|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
A Játékszín művészeinek nyílt levele (OS)
|
1989. december 30., szombat - A Játékszín művészei nyílt levelet intéztek romániai kollégáikhoz; a levelet eljuttatták a hazai színházakhoz és szerkesztőségekhez is. A levél előljáróban köszönti a romániai szinészkollégákat és a magyar színművészek reményét fejezi ki a tekintetben, hogy nemcsak egy új év, hanem egy új korszak is kezdődik; egy olyan korszak, amelyik meghozza a szabadságot és a művészek szabadságát is. A nyílt levélben a továbbiakban ez áll: A színház egy ilyen történelmi pillanatban különlegesen fontos szerepet játszik, hiszen a dráma az élőszó erejével az egyik legnagyobb közösségformáló erő, mely estéről estére képes egy különböző összetételű közönségből közösséget kovácsolni. Az elmúlt hetekben szomorú, kegyetlen élő dráma zajlott, mely nem egy színházi közönséget, hanem népeinket kovácsolta eggyé. Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze, hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly sokszor elcsépelt fogalma. A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé, hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet végre szabad, mint a gondolat Legyünk mi a zálogai népeink barátságának Vessünk véget a sok-sok éves ármánykodásnak a művészet nevében, amely nem ismer se nyelvi, se országhatárokat, ami egyetemes, örök és aminek hű szolgálói mi vagyunk Ez a mi hivatásunk: Shakespeare, Moliére, Caragiale, Örkény gondolatait tolmácsolni. Ugyanazon a nyelven szólok hozzátok román kollégák, mint hozzátok erdélyi magyar kollégák A színház nyelvén Mert mi a mi közös nyelvünk? A felgördülő függöny, az ügyelő hívása, egy emlékbe eltett kellék, egy megkopott díszletfal, az üres színpad, egy olvasópróba, egy füstös társalgó, egy sminkkel teli öltőzőasztal, egy elfelejtett végszó, egy megfoghatatlan próbahangulat, egy kedves öltöztetőnő, a mindíg házsártos portás, a színészbejáró, a premier előtti lázas izgalom, a taps, a siker, a bukás és az örökös drukk a színpadra lépés előtt. Az 1990-es év egy új, nehéz, de szép és felelősségteljes előadás kezdetét jelenti. Ehhez kívánunk erőt, kitartást, békét és hitet Az ügyelő csenget: Figyelem Előadás kezdéshez az összes szereplőt kérem a színpadra Függöny fel (OS)
1989. december 30., szombat 11:59
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|