|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
,,Maradonapolisz,, kiütéses győzelmet várt... (7. rész)
|
A mérkőzés előtt Careca arról panaszkodott, hogy a hétvégi elvesztett bajnokin bizony nagyon hiányoztak neki és a többieknek is Maradona precíz indításai. Nos, a szerda esti 90 percben már az ,,isteni kis-nagyember,, labdái is a Napoli ,,tűzerejét,, javították, de sokáig hiába, mert az Ú. Dózsa igazán figyelemre méltó fegyelmezettséggel állta el az olasz támadások útját. Mi több, a kollektív védekezés közben feltűnően jól őrizte az argentin karmestert Huszárik, akire a testőr szerepet bízta Kovács Ferenc vezetőedző. Amellett Fitos alig célt tévesztett szabadrúgása, s a vendéglátók védelmének apróbb megingásai is azt jelezték a találkozó elején: tényleg nem feltartott kézzel vonult ki a San Paolo gyepszőnyegére a lila-fehér gárda. A derekas helytállást jó félórán keresztül produkálta a magyar bajnok, kár, hogy a fellopakodó hátvédre elfelejtettek odafigyelni, Baroni lövése pedig nem tévesztett célt. Innentől vége volt az addigi egyensúlynak, az újpestiek már nem tudták tartani magukat, s ha össze nem is roppantak, csak nagy nehézségek árán voltak képesek az ellenállásra. Másfelől, Maradona góljai ellenére is meglepően sok helyzetet packáztak el az olaszok. Igaz, ezúttal ezt is büntetlenül tehették...
A mérkőzés utáni edzői villámnyilatkozatok:
Alfredo Bigon:
- Maradona jelenléte megnyugtatóan hatott, labdái ismét aranyat értek, góljairól nem is beszélve. Örülök, hogy a csapat formája javul, bár voltak üresjáratok is, tehát kell is a jó, sőt, a még jobb teljesítmény, mert nagyratörő terveinket a BEK-ben csak így válthatjuk valóra.
Kovács Ferenc:
- Már a sorsoláskor tudtuk, hogy nem lehetnek illuzióink, hiszen a világ egyik legjobb klubcsapatát kaptuk ellenfélül. Harmincöt percig így is álltuk a sarat, azután viszont kihagyások voltak az összpontosításban, s már nem tudtuk felvenni a Napoli ritmusát. Ezzel együtt nagyjából azt nyújtotta a csapat, amit jelenlegi összetételében tud, más kérdés, hogy az olasz bajnok ellen ez bizony keveset ér...+++
1990. szeptember 19., szerda 23:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|