|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Kiss Gy. Csabával, a népszavazásról - 4. folyt.
|
- Részben igen, részben nem. Én ismerem ezt a cikket, egy kitűnő újságíró írta. Figyelemmel kísérem hosszabb ideje a cikkeit. Azért itt hozzá kell tenni, hogy inkább a Fórum támogatta Pozsgay Imrét. Pozsgay Imre tulajdonképpen a Fórumot nem támogatta, és mindig megvolt azért egy alapvető különbség. Mi benne a reformpolitikust láttuk, a reformkommunistát, aki jót akart az országnak, de egy kommunista politikus volt. A Fórum identitásában, szemléletében azért Pozsgay Imre nem a mi emberünk volt. Abban az értelemben, hogy mi egy ellenzéki párt és mozgalom vagyunk, és természetesen a Fórum világában a kommunista szál, a kommunista íz az hiányzik. Nem hiszem, hogy elárultuk volna Pozsgayt, hiszen ahhoz az kellett volna, hogy valami megegyezés legyen Pozsgayval. Nagy rokonszenvvel néztük az ő tevékenységét a pártállam lebontásában, de ahhoz, hogy a saját arcunkat megőrizzük, ahhoz egy saját köztársasági elnökjelölt kellett. Különösen azután, hogy Pozsgay nem tudott időben elválni a párt fő szárnyától, vállalta a tagságot a "négyes fogatban" júliusban, és ő volt tulajdonképpen a Kerekasztalnál a kommunista tárgyalófél vezetője. Tehát mi éreztünk valamilyen összjátékot, hogy ő, Pozsgay is és a Magyar Demokrata Fórum is a demokratikus átalakulás irányában mozog, de külön pályán. - Milyen volt a magatartása a Kerekasztalnál? - Itt még hozzá kell tennem, hogy soha nem volt Pozsgay Imre a Magyar Demokrata Fórum jelöltje. Ahogy Jaruzelski tábornok sem volt a Szolidaritás jelöltje Lengyelországban. Bár volt egy pillanat, amikor a Szolidaritás képviselői elismerték és megszavazták köztársasági elnöknek, de soha nem volt az ő jelöltjük. (folyt.)
1989. november 27., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|