|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
"Történelmi" tanácskozás a Villányi úton
|
----------------------------------------- München, 1989. szeptember 2. (SZER, Világhíradó) - Gadó György budapesti jelentése: Budapesten a kommunista pártoktatás egyik legnagyobb műhelyéül szolgáló Villányi úti épületben ma reggel 9 óra óta tizenegy szekcióban tanácskoznak az MSZMP reformköreinek a képviselői. Mintegy 360 küldött van jelen, a meghívottak és a megfigyelők száma további száz, és minden csoportban igen élénk a vita. A legnagyobb érdeklődést az a kérdés keltette fel, hogy milyen legyen a megújult vagy az új párt, de sokan választották közreműködésük szinteréül a helyzet értékelésével és a választások ügyével foglalkozó szekciót is. A fővárosi rendezők nevében elsőként szóló Széchenyi Tibor figyelmeztette a küldötteket: csak rajtuk múlik, hogy a tanácskozás történelmi jelentőségűvé váljék. Ez nem is túlzás, ha meggondoljuk, hogy nem kis részben épp e konferencia sikerétől függ, vajon győz-e a reformszellem az MSZMP-ben, és ha győz, ez mennyire lesz mélyreható és valóságos győzelem. Sok múlik azon az ország legközelebbi jövője és a társadalom sorsa szempontjából, mennyire képes megfelelni a kor feladatainak az a párt, mely még mindig a legnagyobb és legtöbb embert tömörítő szervezet, politikai erő az országban. Kétségtelen, hogy a reformkörök legutóbbi szegedi tanácskozása óta a pártbeli reformmozgalom elért egyet-mást. Van platformja, és elismert jog a reformkörök horizontális és regionális szervezkedése. Egy-két megyében sikerült áttörést elérniük, s hatásuk mutatkozik meg abban is, hogy a pártvezetés kénytelen volt pártkongresszust összehívni és az elé olyan dekumentumokat terjeszteni, amelyekben a reformkörök eszméi több ponton megjelennek. A reformmozgalom immár nemcsak üzenget a pártvezetésnek, hanem hozzálátott, hogy saját kezébe vegye az új párt megteremtését. Következetes képviselők tisztában vannak azzal, hogy ez az új párt nem adhat otthont mindekinek, még ha lesz is platformszabadság benne. Ebben az értelemben a pártszakadás bizonyos, elkerülhetetlen, sőt kívánatos is, csak az a kérdés kiknek kell távozniuk a pártból. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|