|
|
|
|
Mit miért március 15-én?
|
(Kasza László) München, 1989. március 11. (SZER, Gondolatforgató) - A Gondolatforgató mai adásában a független szervezetek három tagját kérdezem arról, hogy mit tesznek március 15-én, és miért ünnepelnek úgy, ahogy? Simányi Sándor a Szabad Demokraták Szövetsége, Rockenbauer Zoltán a Fidesz és Csengey Dénes pedig a Magyar Demokrata Fórum részéről beszél. - Szilágyi Sándor, te egyike vagy március 15-e független megünneplése szervezőinek. Kik vesznek részt ebben az ünneplésben? - A szervezők között összesen 25 független és demokratikus szervezet vesz részt. Ezeket most hadd ne soroljam fel, azt kell mondjam, hogy a mérvadó társadalmi szervezetek itt vannak nálunk. - Mióta szervezitek ezt a március 15-ét? - Jó két hónapja kezdtük el, és azóta elég intenzíven dolgozunk rajta. - El lehet mondani, hogy mit terveztek? - Hogy néz ki ez a nap? - Igen. - Tehát az elképzelésünk szerint féltizenkettőkor találkoznánk a március 15-e, térnél, tehát a Petőfi-szobor körül. Mi olyan 80, uszkve százezer emberre számítunk. - Elfér ott annyi ember? - A téren nem, de ott a tér körüli sétányon igen. A déli harangszóig történnének meg a koszorúzások, és a déli harangszó után elénekeljük együtt a himnuszt. Majd utána Filo Sarolta fog beszélni, aki Illyés Gyula idevágó szavaival fogja emlékeztetni az embereket erre. a jeles napra. Utána Vígh Károly a Bajcsy- Zsilinszky Baráti Társaság nevében ünnepi beszédet mond, majd Mécs Imre, aki a Történelmi Igazságtétel Bizottság nevében szól az egybegyűltekhez. A Nemzeti dalt Vitay Andrással fogjuk elmondani, azután elindulunk a belváros utcáin, három vezérzászló után a Szabadság tér felé, a TV épülete elé. - A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes elfoglalása. Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja, hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia, Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el tudja mondani a mondanivalóját. - És mi lesz akkor, ha nem engedélyezik, hogy a Kossuth téren mondják el ezekét a beszédeket? - Akkor a Kossuth téren elmondandó beszédek részben a TV előtt, részben pedig a következő állomáson, a Bem téren fognak elhangzani Bem apó szobránál. Itt a Bem téren a téma, hogy úgy mondjam a közép-és kelet-európai népek egymásra utaltsága és szolidaritása lesz, tehát erről fog szólni az ottani esemény, és innen végül a Batthyány térre megyünk, ahol a himnusz költőjenek, Kölcseynek a szobránál elbúcsúzunk. Körülbelül olyan öt óra- félhat tájban ér véget ez a megemlékezés. Sok múlik azon, hogy mennyire tud mozogni ez a nyolcvan-százezer ember. Estére még egy fáklyás felvonulást szervezünk. Félhétkor találkozunk az Akadémia előtt, amelynek lépcsőjéről Tamás Gáspár Miklós a Szabad Demokraták Szövetsége nevében fog gyújtó hangú beszédet mondani, majd innen fáklyákkal átvonulunk a Lánchídon és felmegyünk a Várba, ahol csatlakozunk a Magyar Demokrata Fórum budai szervezetei által rendezett ünnepséghez. Valószínűleg csak a himnusz elénekléséhez fogunk odaérni. Ez a fáklyás felvonulás az 1986-os nevezetes, úgynevezett lánchídi csatára emlékezteti majd Budapest polgárait. - Ez a lánchídi csata ugye az volt, hogy a rendőrség lezárta a Lánchíd két oldalát, amikor a tömeg a Lánchídon volt és mindenkit meggumibotoztak? - Így van. - Ezt elkerülendő vagy hasonlót elkerülendő, felvettétek a kapcsolatot a rendőrséggel is. Mi történt? - Nem hogy felvettük, hanem ugyanúgy, ahogy eddig a törvényes előírásoknak megfelelően szabályosan bejelentettük a rendezvényünket, mindenben az 1989/3-as törvény, az úgynevezett gyülekezési törvény előírásait követtük. Semmiféle kifogást a hatóságok nem emeltek. Kértünk egy találkozót dr. Pongor Sándor alezredessel, aki a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, hogy úgy mondjam tüntetést levezető főnöke. Nagyon készséges volt Pongor Sándor, tehát úgy néz ki, hogy minden sínen van, ahogy ezt mondani szokás. - A tüntetés ebben a formában, ahogy elmondtad, engedélyezett. Nem kell engedély, hogy ha nem kell engedély. Semmiféle kifogást nem emeltek, és hát az állampolgári jog. A sajtóban és egyes független szervezetek körében is merültek fel kifogások a TV jelképes elfoglalása miatt, és itt az az érzésem, hogy hivatalos részről egyfajta mesterséges hisztériát keltenek. Érdekelne pontosan, hogy mit szándékoztok ezzel jelképezni, hogy fog ez lezajlani. A mi elképzelésünk szerint ez olyan szimbólum, olyan jelkép volna, ahogyan ez 1848. március 15-én a sajtóval történt, még ha nem egészen ugyanazon a módon kívánjuk is megvalósítani. Nagyon fotósnak tartom leszögezni, hogy mi semmiféle erőszakra nem hívunk fel, nem buzdítunk és a körülbelül ezerfős rendező gárdánk gondoskodni is fog róla, hogy akiben netán ilyesféle felhorgadások volnának, azt egy kicsit lehűtjük. Tehát semmiféle behatolás nem történik az épületbe. Van egy tervünk, ami szerintünk szép, valóban jelképes lefoglalása lesz ennek a Televíziónak. Ezt most titokban tartom, mert ezt meglepetésnek tartjuk a tüntető vagy ünneplő tömeg számára is. Ez egy kedves dolog lesz, felszabadult dolog lesz, semmiféle erőszakot nem fog ez sugallni, hogy miért van erre szükség. Erre az ötletet igazából Csengey Dénesnek a Hitelben megjelent cikke adta. Innen jött az ötlet, jóllehet ő magáról a tv lefoglalásáról nem beszél, de arról, hogy a TV-t igenis egy párt, az állampárt korlátlan birtoklásából valahogy fel kellene szabadítani, erről bizony nagyon is beszél. Tehát az ő ötlete vagy az ő tanulmánya vagy az ő cikke volt az, amely bennünk megfogalmaztatta ezt az ötletet. Hogy ilyen demonstrációt mindig látványokban, gesztusokban, jelképekben operálták, ez egy más műfaj természetesen. Itt elég erősen igénybe fogjuk venni Rajk László szakmai tudását. Köztudottan ő filmes és színházas szakember is. Azt kell mondjam, hogy tulajdonképpen már elértük a célunkat. Kiderült az nagyon egyértelműen, hogy bizony a TV körül valami baj van. - Beszélgettek Pongor alezredessel erről a szimbolikus lefoglalásról is? - Természetesen beszéltünk. Különösen azután, hogy másnap reggel mentünk be, hogy az MSZMP KB titkára, Berecz János kifejtette: erre a bizonyos TV-lefoglalásra még jelképesen sem kerülhet sor. Én nem egészen értem, hogy ő ezt hogyan gondolja, mert ő legfeljebb azt mondhatja, ő ebben nem szeretne részt venni, de hát ez az ő dolga. Rákérdeztünk erre. Mint Pongor Sándor mondta, hozzájuk semmiféle ilyen utasítás nem jött. Ő egyébként elmondta, hogy kérésünknek megfelelően a rendőrség a közlekedés rendjét fogja biztosítani, de a rend fenntartása a mi, tehát a rendezőknek a feladata. - Hány rendezőtök lesz? - Ezer körülre számítunk. Helyben is ki fogunk osztani megkülönböztető jelzéssel ellátott nemzeti színű karszalagokat. Például mit tudom én, a bőrfejűek megjelennek, akik sokakban riadalmat keltenek, de bennem kevésbé, akkor természetesen közülük fogunk kérni rendezőket, hogy ők saját magukra felügyeljenek. - Egyébként hadd mondjam el itt, hogy ez a mesterségesen keltett hisztéria nagyon a mi szándékaink és terveink ellenére van. Én azt gondolom, hogy ez nem fog bejönni. Biztos vagyok benne, hogy nem fog bejönni. A legfőbb biztosíték arra, hogy semmiféle úgynevezett provokáció ne történjék, az pontosan ennek a nyolcvan-százezerre becsült tömeg boldog, vidám, emelkedett hangulata lesz. Egy ilyen tömeget nem lehet provokálni. Egy dolgot még szeretnék elmondani. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a március 15-e nem pusztán a megünneplés és megemlékezés lesz, hanem egyúttal az 1989-ik évi harmadik törvény főpróbája is. Én úgy gondolom, senkinek nem érdeke, hogy a most immár törvénybe foglalt, egyébként is elvitathatatlan emberi jogunk, tehát a gyülekezéshez, tüntetéshez, békés demonstrációhoz, hogy ez a jog megbukjon. - Szilágyi Sándor után Rockenbauer Zoltánt kérdezem, aki a Fidesz részéiről vesz részt a független szervezetek március 15-i előkészületeiben, hogy mi a véleményed arról a lapokban itt a sorokban és sorok között újból és újból kifejezésre jutó hivatalos szemrehányásról, hogy a független szervezetek nem hajlandók együtt ünnepelni az MSZMP-vel. Pontosabban, hogy a független Szervezetek tagjai ugyan szívesen ünnepelnének közösen, de a vezetősége megátalkodott és nem akar együtt ünnepelni. - Ez olyan vád, amire nem volt módom mind ez idáig válaszolni, és itt nem derül ki az, hogy mi miért nem akarunk együtt ünnepelni a hatalommal. Ez fontos dolog, és ezt három csomópont köré tudnám felvázolni. Az első dolog az, hogy azért nem ünneplünk velük együtt, mert halom cikket (...?) március 15-e kapcsán. Emlékezetes az, hogy 56 november 11-én Kádár János ígéretet tett a nemzetnek, miszerint március 15-e piros betűs ünnep lesz. Ha Kádár János ígéreteiben bíznánk, akkor a mai napig sem lenne március 15-e nemzeti ünnep. A társadalom részéről már az utóbbi években elég erős, nyílt nyomást lehetett megfigyelni, hogy a társadalom március 15-ét nemzeti ünnepnek, piros betűs ünnepnek, munkaszüneti nappá kívánja bevezettetni. - A Fidesz volt szervezetként az első, amely ez ügyben petíciót nyújtott be a parlamenthez október 6-án, amiben ezt kértük. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Fideszé az ötlet. Nem, a társadalom részéről nagyon erős ilyen megnyilvánulás volt, a visszhangból is kiderül ez. A petícióra igazán már nem válaszoltak. Ám a KISZ nem sokkal később a gyűlésen szintén programpontjává tette ezt a követelést, majd december 20-án a parlamentben Grósz Károly és Huszár István bejelentésére, a parlament egyhangúlag el is fogadta ezt így. Zárójelben jegyzem meg, hogy roppant kíváncsi vagyok arra, ha az akkori kérésnek megfelelően októberben a parlament elé terjesztik ezt a petíciót, akkor a parlament hogyan szavazott volna. Nem vagyok benne biztos, hogy egyhangúan nemzeti ünnepé tették volna március 15-ét. Azt visszhangozza a sajtó október vége-november óta, hogy ők hívják az alternatív szervezeteket, hiszen ne sajátítsa ki senki az ünnepet. Visszhangozzák azok, akik idáig kisajátították az ünnepet. De miért is van az, hogy annyira együtt akarnak velük ünnepelni? Emlékezzünk vissza, az ősz folyamán jóformán a nevünket sem volt szabad leírni a sajtóban (...?) bennünket, most meg egyből már akkor mikrofont ajánlanak fel. Itt az húzódik meg e mögött, hogy kezdettől fogva irtóztak a független március 15-éktől, minthogy magától e rebellis ünneptől a kommunista hatalom mindig is irtózott. Az utána következő sajtókampányban is nagyon-erősen látszik az, hogy micsoda manipuláció húzódik meg e mögött, hogy mindenféle hülyeség sült ki, azt amit akarunk, megünnepelhessünk úgy, ahogy szeretnénk. A másik dolog az, hogy ez a baráti jobb, amit kívül így emlegetnek. Baráti jobbot nyújtották felénk, ezen a baráti jobbon még ott függ a csokor, a gumibot. Igazából egyáltalán nem határolták el magukat azoktól a komoly atrocitásoktól, amik a március 15-éken történt. - Nemcsak a március 15-ről, hanem a békés demonstrációk, ugye még 88-ban is több békés demonstrációt vertek szét teljesen jogtalanul. Hadd utaljak itten július 16-ikára vagy november 15- ikére. Ettől nem történt valódi elhatárolás, a felelősöket nem keresték meg, senkit nem vonnak felelősségre. De ami ennél is fontosabb: senkit sem rehabilitáltak. Tudjuk, hogy 72-ben súlyos börtönbüntetéseket lehetett még kapni ezért. Később is rúgtak ki az egyetemről embereket, március 15-én csak azért, mert ők maguktól énekelték a himnuszt és nem a vezényszóra. (folyt.)
1989. március 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|