|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Évadzáró társulati ülés a Nemzeti Színházban (1. rész)
|
1989. május 24., szerda - A Nemzeti Színház szerdán tartott évadzáró társulati ülésén beiktatták tisztségébe Csiszár Imrét, a színház új igazgatóját. A megbízásáról szóló okiratot Glatz Ferenc művelődési miniszter adta át az új igazgatónak.
Glatz Ferenc köszöntötte a Nemzeti Színház társulatát. Hangsúlyozta, hogy a színház nem csupán kultúraközvetítő fórum, hanem élő művészet. Az elmúlt 15-20 évben a magyar színházi élet kiállta azt a próbát, amelyet a tömegmédiák - televízió, video - Magyarországra történő beáramlása jelentett, sikerült megőriznie versenyképességét. A miniszter kiemelte: a kultúrpolitika a színházat önálló műhelynek tekinti, s kötelességének érzi támogatását. A társulati ülésen köszöntek el a színház nyugalomba vonuló igazgatójától, Malonyay Dezsőtől. A kollégák nevében Sinkovits Imre búcsúzott el az igazgatótól, s átnyújtotta neki a társulat ajándékát. Csiszár Imre programadó beszédében egyebek között kiemelte, hogy a Nemzeti Színház repertoárjának gerincét a klasszikus hazai és külföldi művek, valamint a mai magyar drámák alkotják majd. Arra törekszenek, hogy a klasszikusok ne csak iskolai kötelező irodalomként jelenjenek meg a színpadon, hanem érvényes mondanivalójukkal részét jelentsék színjátszásunknak. A mai magyar szerzők bemutatásában igyekeznek a minőségre építeni és a repertoárt szélesíteni. Többek között tárgyalnak Csoóri Sándorral, Eörsi Istvánnal, Mészöly Miklóssal, Hernádi Gyulával, Dobai Péterrel, Bereményi Gézával, továbbá Grendel Lajossal, Tolnai Ottóval új drámák írásáról. Ígéretük van arra, hogy Sütő András új drámáját a Nemzeti Színháznak ajánlja. Az igazgató szólt arról is, hogy ésszerűsíteni és csökkenteni kívánják a repertoárt, nem egészséges ugyanis egy-egy művet úgy műsoron tartani, hogy havonként vagy kéthavonként csak egyszer kerül színpadra. Ugyancsak törekvésük, hogy a Várszínházban a jövőben kamara-jellegű produkciókat állítanak színpadra. Ésszerű csökkentést hajtanak végre a színház stúdiójának létszámában, s fokozottabban szeretnének együttműködni a Színház- és Filmművészeti Főiskolával. (folyt.köv.)
1989. május 24., szerda 16:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|