|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
- Kommentár a parlament munkájáról - 1. folyt.
|
Októberre halasztották az alkotmány-módosítást, addig is konzerválva azt az alkotmányt, amely a párt vezető szerepét rögzíti, valamint a párttörvény, a választójogi törvény, a köztársasági elnök megválasztásáról és az alkotmánybíróságról szóló törvény megvitatását, melyek az oly sokat hangoztatott békés átmenetet és esélyegyenlőséget hivatottak megteremteni. Ugyancsak az október 17-iki szakaszra halasztották október 23-ika megünneplésének kérdését. De gyanús ez a független fellépés. A parlament vajon miért éppen a halogatással bizonyítja váratlanul felfedezett függetlenségét? Miért nem úgy, hogy azokban a kérdésekben próbál döntést hozni, amelyekben a kerekasztal-tárgyalásokon nem egyeztek meg, mint például a Munkásőrség sorsa, vagy a munkahelyi pártszervezetek ügyében. Németh Miklós legutóbbi interjújában erre vonatkozóan van egy árulkodó mondat: "Nem tudtam megakadályozni, hogy a párt különböző fórumai konkrét ügyekben a kormányra kötelező határozatot hozzanak". És hozzáteszi: "így volt ez például a pártszervezetek munkahelyi működésével kapcsolatban". A parlament a napirend összeállításával tehát mintha fellázadt volna a Pozsgay vezetette MSZMP tárgyalóküldöttség lázas siettsége ellen. De egyúttal fellázadt a legitimitását kétségbe vonó kerekasztal-tárgyalás ellen is. Sajnos, sokkal valószínűbb - tisztelet a kivételnek -, hogy óvatos kivárásról van szó. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|