|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Bányász-demonstráció Pécsett (4. rész)
|
Schalkhammer Antal ismertette a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének a kormányhoz intézett felhívását. A petició 11 pontban foglalta össze a bányászok és az iparág egészének követeléseit, s egyúttal ajánlotta a kormánynak a követelések megtárgyalását. Amennyiben azonban a november végére összehívott bányász-kongresszusig nem sikerül előrehaladást elérni a vitatott kérdésekben, akkor - hangzottak a fenyegető szavak - a kongresszus magához ragadja a döntés jogát. A nagygyűlés résztvevői egységesen megszavazták a memorandumot. Időközben megérkezett a sportcsarnokba a Brit Bányamunkás Szövetség delegációja, és felállította hatalmas, díszes bányász zászlaját az emelvény mögött. A küldöttség vezetője elmondta: kizárólag azért jöttek Magyarországra, hogy részt vegyenek a mecseki bányászok megmozdulásán, s ezt az alkalmat kívánták felhasználni arra, hogy köszönetüket fejezzék ki magyar szaktársaiknak az 1984-es nagy angliai bányászsztrájk idején tanúsított szolidaritásukért. A közönség percekig tartó tapssal és éljenzésssel üdvözölte a brit bányászok képviselőit. Ezután Nagy Sándor, a SZOT főtitkára lépett a mikrofonhoz. Beszédét gyakran félbeszakították a túlfűtött hangulatú kiáltozások. A főtitkár visszautasította, hogy egyesek szociális demagógiával vádolják azokat a dolgozókat, akik a munkahelyüket védik, önmaguk és családjuk megélhetéséért küzdenek, s a reformellenesség bélyegét ragasztják rá azokra, akik ésszerű szerkezetátalakítást követelnek. A szakszervezetek azt akarják: legyen mindenkinek tisztességes munkája, s azt fizessék meg érdeme szerint, továbbá legyen valódi szociális biztonság ebben az országban. A SZOT élére akar állni minden akciónak, amely a dolgozók jogos követeléséért harcol, ezért támogatja az uránbányászok és általában a bányászok követeléseit is. A főtitkár meghirdette, hogy szeptember legyen a szakszervezeti szolidarítás hónapja. A következő napokban, hetekben erőteljesen fogalmazzák meg kívánságaikat a csendes milliók is. Ne fogadják el a rájuk kényszerített rossz megoldásokat, mert nem lehet a gazdasági szerkezetváltást úgy végrehajtani, hogy éppen a legérdekeltebbek, akikért történik, a dolgozók legyenek a kárvallottjai. (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 20:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|