|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Tamás Gáspár Miklós: "Legyőztük a hazugságot"
|
--------------------------------------------- London, 1989. november 30. (BBC, Késő esti adás) - A magyar népszavazásról hallanak most véleményt, Tamás Gáspár Miklóstól, a szabaddemokraták vezető politikusától. Az ember szívesen kerüli a közhelyet, amelyet sokan mondtak el ezekben a napokban. Mindenképpen itt győzelmet arattunk valamennyien, akik elmentünk szavazni, és a hazugság fölött. Ez az hazugság abban állt, hogy többek szerint a magyar nép igazában nem érdekelt a politikai demokráciában, nem érdekelt a politikai intézményrendszer megváltozásában, nem érdekelt a politikában. Ez a hazugság még a Kádár-korszakból származik. Kádárék valóban így is politizáltak. Azt gondolták, hogy ha a kölcsönök révén magas szinten tartott életszínvonallal betömik az emberek száját, akkor soha nem lesz politikai aktivitás Magyarországon. Én nem állítom, hogy ez bevált. Én azt gondolom, hogy a politikai passzivitás nem ennek volt köszönhető, hanem a félelemnek meg a reménytelenségnek. A népszavazás - akkor is, hogyha sok szempontból bírálható, és bizonyára bírálható az SZDSZ politikája is ezzel kapcsolatban -, mégis arra nagyon jó volt, hogy az emberekben remény támadjon. Csak azért mentek el szavazni és azért szavaztak úgy, ahogy szavaztak, mert változást akarnak. Itt most már a részletek - azt hiszem - az eredmény után már közömbösek is. Itt a magyar választópolgárok a mély, gyökeres, alapvető változás mellett szavaztak. Nem kívánják a régi rendszer elemeit az új demokráciában fenntartani. És biztosítékokat kívánnak arra, hogy valóban parlamenti demokrácia, parlamenti uralom legyen ebben az országban. Ez rendkívül fontos, ez egy nagyon nagy győzelem. (folyt.)
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tamás Gáspár Miklós-interjú - 1. folyt.
|
Én tudom, hogy Prága és Kelet-Berlin látványosabb, de ott még igazából csak a lelkesedés uralkodik - politikai pártok ki sem alakultak. Magyarországon pedig valóban tisztulni kezd a politikai helyzet. - Tisztulni kezd - így mondod. Azok viszont, akik a magyar tömegek passzivitásáról beszélnek - nem kádári szempontokból - azt állítják, hogy a tömegek elvesznek az ellenzék szövevényes viszonyaiban; hogy nem látnak tiszta képet ezekben a most kialakuló pártharcokban. - Azt gondolom, hogy ezen is segített a népszavazás és az azóta is zajló nyilatkozatháború: végre hozzájárult a helyzet világosabbá válásához. Világos, hogy a népszavazás körüli vita kikristályosított két politikai gócot. Az egyik a Magyar Demokrata Fórum körül csoportosul - ide sorolnám ebben a pillanatban a Magyar Szocialista Pártot, amelynek a helyzete egyébként bizonytalan, hiszen a Magyar Demokrata Fórum jóindulatára van valóban utalva, ha kormányra kíván jutni. Ez a szövetség nem biztos, hogy fennmarad: egy alkalmi szövetség - mély elvi ellentétek választják el a két csoportosulást egymástól. Ezzel szemben van a budapest-szerte "kiskoalíciónak" becézett négypárti szövetség, amely szintén nem egy szilárd szövetség még. Tagjai - csak hogy a hallgatók emlékezetében idézzem - a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a Fidesz. Ez a szövetség nem szilárd még, de kétségkívül szilárdabb, mint bármely egyéb szövetség ma Magyarországon, (...) Egy politikai csatát pedig együttesen vívott meg a négy szervezet - és a politikában ez számít: a közös tapasztalat. Még úgyszolván az elveknél is inkább: közös szembenállás és az egység. Ez most úgy néz ki, hogy megteremtődött, tehát lényegében két- két és fél csoportosulás van Magyarországon, ami számít. Az összes többi, zűrzavaros elemet nyugodtan elvethetjük. (folyt.)
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tamás Gáspár Miklós-interjú - 2. folyt.
|
Ha ugyan valaha volt... Meg kell mondanom, hogy azért némelyek nagy élvezetüket lelték abban, hogy zűrzavarról beszéljenek. Hanem voltaképpen korábban is lehetett erről tájékozódni. A népszavazás is mutatja, hogy az emberek igenis tudnak tájékozódni. +++
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Munkaügyi Minisztérium feladata - 2. folyt.
|
Hogy például az orvos, a mérnök, újabban elterjedt vélekedés szerint persze helytelenül, a nyugdijas eltartottak léte csökkenti azt az elosztható jövedelemhányadot, amit a munkások, aláhúzva és nagy betűvel írva "két kezükkel, verejtékük hullatásával megtermelnek". Hamis megközelítés ez, és már eddig is számtalan alig helyrehozható kárt okozott. Mint a megnevezés is mutatja, a munka a társadalomban hivatalilag kezelhető ügy, és nem több. Sem jelszóként transzparensekre írni, sem ünnepelni a munka mivoltáért nem érdemes. A munka elvégzőit pedig hozzá kell segíteni jogaik zavartalan gyakorlásához úgy, hogy ezt az állampolgárok természetesnek érezzék, és érte egyetlen nagy testvérnek se kelljen hálásnak lenniük. +++
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|