|
|
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (1. rész)
|
1990. július 23., hétfő - A plénum és a közvélemény
köszöntése, az igazoltan távollévők névsorának ismertetése, a
jelenlétellenőrzés, egy-egy napirend előtti nyilatkozat, döntés
önálló képviselői indítványok, bizottsági javaslatok és
kormányelőterjesztések sürgős tárgyalásáról, majd a napirend
elfogadása - csaknem negyedéve elmaradhatatlan kezdési rendje a
Parlament üléseinek, legalábbis hétfőnként. Nem történt ez másként
ezen a hétfőn sem, amikor az Országgyűlés folytatta rendkívüli
ülésszakát, 12 törvényjavaslatot, országgyűlési
határozat-tervezetet, bizottsági jelentést tűzve - újonnan vagy
folytatólagosan - két és fél naposra tervezett plenáris ülésének
napirendjére. Emellett várhatóan megválasztják az Alkotmánybíróság
egy újabb tagját, továbbá interpellációkat és kérdéseket tárgyalnak
meg.
Napirend előtt kért szót Böröcz István, aki a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos vezetősége, valamint parlamenti képviselőcsoportja nevében sajnálozását fejezte ki a hírhedtté vált ,,körlevél,, pontatlan megfogalmazása miatt. Kijelentette: pártja sosem tervezett és nem tervez alkotmány-, illetve törvényellenes lépéseket, a körlevél szerkesztőit és aláíróját pedig a jóhiszeműség és a tisztességes szándék vezette.
Még az érdemi munka megkezdése előtt tett esküt az Országyűlés előtt Boross Péter, aki ezután a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkári funkciója helyett - az ideiglenes köztársasági elnök kinevezése alapján - tárca nélküli miniszteri tisztséget tölt be. (folyt. köv.)
1990. július 23., hétfő 11:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (2. rész)
|
Az Országgyűlés a napirend első pontjaként módosította a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1988. évi 3. törvényerejű rendeletet. A képviselők egyöntetű véleménye szerint emberi jogi politikánk markánsabbá válása indokolttá teszi, hogy az ENSZ ellenőrző mechanizmusának minden formáját fogadjuk el.
Balsai István igazságügy-miniszter a javaslat indoklásaként emlékeztetett: a Magyar Népköztársaság 1987. április 15-én letétbe helyezte a nemzetközi egyezményt megerősítő okiratát az ENSZ főtitkáránál. Ugyanakkor az egyezmény 20. cikkére vonatkozóan fenntartási nyilatkozatot tett: nem fogadta el az egyezmény által létrehozott Kínzás Elleni Bizottság illetékességét valamely részes állam ellen benyújtott olyan panasz esetén, amely szerint abban az államban sorozatos kínzást alkalmaznak. Nem ismerte el a bizottság illetékességét valamely részes államnak egy másik részes állam, illetve az állampolgároknak valamely részes állam ellen az egyezmény rendelkezéseinek megsértése miatt tett panasza esetére sem. Az egyezmény megerősítésekor a Magyar Népköztársaság nem fogadta el azt a rendelkezést sem, amely előírja: az értelmezés, illetve a végrehajtás során keletkezett vitákat, a vitában érdekelt bármelyik fél egyoldalú kérésére választott bíróság, illetve a nemzetközi bíróság elé kell terjeszteni.
A képviselők döntése értelmében a törvény rendelkezéseit visszamenőlegesen, 1989. szeptember 13. napjától kezdődően kell alkalmazni, mert a Minisztertanács e dátumhoz kötötten visszavonta korábbi fenntartásait, nyilatkozattal elismerte a kínzás elleni bizottság illetékességét az egyezmény 21. és 22. cikkében felsorolt esetekben. A képviselők felhatalmazták a kormányt arra, hogy kijelölje azt a szervet, amely az egyezmény 20. cikkében megjelölt vizsgálat esetén a kínzás elleni bizottsággal, illetőleg annak tagjával a kapcsolattartásra jogosult.
A törvényjavaslat vitájában Ternák Gábor (MDF) felhívta a figyelmet arra, hogy a kínzásoknál esetenként orvosok is részt vettek. A magyar egészségügy szégyenfoltjának eltüntetésére indítványozta, hogy ezek az esetek kapjanak nyilvánosságot, s hazánk csatlakozzék ahhoz a tokiói, illetve madridi egyezményhez, amely kimondja: orvos közvetlen vagy közvetett módon nem vehet részt olyan ,,eseményben,,, amely az ember megaláztatásával jár. (folyt.köv.)
1990. július 23., hétfő 12:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (3. rész)
|
Ezt követően megkezdődött a mentelmi joggal összefüggő alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat megtárgyalása. Dr. Balás István, az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottságának alelnöke, a törvényjavaslat előadója felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar alkotmány keretjellegű, csupán a főbb szabályokat tartalmazza, amelyek végrehajtását külön-külön törvényben rögzítik. Ezért nem célszerű a már sokszor módosított alkotmányban most részletesen szabályozni a mentelmi joggal kapcsolatos kérdéseket. A módosításra viszont mindenképpen szükség van, hiszen a képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat elfogadásával alkotmányellenes helyzet állna elő. Ugyancsak fontos a módosítás azért is, mert a mentelmi jog két eleme - az úgynevezett ,,felelőtlenség,, és a ,,sérthetetlenség,, - közül az alkotmány csak az utóbbiról tesz említést. Az egymondatos módosító javaslat ezért - mellőzve a mentelmi jog tartalmának kifejtését - csak azt rögzítette: ,,Az országgyűlési képviselőt - az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint - mentelmi jog illeti meg.,,
Az alkotmány módosításával 293 képviselő értett egyet, nemmel senki sem szavazott és tartózkodó sem akadt. (folyt.köv.)
1990. július 23., hétfő 12:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (4. rész)
|
Az Országgyűlés az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság javaslatának megfelelő formában, módosítások nélkül elfogadta a képviselők jogállásáról, illetve tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű törvényjavaslatokat.
A képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatot indokolva Balás István, a bizottság alelnöke rámutatott: a jogszabály kimunkálásával végre megszűnik az a paradox helyzet, hogy a demokratikusan megválasztott képviselők mind a mai napig nem rendelkeztek a munkájukat pontosan körülhatároló szabályokkal. Lényegében már a választásokon induló jelölteket dilemma elé állította az, hogy mit tegyenek korábbi, biztos egzisztenciájukkal, miként egyeztethetik össze képviselői megbízatásukat eredeti hivatásukkal. A tervezet végre pontos választ ad ezekre a kérdésekre, s rendezi a munkáltatók és a képviselővé vált egykori munkavállalók érdekütközéseit is.
A tervezetet kísérő rövid vitában a képviselők jobbára elismerően szóltak a törvényhozók jogállásáról szóló előterjesztésről. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) a szabad demokraták nevében egyetértett a képviselői jogállás törvényi szintű szabályozásával. Rámutatott annak jelentőségére, hogy a törvény kinyilvánítja: a képviselői jogállás sem munkajogi, sem polgári jogi jogállás keretébe nem illeszthető. A képviselők így olyan különleges állami jogi státuszba kerülnek, amelynek önálló körülhatárolása elengedhetetlen.
Szájer József (Fidesz) hangsúlyozta: a fiatal demokraták mindent megtesznek annak érdekében, hogy az Országgyűlés munkáját a hatékonyság, a szakszerűség jellemezze. Csak így igazolhatók a választópolgárok előtt a képviselők törvényben biztosított ,,kiváltságai,,.
A képviselők jogállásáról szóló, módosító indítvány nélkül elfogadott törvény a többi között kimondja: a képviselő - és a volt képviselő - bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. A mentesség ugyanakkor nem vonatkozik a rágalmazásra, illetve a becsületsértésre, amiért - mentelmi jogának felfüggesztése után - természetesen a képviselőnek is felelnie kell. A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, utána a bíróság terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez. Az Országgyűlés a mentelmi ügyekben vita nélkül határoz, a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata alapján. (folyt.köv.)
1990. július 23., hétfő 14:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (5. rész)
|
Az esetleges hivatali összeférhetetlenség kizárása érdekében a törvény a többi között kimondja, hogy a képviselő nem lehet alkalmazottja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az állampolgári jogok, illetőleg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa hivatali szervezetének. A képviselői mandátum összeegyeztethetetlen továbbá a Magyar Nemzeti Bank elnöki, elnökhelyettesi, igazgatói, illetve az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatói és igazgatótanácsi tisztével.
A törvény tisztázza a képviselők munkajogi helyzetét is, amikor kimondja: megbízatásának időtartama alatt - az összeférhetetlenségi eseteket kivéve - munkaviszonyban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állhat, illetve kereső foglalkozást folytathat. A munkáltató ugyanakkor köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni a képviselőt megbízatásának időtartamára, ha a törvényhozó ezt igényli.
A képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvényjavaslat némi vitát váltott ki. G. Nagyné Maczó Ágnes (MDF) az egyéni körzetben megválasztott képviselők érdekében emelt szót. Kérte, hogy az egyéni körzetben végzett munkát ys részesítsék pótdíjban; a körzettől függő egyéni elbírálásban biztosítsanak a képviselők számára gépkocsiátalányt, illetve a tömegközlekedési eszközök ingyenes használatát gépkocsiátalány formájában is igénybe lehessen venni. A javaslatokat a törvényhozás elvetette. Fodor István (független) azt kérte, hogy a független képviselők csoportja számára ugyanolyan szakértői díjakat állapítsanak meg, mint amiben a pártok képviselőcsoportjai részesülnek. Indítványát leszavazták.
A kétharmados többséggel jóváhagyott törvény leszögezi: a képviselő megválasztásának időpontjától kezdve tiszteletdíjra jogosult, amely alapdíjból és pótdíjból áll. Az alapdíj a mindenkori miniszteri illetmény 50 százalékának megfelelő összeg (a miniszterek jelenleg havonta bruttó 65.000 forintos fizetést kapnak). Ami a pótdíjakat illeti, a törvényhozás a következő tételeket hagyta jóvá: az Országgyűlés elnöke a képviselői alapdíj 200 százalékát, alelnöke 150 százalékát, jegyzője 70 százalékát, bizottsági elnökei 100 százalékát, bizottsági alelnökei 80 százalékát, bizottsági titkárai 60 százalékát, bizottsági tagjai 40 százalékát, a pártok frakcióvezetői 120 százalékát kapják havonta, pótdíj címén. A képviselő legfeljebb két bizottság tagjaként részesülhet pótdíjban. A képviselők tiszteletdíjuk, mind az alap, mind a pótdíj után személyi jövedelemadót és nyugdíjjárulékot fizetnek. (folyt.köv.)
1990. július 23., hétfő 15:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (6. rész)
|
A pártok frakcióit munkájuk szakmai megalapozása érdekében szakértői díj illeti meg. Ennek éves összege képviselőcsoportonként 20 képviselő éves alapdíjának felel meg. A kormánypárti képviselőcsoportok emellett képviselőnként az évi alapdíj 25 százalékát, ellenzéki pártok frakciói pedig képviselőnként az évi alapdíj 50 százalékát is megkapják. Független képviselő szakértői díj címén alapdíja 50 százalékának igénybevételére jogosult. (folyt.köv.)
1990. július 23., hétfő 15:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (7. rész)
|
Mielőtt a plénum ismét tárgyalta volna az alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatokat, Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára arra kérte az Országyűlést: ha már sürgős tárgyalással napirendjére tűzte a Társadalombiztosítási Alap idei költségvetésének módosítását, akkor a véleményezésre felkért három bizottság - a szociális, a költségvetési, valamint az alkotmányügyi bizottság - lehetőleg még szerda délelőtt foglaljon állást e törvényjavaslatról, hogy szerda délután a plenáris ülésen dönteni lehessen annak elfogadásáról. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nyugdíjak emelése csak e törvényjavaslat elfogadásával válik lehetővé, így minden késedelem éppen a kisnyugdíjasok érdekeit sértené.
Szinte kizárólag az MDF és az SZDSZ képviselői vitáztak ezután a helyi önkormányzatokról és ezzel összefüggésben az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatokról. A múlt heti ülésen ugyanis az Ügyrendi Bizottság kapta feladatul: foglaljon állást az SZDSZ beterjesztette javaslat kezeléséről, amelyet a kormánypártok önálló és ellentörvényjavaslatként, beterjesztői pedig módosító indítványként tartanak számon. Ahogyan az várható volt: a Kónya Imre (MDF) vezette Ügyrendi Bizottság - formai okokból - úgy ítélte meg, hogy a javaslat jelenlegi formájában nem tekinthető módosító indítványnak. Nem derül ki belőle ugyanis, hogy a javasolt módosítások a kormány előterjesztésének mely passzusait érintik. Bár mind az Ügyrendi Bizottság képviselője, mind a bizottsági kisebbségi véleményt ismertető Hack Péter (SZDSZ) egyetértett abban, hogy a Házszabály nem ad egyértelmű útmutatást, mindketten kitartottak éppen a Házszabály rendelkezéseit alapul vevő álláspontjuk mellett. A történelmi eszmefuttatásokban bővelkedő véleményismertetések több órát vettek igénybe - húsz felszólalás hangzott el. Ezek között némelyik hosszúsága miatt próbára tette a hallgatóság türelmét, s nem hiányoztak a személyeskedő szópárbajok sem. Ismét szó volt az elnevezésekről, a kormány hatalmi centralizációs törekvéseiről, a jogi garanciák hiányáról, a helyi önkormányzatok működéséhez szükséges gazdasági háttérről. S mindeközben szóba került Napóleon, a dualizmus, a német nemzeti szocializmus kora, Eötvös, Kossuth és mások önkormányzati elképzelése, a jelenlegi francia és angolszász állammodell, valamint a mai Magyarország ,,nyomorúságba kergetett és kihalásra ítélt,, kistelepüléseinek jelenlegi és várható sorsa.
Mindezekkel együtt a vita nem hozott felszínre új érveket, elemeket, néhány képviselő megjegyzéséből azonban az tűnt ki: az általános vita mindaddig tart majd, amíg a parlamenti pártok meg nem egyeznek ebben a kérdésben. (folyt.köv.)
1990. július 23., hétfő 17:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (8. rész)
|
A helyi önkormányzatokról és ezzel összefüggésben az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitáját a plénum ismét elnapolta.
Ezután a Parlament Csóti György (MDF) önálló indítványát tárgyalta a Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozásáról kialakítandó országgyűlési állásfoglalásról. A képviselő indítványa rámutat: Magyarország népe évtizedek óta arra vár, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot vérbe fojtó Szovjetunió erkölcsi elégtételt adjon hazánknak. Csóti György emlékeztetett arra: a magyar kormányfő már több alkalommal kifejezésre juttatta a szovjet kormány képviselői előtt, hogy a szovjet csapatok 1956 és 1957 között - tehát az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában - minden nemzetközi jogi alap nélkül tartózkodtak Magyarországon. A kormányfő egyben felhívta a szovjet kormány képviselőinek figyelmét arra, hogy az 1968-as csehszlovákiai események újraértékeléséhez hasonlóan messzemenően indokolt lenne, hogy a Szovjetunió is kifejezésre juttassa az 1956-os forradalom és szabadságharc eddigi megítélésének felülvizsgálatát. Csóti György indítványozta: az Országgyűlés kérje a szovjet parlament ez irányú állásfoglalását. Zombori Mátyás a szabad demokraták frakciója nevében örömét fejezte ki az indítvány előterjesztésével kapcsolatban. Hangoztatta: a javaslat teljes egészében egybeesik az SZDSZ álláspontjával. Morális jelentőségén túl az állásfoglalásnak aktuálpolitikai tartalma is van, hiszen folyik a huzavona a szovjet csapatkivonás során hátra maradó javak elszámolása körül. Ennek során azonban a Szovjetunió nem kíván tudomást venni az 1956-ban Magyarországon okozott károkról, a ,,malenkij robotra,, elhurcoltak szenvedéseiről, a csapatkivonás okozta környezeti károkról. A képviselő reményét fejezte ki, hogy az 1956-os magyarországi események szovjet átértékelése hozzásegíthet a két ország közötti rendezett viszonyok mielőbbi megszilárdításához. Csóti György indítványát, amelyet a Külügyi Bizottság is támogatott, a törvényhozás 250 igenlő szavazattal elfogadta; ellene csupán Gerbovits Jenő (FKgP), tárca nélküli miniszter szavazott. (folyt.köv.)
1990. július 23., hétfő 18:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (9. rész)
|
Az Országgyűlés hétfői munkanapján utolsóként meghallgatta a nyomtatott és az elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság úgynevezett közbülső jelentését az eddigi eredményekről. A testület álláspontját Debreczeni József (MDF) elnök ismertette. Mint emlékezetes, a bizottság felállításáról a törvényhozás egy május végén kelt határozata intézkedett. Feladatául szabta, hogy értékelje a privatizációs folyamatok jogszerűségét, gazdasági kihatásait, s feltárja az esetleges visszaéléseket, illetőleg a kialakuló monopolhelyzeteket.
A most előterjesztett ,,közbülső,, jelentés megállapítja: a magyar sajtóban rendkívül súlyos jogi, politikai, gazdasági, technikai, szakmai és etikai válság jelei tapasztalhatóak. Mindezek oka a korábbi állampárti sajtóstruktúra szétesésében keresendő. Az állampárti diktatúra sajtója a politikai szócső szerepét töltötte be. Az ilyenfajta sajtó természetesen csak egy roppant bürokratikus, apparátus jellegű szerkezetben működhetett. Ezek a viszonyok azonban szétzilálódtak a politikai rendszerváltás folyamatában, ami a válságtünetekhez vezetett. A gazdasági válság lényege, hogy a sajtó területére is betörő piaci viszonyok egy piaci működésre merőben alkalmatlan struktúrával, elavult, korszerűtlen technikával és jórészt ugyancsak alkalmatlan és felkészületlen emberekkel találkoztak. A jogi válságot az okozza, hogy a piaci viszonyok közötti működésben valóságos törvényen kívüli állapot jött létre. A szakmai-politikai-etikai válság a pártsajtó szétesése nyomán alakult ki, aminek következtében a kiadók és a szerkesztők erkölcsi-politikai identitás- és egyensúlyzavarba kerültek. A bizottság következtetése: a privatizáció és az azzal együttjáró külföldi tőkebefektetés létkérdés a magyar sajtó számára, azonban el kell kerülni bármiféle monopolhelyzet kialakulását. Ennek érdekében a testület azt javasolja, hogy az új médiatörvény megalkotásáig a kormányzat kontrollálja a sajtó privatizációs folyamatait.
Ez utóbbi konklúzió vitát váltott ki a Parlament ülésén. Molnár Péter (Fidesz) arról tájékoztatta a törvényhozást, hogy a többségi véleménnyel szemben - amelyet a bizottság tíz tagja közül az MDF és a KDNP összesen öt tagja szavazott meg - markánsan megfogalmazódott egy kisebbségi vélemény is, amelyet három párthoz tartozó bizottsági tagok jegyeztek. (Ez utóbbi összetétel Molnár Péter szerint már önmagában is elgondolkodtató tény, és arra utal, hogy a bizottságban résztvevők körét újra kellene szabályozni.) A kormánypárti végkövetkeztetéssel szemben a kisebbség úgy véli, hogy a kormány közvetlen felügyelete a sajtó privatizációs ügyei felett hihetetlenül nagy hiba lenne. (folyt.köv.)
1990. július 23., hétfő 18:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Első ülésnap (10. rész)
|
A bizottság álláspontjával ellentétben Molnár Péter véleménye szerint a Parlament képes lenne arra, hogy átmenetileg törvényi szabályozás útján ,,kézben tartsa,, a sajtó privatizációs folyamatait - mindaddig, amíg meg nem születik az átfogó médiatörvény. Ebben szerepet kaphatna az Állami Vagyonügynökség is. A kormány beavatkozásának gondolatát az ellenzék mélységes felháborodással fogadja. A jelentés ezirányú javaslata ,,nagyon rossz irányba vinné el a sajtó kezelését,,. A képviselő a bizottság összetételével kapcsolatos kifogásai mellett fenntartását hangoztatta a bizottság ténykedési körével összefüggésben is. Véleménye szerint ugyanis a testületnek a vizsgálódást elindító Springer-ügyre kellene összpontosítani a figyelmét; a sajtó általános állapotának megítélése nem tartozik egy ilyen különleges vizsgálóbizottság kompetenciájába. Molnár Péter egyben jelezte azt is, hogy a vizsgáló bizottság - szerinte - pártatlanságot sértő összetételének megváltoztatása érdekében a közeljövőben módosító indítványt tesz.
A bizottság ,,gyorsjelentése,, felett a törvényhozás nem nyitott vitát; az elhangzottakat határozathozatal nélkül tudomásul vette. (MTI)
1990. július 23., hétfő 18:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|