|
|
 |
|
 |
Bős-Nagymaros - 2. folyt.
|
A jövő esztendő a parlamenti választások ideje, és ha az MSZMP
tartja magát ígéretéhez, vagy nem próbálja meg a választásokat a
saját érdekei által diktált időpontra előrehozni, akkor remélhetően
immár demokratikus viszonyok között eljő a megmérettetés napja és
ezen a napon az MSZMP akár a rövidebbet is húzhatja. Csakhogy
meglehet, hogy a párt mégis a választások előrehozatalán
gondolkodik, és ennek fényében a kormány döntése már akár választási
előkészület is lehet.
Az ellenzék ugyan tiltakozik az idő előtti választások ötlete
ellen, de több párt és állami vezető mégsem tartja kizártnak, hogy a
magyar polgárokat már akár augusztusban az urnák elé hívják.
Ha a két hónap múltával - vagyis július közepén - a kormány
vállalva a külpolitikai bonyodalmakat, az erőmű építésének végleges
leállítása mellett döntene, meglehet, nagyobb esélyekkel indulhatna
az augusztusi választásokon, mert immár a hatalom a tét.
Igaz, hogy a pártállam eddigi létezése során mérhetetlen
csődtömeget halmozott fel; igaz, hogy a mai sanyarú helyzetből
kivezető utat sem tudja felvázolni; igaz, hogy generációk sorsát
tette kilátástalanná, meddő, adósságtörlesztő robotra ítélve még az
unokáinkat is, de a hatalomhoz változatlanul kétségbeesetten
ragaszkodik.
Persze ez a két hónap haladék is győzelem - a magyar ellenzék, a
magára eszmélő magyar társadalom győzelme. De a győzelem mögül is
kikunkorodik a veszély, amely az MSZMP legújabb törekvéseiben
fenyeget. Az a veszély, hogy a párt hatalmát, egyeduralmát
megőrzendő, bár az engedmények útjára lép, de újra a maga képére
rendezi be az országot, mint egyfajta alkotmányos, bolsevik
monarchiát, amelyben hiába léteznek pártok, független szervezetek, a
végső szót továbbra is is a kommunista elit mondja ki. +++
1989. május 15., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|