|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
- Beszélő 27.száma - 11. folyt.
|
A másik: ha a független szervezetek komolyan nyitni akarnak a társadalom felé, akkor legelőször is világosan meg kell határozniuk a társadalmon belüli vonatkoztatási csoportjaikat. A független szervezeteknek, illetve vezetőknek tudatában kell lenniük, hogy legalábbis nem mentesek teljesen az új elittől, sőt némely vonatkozásban a régire jellemző attitűdöktől. Erre utal többek között az, amivel írásomat indítottam: a független szervezetek túlságosan sokat foglalkoznak a csúcshatalommal és túlságosan keveset a társadalom mély rétegeiben végbemenő folyamatokkal. Részben ennek következménye az, hogy programjaik általában az ideális társadalom, többnyire Nyugat-Európa képét vázolják fel, de nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az ideális társadalom felé vezető úton a társadalom mely rétegeinek mely attitűdjére, szándékaira, törekvéseire építenek. Általában azt tapasztalom, hogy miközben elsősorban szimbólumaikban túlságosan is alkalmazkodnak a társadalom indulataihoz, nem kíváncsiak eléggé a társadalomban felhalmozódott tudásra, a társadalom különböző rétegeinek racionálisan is megfogalmazódó igényeire és szándékaira. Ez persze csak részben jogos kritika. A társadalom nagy része ma még hallgat. Nem szerveződik, nem nyilvánította ki akaratát, de talán éppen ennek a katalizálása lenne a független szervezetek egyik legfontosabb feladata. Erre pedig nem biztos, hogy a szűk szakértői körök által kidolgozott, szépen kicsiszolt programok a legalkalmasabbak. Erre csak alulról szerveződő társadalmi mozgalmak képesek. Nem kizárt ezek megjelenése az egyes pártokon belül, de igen fontos lenne sok számú, pártoktól független társadalmi mozgalom elindulása is. (folyt)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|