|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Nyílt levél az Amerikai Egyesült Államok, Francia Köztársaság, Nagy-Britannia és Szovjetunió magyarországi nagyköveteihez (1. rész) (OS)
|
1989. december 15., péntek - Mi, a Magyar Demokrata Fórum szolnoki szervezetének tagjai, felhívással fordulunk Önökhöz, illetve Önökön keresztül országuk kormányához, közvéleményéhez. E felhívás megírására az egyre aggasztóbb romániai helyzet, illetve az eddigi tiltakozások eredménytelensége késztetett bennünket. Minket magyarokat különösen érzékenyen érint, ami abban az országban történik, hiszen körülbelül 2,5 millió magyar nemzetiségű román állampolgár él jelenleg is Erdélyben. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy nem csupán magyar-román ellentétről van szó, hanem az alapvető emberi jogok olyan mérvű megsértéséről, amely messze felülmúlja a dél-afrikait. Tudjuk, hogy kormányaink e témában többször felemelték a szavukat, sőt ezen túlmenően az Önök által, a ,,nagy conducátornak,, adományozott kitüntetések visszavételén is gondolkodnak. Azonban tartunk tőle, hogy ez újfent kevésnek bizonyul. A nagyhatalmakat - világpolitikai súlyuknál fogva - külön is felelősség terheli a világban zajló folyamatokért. Jelen esetben azonban ez a felelőség kettős, hiszen az I. világháborút lezáró békeszerződés ,,eredményeként,, elcsatolták Magyarország területének 2/3-át, közte tisztán magyar lakta területeket is. Azok az emberek tehát, akik a jelenlegi határainkon kívül rekedtek, nem a maguk akaratából nem tartoznak az anyaországhoz. Magyarország tudomásul vette a nagyhatalmak döntését. Azonban ugyanezen nagyhatalmak - Önök - kötelessége, hogy mindent megtegyenek az embertelen állapotok megszüntetéséért. Romániában már nemcsak arról van szó, hogy nemzetiségi iskolákat szüntetnek meg, megvonják a szabad munkahely, lakóhely választás jogát, lerombolják nemzeti múltunk emlékeit, hanem ezen túlmenően elteszik láb alól azokat, akik felemelik szavukat a rendszer ellen. Közvetlen életveszély fenyegeti például Sütő András írót és Tőkés László temesvári református lelkészt, akinek prezsbiter társát már orvul legyilkolta a Securitáte, a román Gestapó. Őket kettőjüket is csak a nemzetközi érdeklődés tartja életben, - ki tudja meddig - azonban milliók sorsát nem lehet egyenként figyelemmel kísérni. (folyt.köv.)
1989. december 15., péntek 12:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|