|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - első nap (23. rész)
|
S bár a 70-es évtized végén az akkori vezetés ezt az ellentmondást
felismerte, még mindig azt hitte, hogy meg lehet védeni a
teljesítménnyel nem alátámaszott életszínvonalat, hogy át lehet
alakítani a termelési szerkezetet áldozatok nélkül, és meg lehet
újítani a gazdaságot a politikai intézményrendszer reformja nélkül.
- E súlyos tévedések nyomán és csaknem végzetes illúziók
kergetése közben pedig felhalmozódott egy hatalmas adósságtömeg, ami
ma óriási terhet jelent. Csaknem gúzsbaköti a kormány kezét, és
számos területen kényszerpályát jelöl ki.
A kormányfő adatokkal is szolgált: az adósságnak jelenleg évi 3
milliárd dollárt meghaladó összeg a törlesztési és kamatterhe. Ezen
túl fizetnünk kell a tőkés importért mintegy 5,5 milliárd dollárt,
ami együtt már 8,5-9 milliárd dollár kiadás. Ezzel szemben áll egy 6
milliárd dollár körüli exportbevétel. Az egyensúlyhoz hiányzó
összeget csökkentheti, ha aktív az idegenforgalom egyenlege, de a
többit csak újabb hitelek felvételével tudjuk kiegyenlíteni. Évente
tehát fel kell vennünk 2,5-3 milliárd dollár hitelt csak azért, hogy
adósságunk terheit fizetni tudjuk, és ebből fejlesztésre semmi nem
jut
Ez tehát az örökölt helyzet.
Ezután így folytatta: - Manapság sokat hallani, hogy a jelenlegi
vezetés csak akkor lehet hiteles, ha elhatárolja magát a múlt
örökségétől. Amit hibának vagy bűnnek itélünk a múltból, attól
valóban el kell határolni magunkat, és el is lehet
Ez áll mind a
politikában, mind a gazdaságban. De az örökséget nem háríthatjuk el,
annak terheit még hosszú ideig cipelnünk kell
Nem attól függ,
kapunk-e bizalmat, hogy szavakban elhatároljuk magunkat elődeinktől,
hanem attól, hogy tetteinkkel bizonyítjuk: mást akarunk és mást is
csinálunk
Vagyis a jelenlegi helyzetben minden felelős erőnek
összefogva kell a múlt örökségét vállalni úgy, hogy ugyanakkor
egyértelműen elhatároljuk magunkat a múlt hibáitól.
Ez lesz a feladat a Bős-Nagymaros erőmű sorsa feletti döntés
során is. Mindnyájan tudjuk: itt már rég nem csupán az erőműről van
szó. Bős-Nagymaros egy meghaladásra ítélt modell szimbóluma lett.
Teljesen érthetően. A hetvesen évek közepétől ugyanis a politikai
vezetés megismételte az ötvenes évek gazdaságpolitikai hibáit. Sok
állami nagyberuházás - amelyet a szűk pártvezetés határozott el,
illetve szentesített - csődöt mondott. A bős-nagymarosi vízierőmű
feletti döntés is ebbe a sorba illeszkedik. Ezt a döntést
antidemokratikus módon hozták. Mindenkinek igaza van, aki ezt
kifogásolja és velük együtt mondom azt, hogy végérvényesen szakítani
kell ezzel a rossz döntési mechanizmussal - hangoztatta a
miniszterelnök. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 16:22
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|