívták és sok-sok éven át a mostaninál jóval nehezebb körülmények között, úgy ahogy, de életben tartották. A Hiány és - hozzátehetnénk - a másik talpon lévő szamizdat újság, a Beszélő, ma még mindenesetre állja a versenyt. A rendőri akciók elültével javítani tudták az előállítás technikáját és a lap külalakját, növelték a példányszámot, javítottak a terjesztés módján, új szerzőket is megnyertek maguknak. Ennek ellenére a jövő - ahogyan a tegnapi összejövetelen is elhangzott - nem a szamizdat formának dolgozik, legalábbis akkor nem, ha nem áll meg a demokratizáció, és végre kijön már egy elfogadható sajtótörvény. A Hiány, mely 1988 márciusában indult, és a második számát még május elején, Kádár János alatt mindjárt el is kobozták, eleve abból az igényből lépett föl, hogy a szamizdatot, ezt a konspiratív, keveseket utolérő, és ezért olykor bizony eléggé elvont lapformát újságszerűvé tegye és eljuttassa a szélesebb olvasóközönséghez. Ezt a célját gyorsan elérte, hiszen pár hónap múlva már az utcasarkokon árusították. És, ha minden jól megy, még fogják is. Épp a tegnapi estén állt elő az egyik jól szervezett terjesztő hálózat vezetője (...), hogy nagyságrendekkel több példányt is eladna, ha kapna a Hiányból. Szamizdatra, jó szamizdatra úgy látszik még jó ideig szükség lesz. +++ 1989. április 19., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »