|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Bányász demonstráció Pécsett (3. rész)
|
Az elsőként felszólaló Gyulai Sándor, a MÉV szakszervezeti bizottságának titkára emlékeztetett arra, hogy a gazdasági szerkezet átalakításával összhangban felvetődött a mecseki uránbányászat megszüntetésének terve is. A kormány ugyan még nem döntött a bányavállalat sorsáról, de a különböző nyilatkozatok, hírek és rémhírek érthető nyugtalanságot, elkeseredettséget keltettek az uránbányászok körében. Ezért is került sor a mostani tömeges megmozdulásra. Az akció azonban nemcsak egy vállalat élet-halál harcának kifejezője, hanem Pécs város, Baranya megye és a dél-dunántuli régió jajkiáltása is. Ha felszámolják a vállalatot, akkor több mint 7000 ember kerülhet az élet perifériájára. Vajon rendelkezik-e a kormány olyan programmal és a program megvalósításához szükséges anyagi eszközökkel, amelyek lehetővé teszik a feleslegessé vált munkaerő elhelyezkedését? - tette fel a kérdést a szakszervezeti titkár. Egyenes választ kérnek az uránbányászok arra, hogy meddig dolgozhatnak még a bányákban, s ha be kell fejezniük a termelést, mi lesz a további sorsuk. Ezért is hívták meg a bányászgyűlésre az illetékes állami és szakszervezeti vezetőket. Ezután a föld alatti dolgozók nevében Szabó László, a IV-es bányaüzem csapatvezető vájára beszélt a gondjaikról, aggodalmaikról, majd Kovács Mózes, a Mecseki Szénbányák vasasi bányaüzemének szb-titkára tolmácsolta a szénmedence dolgozóinak szolidaritását uránbányász társaik iránt. A továbbiakban Simon József, a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsának titkára és Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára szólalt fel. (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 18:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|