|
|
|
|
- Svéd menedékjog a Securitatenek - 1. folyt.
|
Vagy tételezzük fel, hogy a Ceausescu-házaspár kerít magának repülőgépet az elmúlt hét végén, leszáll Svédországban és követeli a menedékjogot. Elvégre tagadhatatlan, hogy disszidens politikai véleményt képviseltek, sőt annyira disszidenset, hogy az egész társadalommal szembekerültek. Az viszont sajnos nem feltevés, hogy a Securitate bármelyik Svédországba menekült hóhérlegénye hivatkozhat arra, hogy disszidens meggyőződése - miszerint az államhatalom ellen tüntető civileket agyon kell lőni -, a civilizálatlan halálbüntetés kockázatát hordozza a civilizálatlan Romániában - ami ellen a civilizált Svédországban menedéket kérnek. Irígylem a svédeket. Elkerülték a két világháborút, kiépítették a kapitalizmusból élő demokratikus szocializmus Disneyland-jét, évről-évre befizetik a tengernyi jövedelemadót, és évről-évre tovább nyújtóznak a szociális hálóban, amely biztonságot nyújt nekik. De nem irigylem, hogy közben valami hiba történt a realitásérzékükkel. Nem irigylem, ahogy ránéznek a világra, amely a valóban civilizált és humánus szűkebb hazájukra -, valamint a kevésbé civilizált, vagy éppen barbár külvilágra oszlik. Mert - ahogy az illetékes személy jellemezte vonatkozó törvényüket -, az a külvilággal szembeni mérhetetlen gőgről tanúskodik. Kijózanító lecke lenne, ha a Securitate hóhérseregének kellene menedéket adniuk. És mégis: tagadhatatlan, hogy a svéd társadalom nagyon civilizált, nagyon humánus, nagyon segítőkész, és ezt évtizedek óta tettekkel is bizonyítja. Raul Wallenberg is ebből a társadalomból érkezett annak idején Budapestre. Ilyen társadalomnak még gondolatban sem lehet kívánni ilyen leckét. De éppen ezért mélyen elszomorító a svéd bevándorlási hivatal elnökének nyilatkozata. +++
1989. december 29., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|