 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
 |
Népszavazás - megváltozott esélyek
|
----------------------------------
München, 1989. november 28. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák
meg Lengyel Szaniszló kommentárját:
- A vasárnapi első szabad népszavazás fontos állomása a magyar
demokráciához vezető útnak, annak ellenére, hogy némely pártok
szerint nem volt igazi tétje. De nem is ebben van a fontossága - nem
a tétben -, hanem éppenséggel útjelző szerepében.
A sokat emlegetett hallgatag, csendes többség íme, megmozdult.
Joggal feltételezhető, hogy a szavazásban való részvétel jóval
meghaladta volna az 58 százalékot is, ha a Demokrata Fórum nem
szólítja fel híveit a népszavazás bojkottálására. A többség tehát
politizálni kezdett, és valójában ez a választási hadjárat nyitánya,
bármikorra tűzik is ki a választások időpontját.
Bizonyára tisztában vannak ezzel a politikai pártok is, és
tisztában vannak azzal is, hogy a tömegek megmozdulásával a
politizálás Magyarországon - ahogy az amerikaiak mondják - egy
egészen más labdajáték lett: megváltoztak a játékszabályok, az
esélyek, és egész sor új játékos fog pályára lépni.
A Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz, amikor elindította a
népszavazást sürgető aláírásgyűjtő akcióját, talán nem is mérte fel,
mekkora kockázatot vállal, ha például nem gyűlik össze 100 ezer
aláírás, vagy ha a választók többsége nemmel válaszol az első
kérdésre. Tény viszont, hogy az akció nyomást gyakorolt az
Országgyűlés tagjaira, s ennek köszönhető, hogy a másik három kérdés
már nem eldöntésre, hanem a döntés megerősítésére várt csupán.
Azt már fölösleges firtatni, hogy az egyeztető tárgyalásokon
résztvevő kisgazdák és a tárgyalásoktól távol maradó
szociáldemokraták a megváltozott helyzet alapos elemzésére, vagy jó
politikai ösztöneikre hagyatkozva csatlakoztak a
szabaddemokratákhoz. Mindenesetre a kezdeményezés - és főleg ennek
sikere - sarokba szorította a régi-új kormányzó pártot, és dilemma
elé állította a Demokrata Fórumot. (folyt.)
1989. november 28., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|