 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
 |
The Guardian: ,,Egy boldog mensevik látóhatár,, (2.rész)
|
,,Teljesen jogosan szögezte le hétfőn Antall József, a demokrata
fórum vezetője - folytatja a cikkíró -, hogy Magyarországon a
jobbközép győzelme visszatérést jelent azokhoz az értékekhez,
amelyek alapján a kisgazdák földcsuszamlásszerű győzelmet arattak az
utolsó szabad választásokon 1945-ben. Ezek az értékek: az egyházban,
a nemzetben és a demokráciában való hit, a helyi autonómia, a
kisvállalkozás és a paraszti magángazdálkodás, ami különösen fontos
egy olyan országban, ahol változatlanul erős a mezőgazdasági
lakosság befolyása.
,,Habár az előjelek a jobboldal számára kedvezőek a forradalmat
közvetlenül követő időszakban, a kép távolról sem borús a balközép
szempontjából. A kelet-európai szociáldemokrácia számára ugyanis
teljes kört írt le a történelem azóta, hogy Lenin és Martov 1903-ban
Londonban bolsevikokra és mensevikekre szakította szét az orosz
szociáldemokrata és munkáspártot,,.
Traynor emlékeztet rá, hogy a lengyel, a magyar, a keletnémet és
a szlovén kommunista párt megszüntette önmagát és új néven
,,alapvetően szociáldemokrata programot fogadott el,,.
,,Magyarországon a baloldal egyesített erői a szavazatok 15
százalékát kaptak, s ez elfogadható alap, amire építeni lehet. A
sebek ápolásának most következő korszaka összpontosítja majd az
elméket. A legközelebbi néhány hónap során a kommunistából
szocialistává lett párt éléről alighanem távozik Nyers Rezső, aki a
múlt októberi pártkongresszuson sikeresen hárította el a
szociáldemokrácia honosítására tett kísérleteket. Ezután Pozsgay
Imre és Németh Miklós távozó miniszterelnök majd végigviszi ezt a
folyamatot, s így előbb-utóbb magukhoz vonzzák a második helyre
befutott szabad demokraták egy részét.,,
A szerző áttekinti a keletnémet, a bolgár, a csehszlovák és a
lengyel helyzetet, illetve az itt szerinte várható fejleményeket,
majd megállapítja: ,,a hagyományos bal-jobb polarizáció fokozatos
folyamat és nem fog kikristályosodni a választások ezután következő
sorozata előtt. A Szolidaritás, a Polgári Fórum, a Magyar Demokrata
Fórum, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács - ezek a politikai
mozgalmak dominálnak pillanatnyilag Kelet-Európában. A hiányzó elem:
a ,,párt,,. Szerinte nemcsak azért nem nevezik e mozgalmak pártnak
magukat, mert a fogalom a párttal való gondolattársítás révén
visszataszítóvá vált, hanem elsősorban azért, mivel a legszélesebb
támogatásra törekedve, el kívánják kerülni bal-, illetve jobboldali
beskatulyáztatásukat. (folyt.)
1990. április 11., szerda 21:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|