|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Mi legyen a munkásőrséggel?
|
--------------------------- München, 1989. szeptember 6. (SZER, Magyar híradó) - A hajlandóság a demokratikus viselkedésre ma már szinte illemtani kérdés. És ennek a rendőrség is igyekszik eleget tenni. A Forradalmi Rendőrezred közbiztonsági parancsnokainak értekezletén szóba kerülnek a rendőrségi alkalmazottak szabálytalan eljárásai, főként saját zsebbe tett bírságösszegek vagy visszaélések fogdába zárt prostituálttal. Más, hétköznapi gorombaságokról, középkorú férfiak letegezéséről, indokolatlan, ámbár "csak" néhány órás őrizetbevételekről, a rendőrnek nem tetsző jelvényt viselők lefasisztázásáról és megrugdosásáról, elcsattanó pofonokról még valószínűleg van mit mondani. Ezért is emlegetheti okkal a kollégám, hogy isten tudja, akarja-e a Belügyminisztérium a munkásőröket állományába, amikor még saját embereinek a kulturált viselkedését sem tudja garantálni. A lassan örökzölddé váló kérdéssel - Mi legyen a munkásőrséggel? - Hamburger Mihály foglalkozik: Miközben a Honvédelmi Minisztérium képviselője nagyon óvatos formában kinyilvánította, hogy nem örülnének, ha a munkásőrséget a honvédséghez csatolnák, a munkásőrség vezetése visszautasította annak a megújítási javaslatnak a megvalósítását, amelyet tíz munkásőr a reformkörök tanácskozásán terjesztett elő. A munkásőrség képviselője arra hivatkozott, hogy a jelenlevő 23 munkásőrből csak tíz írta alá a javaslatot, továbbá számos tiltakozó telefonhívást kaptak, végül pedig arra, hogy ők már egyébként is átalakultak. Az átalakulás biztosítéka szerint az MSZMP KB 1989. május 8-iki állásfoglalása, a Minisztertanács 1989. június 15-iki rendelkezése és a munkásőrségnél működő reformbizottság áldásos tevékenysége. Az általános megújulásból, a reformtevékenységből tehát a munkásőrség sem akar kimaradni. Egyetlen dologhoz azonban ragaszkodnak: a fegyverhez. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|