Rendszerváltás és az MTI

	Feminista pártalapítási kísérlet
(Bujtás Pál) München,1989.január 26. (SZER) - Nem hiszek a szememnek. Hát mégis igaz? A neves slágerénekesnő, Zalatnay Sarolta valóban pártot alapít? Persze jobb később, mint soha. Vagy negyed századdal ezelőtt ígérte már, hogy nem vár holnapig, de hát Istenem, a demokratizálódás és a pluralizmus malmai sem őrölnek gyorsan. Imponáló az az energikus mód, ahogyan a leendő pártalapító szándékát közölte a nyilvánossággal, nem várta meg amíg a lassú magyar sajtó tudomást vesz a feminista egylet kibontakozásáról. Nem, ő egyenesen a Reform szerkesztőségébe ment, hogy felhívja a figyelmet a szenzációra. A három hasábot kitevő nyilatkozatból megtudhatjuk, hogy a művésznő felháborodott, mert a zsenge, de fejlődő magyar pluralizmus állítólag megfeledkezik a nőkről és ezért elhatározta, hogy "ő is beszáll a ringbe". Az egyelőre társasági, vagy egyesületi keretben tevékenykedő magyar feministák - nem tudni hányan vannak - programja kétségtelenül érdekes. Megtudjuk, hogy harcolni kívánnak a szerencsétlen, szerelemre kiéhezett férfiak Rákóczi téri kifosztása ellen, és ennek egyik módszere lenne a piroslámpás házak visszaállítása. Ez utóbbinak előnye a - leendő pártalapító szerint -, hogy az apák elvihetik tinédzser fiaikat egy - úgymond - jó beavatásra. Nos, bevallom ehhez nem tudok hozzászólni. Csak azoknak az ismerőseimnek a véleményére támaszkodhatom, akik rendelkeznek némi tapasztalattal a piroslámpások terén. Szerintük nem a legjobb módszer az élet megismerésére, ha a papa fiatalkorú gyermekével felbukkan egy ilyen házban. Persze lehet, hogy a pártalapítót gyermeki naivsága és idealizmusa vezérelte az ötlet megfogalmazásában. Csak hát az élet rideg valósága más. Az ilyen intézményekben nem lelkes idealista önkéntesek dolgoznak, nem, ők tevékenységüket valóban munkának tekintik, amiért, és ez a lényeg, pénzt akarnak kapni, lehetőleg sokat és főként gyorsan. A magyar feministák fel akarják venni a harcot a leánykereskedő exportőrökkel szemben, de arra is lesz gondjuk, hogy megfelelő tanfolyamokat szervezzenek a külföldön jobban boldoguló lányoknak. A programtervezet nem szól arról, hogy melyik szakmákban akarják elősegíteni a magyar lányok külföldi boldogulását. Nem tagadom, némi hazafias büszkeséggel olvastam az interjút. Még egy kis demokratizálódás, és nemcsak Olaszországban, hanem Magyarországon is bevonul a szex a parlamentbe. Tudom, sokan aggályoskodhatnak azzal érvelve, hogy az ilyen cirkusz lejárathatja a magyarországi egyesület-, szervezet- és pártalapítási lázat. Kérem, hogy ez mennyire nem így van, arra példa Olaszország, hiszen az itáliai demokrácia is elbírta, ha rövid ideig is, a magyar pártalapító barátnőjének, Cicciolinának, alias Staller Ilonának a ténykedését. Es nálunk még attól sem kell félni, hogy a hazai feministák, szexisták elfelejtenek magyarul. Egyébként is, a szándék komolyságát jelzi, hogy a slágerénekesnő zászlaja alatt tömörülő honleányok, asszonyok még az MSZMP-vel is készek a koalícióra. Sajnos a posta lassúsága az oka, hogy én még nem értesülhettem, milyen választ adott az MSZMP erre a páratlan ajánlatra. Mindenesetre feszült figyelemmel várom a párttá izmosodó magyar feminista mozgalom mielőbbi fejleményeit. A hangsúly a mielőbbin van, hiszen hogyan is énekelte a művésznő az egykori táncdalfesztiválon: "mert az idő könyörtelen". Sajnos, így igaz. Én csak tudom, hiszen pontosan annyi idős vagyok, mint a leendő pártalapító. +++ 1989. január 26., csütörtök
Vissza »