|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Aláírás Budapesten? (2.rész)
|
Némileg vegyesebb eredményt hozott a következő tárgyalási menet. Ottawában találkozott február során a 23 külügyminiszter, hogy áttekintse az egyezmény kidolgozásának állását, s előkészítse a zárószakasznak szánt budapesti, április végi-május elejei tanácskozást. Bizonyos előrehaladást ugyan elértek, például megszövegezték a tárgyalási alapnak tekinthető munkaokmányt, ám kétségtelenül napvilágra kerültek itt nézetkülönbségek, határozott érdekellentétek is.
Ilyen például az ellenőrzést végző légiflottáról folyó vita. A nyugati fél szerint minden tagállam saját gépeivel végezné az ellenőrző repüléseket, a Szovjetunió viszont egy egységes kontingenst szeretne létrehozni. Ugyancsak eltérő a feleknek a repülések számáról, körzeteiről és gyakoriságáról vallott álláspontja. A Szovjetunió ritkább ellenőrzéseket, viszonylag behatároltabb útvonalakat javasol, illetve szűkítené a kontroll során felhasználható technikai apparátust. A nyugati fél viszont érthetően ki akarná aknázni a fejlett műszerpark adta lehetőségeket, s az optikai eszközök mellett számos lézerfelszerelést és más korszerű, COCOM-korlátozás alá eső technológiát kívánna alkalmazni.
Nem jött létre egyezség Ottawában az ellenőrzések során nyert információk felhasználásáról sem. Közzétenni, vagy csupán saját célra felhasználni, esetleg (ilyen például a kompromisszumos magyar indítvány) megosztani az érintett, vagyis az ellenőrzés helyszínéül szolgált országgal - nézőpontok egyelőre meglehetősen távol esnek. Akárcsak a külföldön lévő támaszpontok ügyében: itt a nyugati fél utasítja el azt a moszkvai indítványt, hogy a kontrollrepüléseket ezek fölött is lehetővé kellene tenni.
Látható tehét, hogy nem kevés munka vár még a budapesti konferencia tagjaira, ha a rendelkezésükre álló alig pár hét alatt megnyugtató választ akarnak adni az összes nyitott kérdésre. Vannak, akik a felemás ottawai zárás után bizony elég pesszimistán látják az esélyeket. Ám a magyar diplomácia vezetői mindent megtettek eddig is, s feltett szándékuk jelenleg is, hogy sikerrel záródhasson a küszöbön álló tanácskozás.
Sőt, Budapest nem csupán a ,,Nyitott Égbolt,, egyezmény aláírásának helyszíne akar lenni (a tervek szerint május 12-ikén, a tavalyi Bush-indítvány évfordulóján), hanem felmerült az a terv is, hgoy a magyar főváros adjon otthont az európai biztonsági értekezlet 35 részt vevő állama külügyminisztereinek találkozójához is, amely már idei csúcstalálkozójukhoz jelentene fontos előkészítő fórumot. A felettünk nyitott(abb)á váló égbolt bizonyára kedvező légkört teremthetne e tárgyalások sikeres előreviteléhez is.+++
1990. április 18., szerda 09:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|