|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
- Román-magyar viszony - 1. folyt.
|
Hazatérhetnek, haza akarnak-e térni a menekültek? Kielégíti-e az erdélyi és a magyarországi magyarság egészét az, ha az új román hatóság félreállítja a magyarok emberi, állampolgári jogait, jogos kulturális igényeit kielégítik? Van-e irredentizmus Magyarországon, van-e Erdélyben? Ezekről a kérdésekről fejti ki nézeteit a mai Kerekasztal- társaság. Budapestről dr. Fülöp Mihály, a külügyi intézet kelet-közép-európai osztályának vezetője, innen Londonból pedig Helmer Iván, az angol rádió román osztályának munkatársa, valamint Siklós István, a magyar osztály munkatársa. Mindenekelőtt talán kezdjük ezzel. A kérdésemmel elsőnek dr. Fülöp Mihályhoz fordulok: - A magyar külügyminiszter bukaresti látogatása annak jele-e, hogy a magyar kormány érzése szerint Románia túljutott a harcokon, a forradalom sikerrel járt, és az új vezetőség ura a helyzetnek? - A magyar külügyminiszter látogatása mindenképpen azt tanúsítja, hogy magyar részről megpróbáljuk megragadni azt a történelmi pillanatot, amit ez az egészen rendkívüli helyzet teremtett. A két nemzet, ahogy fogalmazott, végre kibékülhet, hiszen Romániában a Ceausescu-rendszer évtizedeken keresztül azzal próbálta fenntartani uralmát, hogy külső, egy esetleges magyar veszélyre hivatkozott. Most, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált Tőkés László példája nyomán és különösen az utóbbi napokban, hogy milyen hatalmas jóindulatú segítség mutatkozott meg Magyarország részéről, ez az ősi félelemérzet, ez a veszélyérzet teljesen megszűnt román részről. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|