|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Németh Miklós pohárköszöntője (1. rész)
|
1989. december 16., szombat - A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Németh Miklós pohárköszöntőjét, amely várhatóan szombaton este 20 óra után a parlamenti díszvacsorán hangzik el. Keretet később adunk, az anyag feloldásig
E M B A R G Ó S X X X Németh Miklós pohárköszöntőjében üdvözölte Helmut Kohlt és feleségét, valamint a kancellár kíséretének tagjait, kifejtve: Önök szeretettel várt és őszinte örömmel, tisztelettel fogadott vendégei hazánknak. A magyar kormányfő ezt követően emlékeztetett arra, hogy ez év október 23-án kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. E dátum valóban mérföldkő és vitathatatlanul lezárt egy szakaszt történelmünkben, ám vitatható, hogy gyorsan jutottunk el ehhez az eseményhez. Ugyanis régen, 33 évvel ezelőtt vette e nép az első lendületet, hogy áttörje a köré épített korlátokat. Azt a lendületet megtörték, a szándék megbukott. A lángot hamu alá söpörték, a fályavivőket jeltelen sírba temették, az emlékezést bűnné nyilvánították. A nép hallgatott, de nem felejtett, a hamu alatt élt a parázs. A magyar történelem következő fontos állomásáról az 1968-as új gazdasági mechanizmusnak nevezett reformról elmondta: jól indult, s talán éppen ezért nagyon hamar megfékezték. Azután újabb reformokkal kísérleteztünk, de azok is csak felemásan sikerültek. Csak lassan vettük észre, hogy közben nemcsak eladósodtunk, hanem múltunk több évtizedes hibái, sőt bűnei nyomják a vállunkat. Sokáig nem értettük, miért vall kudarcot a gazdasági szféra megreformálását célzó csaknem valamennyi erőfeszítésünk. Idő kellett, míg rájöttünk: a politikai rendszer változatlansága egyszerűen megbénítja a gazdaság megújítását célzó törekvéseket. De ez a felismerés még nem volt üdvözítő. A Brezsnyev-korszak alatt Kelet-Európa országaiban meggyengültek a reflexek, talán ennek tulajdonítható, hogy akkor sem mozdultak rögtön, amikor Gorbacsov ablakot nyitott, és beengedte a fényt az árnyékba borult térségbe. A magyar társadalom 1988 elejétől lendült dinamikusan mozgásba. Igazi változásokat akart, és már tudta, hogy ehhez a politikai szférában kell lényegi változásokat végrehajtani. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 19:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|