 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
 |
Utca keresztelés
|
München, 1989. július 21. (SZER, Világhíradó) - Gadó György
kommentárját hallják arról, hogy indokolt-e megváltoztatni a Münnich
Ferenc utca nevét.
- Harmadszor ismételte meg a nemrég megalakult Magyar Október
Párt azt az utcai akcióját, aminek során a budapesti belvárosban
húzódó Münnich Ferenc utcát visszakeresztelte korábbi nevére, Nádor
utcának.
A megismétlés azért vált szükségessé, mert az egyik nap
kiragasztott feliratokat másnapra a hatóság eltávolítatta. Másodjára
is ugyan ez történt, és most - midőn e sorokat írom - nem tudom még,
vajon harmadszorra másként esett-e.
Van-e értelme ennek az akciónak, ennek a - mondhatnám úgy is -
szívóskodásnak? Bizonyára sokan vélekednek úgy, hogy mihaszna dolog
ez, felesleges kakaskodás, végtére is nem mindegy, mi a neve annak
az utcának? Változtat ez valamin? Nincs fontosabb dolgunk, sürgetőbb
bajunk? De ha már mindenáron meg akarják változtatni az utca nevét,
miért nem az illetékes hatósághoz benyújtott petíció útján
szorgalmazzák ezt, miért önkényes cselekvéssel akarnak célt érni?
Magam is hajlamos lennék elfogadni ezeket az ellenvetéseket, de
gondolkodóba ejt valami, az, ami a Kádár János temetése kapcsán
mutatkozott meg. Nevezetesen az a törekvés, hogy összebékítsék a
tüzet a vízzel, a forradalmat az ellenforradalommal. Az a törekvés,
aminek a fennálló hatalom bizonyos körei adnak hangot, de aminek a
társadalom egy része is hívéül szegődik, vagy inkább behódol, és
aminek a lényege az, hogy 1956 forradalmának látszólagos tisztelete
mellett fenntartsák a kádári ellenforradalom kultuszát.
Ezt veszélyes törekvésnek tartom. Veszélyes azért, mert
félrevezetheti a társadalom igazi demokráciát akaró erőit.
Lefegyverezheti őket, elhitetve, hogy nem kell ide semmiféle elszánt
ellenzéki tömegmozgalom, a mi felvilágosult és nagylelkű kommunista
pártunk magától is kész végrehajtani a kívánt változásokat. Miközben
ugye Kádár és fegyvertársai érdemét is elismerik, hiszen ők -
úgymond - valójában ugyanazt akarták. (folyt.)
1989. július 21., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|