|
|
|
|
Március 15-e előestéjén
|
München, 1989. március 14. (SZER, Magyar híradó) - Az időjárás hűvös, a hangulat lelkes és bizakodó március 15-e előestéjén. Napközben Budapest több pontján kokárdák, szórólapok árusítása folyt. Kasza László a Batthyány téren járt, ahol azzal fogadták, hogy már szinte minden elfogyott. - A Fidesz és az SZDSZ március 15-e standján elfogyott a kokárda. Egy fiatal hölgy próbálja pótolni a hiányt, és varrja itt helyben a kokárdákat. Szinte kitépik a kezéből, amint elkészült eggyel. Zászlót, kokárdát, koronás és Kossuth-címert lehet kapni szamizdat folyóiratok mellett. Három napja árulják itt a Batthyány téren, aztán a Blaha Lujza és a Felszabadulás téren ezeket az ünnepet szebbé tevő kellékeket a Fiatal Demokraták Szövetségének és a Szabad Demokraták Szövetségének a tagjai. - Jönnek az érdeklődők. Ebben a pillanatban 10-12 ember állhat itt a stand előtt, minden korosztály képviselve van, iskolából hazajövő diákok, munkába siető, bevásárló háziasszonyok, nyugdíjasok. Amíg jegyezgettem, egy idős bácsi jött hozzám. Kérdezte, hogy mire gyűjtök aláírást, mert ő aláírja. A kérdése jellemző a hangulatra itt most Budapesten, és jellemző az is, hogy mintha csak ma lenne már március 15-ike, szinte egyetlen ember hajtókájáról nem hiányzik a kokárda. A lányok hajában nemzeti színű szalag van, a várost fellobogózták, egyetlen egy vörös színű zászlót nem láttam. Viszont feltűnt az, hogy az épületeken, ahol két zászlótartó is van, az elmúlt évek szokásainak megfelelően mindenütt csak az egyikben volt zászló, a másik - na melyik zászlóé? - üres maradt. Es most lássuk, hogy milyen tapasztalatokat szereztek ezek a lelkes fiatalok ezekben a hideg, márciusi napokban: - Mit lehet nálatok kapni? - Szamizdat folyóiratokat, Hiány nevű újságot, Kossuth-címert, zászlóra varrható címert, jelvényeket, kitűzőket, kokárdát, ami sajnos már elfogyott, mert nem tudtunk eleget gyártani az éjszaka. - Mit lehet mondani arról, hogy összesen hány kokárdát adtatok el az elmúlt négy nap során? - Körülbelül 4-500 darabot. Még talán többet is. Úgy 5-600 darabot inkább. / - Voltak szórólapok, amelyek a 12 pontot, a követelés 12 pontját tartalmazták, és meghívók voltak egyben a független szervezetek tüntetésére. Ebből mennyi kelt el? - Ebből körülbelül naponta négyezret kaptunk, de az is kevésnek bizonyult. - És ugyanez a kereslet volt a zászlók iránt? - Zászlók iránt nagyon nagy kereslet van, mert egyszerűen az emberek a kifakult, régi 30 éves zászlókat a házakra már az összefolyt színek miatt nem is nagyon akarják kitenni, és új piros- fehér-zöld zászlót szeretnének az új magyar címerrel kitenni. - És ebből mennyit adtatok el? - Körülbelül vagy száz darabot. Es ha lenne, menne meg több is. Itt állnak az emberek és kérik. A magyar zászlót követelik. Egyszerűen. - Szóval a számoknál tartunk. Mennyit adtatok el a Kossuth- címerből? - Kossuth címeres kitűzőből körülbelül kétezret eladtunk. - Van aztán matricátok is, amit rá lehet ragasztani autóüvegekre. Ez is kel? - Nagyon kel. Különösen azt szeretik, amelyik befelé ragasztható az autóüvegekre, mert azt nem tudják leszedni. Nagyon nagy sikere van ennek a matricának. - Vannak szamizdat lapok is. Melyik kel el a legjobban? - A Beszélő a sláger. Egy óra alatt ötvenet simán elvisznek. Nagyon keresik, érdeklődnek. Korlátozott mennyiségben van sajnos. A Fidesztől kaptunk március 15-i számot, azt is viszik, és van ezen kívül Szabad Demokrata Tájékoztató és Hiány című folyóirat. Elfogy minden mennyiségben. - Milyen reakció van a vásárlók, a közönség részéről? Mit mondanak? - Nagyon vegyes reakciók vannak. Szóval nagyon boldogok az emberek, hogy elértük ezt, hogy 1989-ben ki tudunk ide állni és magyar nemzeti érzésüket kifejezhetik. Itt olyan újságokat vásárolhatnak, amit eddig nem tudtak olvasni a cenzúrák miatt. De viszont van egy másik fajta érzés az emberekben. Idejönnek úgynevezett olyan elemek, akik a régi rendszerben valakik voltak, és itt azt mondták például az én Kossuth-címeremre, hogy 1956-ben az ilyen fiatalokat, akik ilyet hordtak, lelőttük. Olyan szerencsém volt ezzel az egésszel, hogy pont videóra kapta a Magyar Televíziótól egy ember ezt az egész beszédet. - De mi volt az általános, mit nevezhetünk kivételnek, melyik reakciót? - Hát ezt az utóbbit kivételnek lehet szerencsére. Az általános reakció,' hogy boldogok az emberek, hogy ezeket a jelvényeket, ezeket a dolgokat tudjuk árulni. - Mit vársz a holnapi naptól, március 15-ikétől? - A holnapi naptól? Talán egy nagyon kellemes, nagyon szép időt várok először is, hogy minél többen ki tudjunk menni. 100-200 ezres tömegre várunk, és szeretnénk, ha békésen, zavargásmentesen zajlana le az egész. - Ez - gondolom - a ti részetekről nem probléma? - A mi részünkről nem probléma, a rendőrségen is kokárda is lesz. Már hallottuk ezt. Csak közlekedési rendőrök lesznek a közelben. - Szabad végül a nevedet? - Danis Zoltán vagyok. - Látom, hogy itt kokárdát gyárt. Mondja, hányat csinált? - Vagy háromszáz darabot összesen. - Egyébként a fiatal hölgy itt áll az asztal mögött, s miután a kokárdák elfogytak, úgy látom, hogy igyekszik pótolni a hiányt. Mennyibe kerül egy kokárda? - 40 forint. De ez a legnagyobb fajta. Szóval eddig kisebbeket árultunk 30-ért. - És valaki az érdeklődők közül: mi az, ami megragadta itt legjobban a figyelmét? - Nagyon sok érdeklődő van. Nagyon jól fogynak ezek a cikkek. És ez nagyon jó érzés, hogy végre eljutottunk idáig, és látom azt, hogy tényleg a magyarság úgy áll hozzá a dologhoz, hogy egyrészt az 1948-as megemlékezés és ebből kifolyólag még érezhető a mostani új szellem is. És egyúttal érződik az, hogy a magyar nép a szabadságra, a demokráciára vágyik. - Érdekes és meglepett engem, hogy vörös zászlót nem láttam a városban sehol sem. - A magam részéről is nagyon örültem neki. Éppen az előbb beszélgettem itt a barátaimmal, hogy állami cégeknél is láttam a régi huszárzászlót, ami az aranysújtással ki volt rakva, állami cégeknél. És ez nagyon jó érzés volt. Szerintem a vörös zászlónak attól függetlenül, hogy Petőfi a verseiben említette a piros színt, de mégis az más formában jelenik meg a köztudatban, mint a vörös, mert a vörös az a munkásmozgalmi jelkép, és azt hiszem, hogy itt jelen pillanatban semmi köze nincsen a március 15-ikei ünnepséghez és általában a magyar szabadsághoz sem. - Köszönöm szépen, és kívánok mindnyájuknak nagyon szép, békés március 15-ikét holnapra7. - Köszönjük és reméljük, hogy ez így lesz. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|