|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
- Beszélő 27. száma - 6. folyt.
|
Ebben a helyzetben az új elitnek elemi érdeke a felelősség megosztása, és ez olyannyira erős érdek, hogy ezért még hatalma megosztására is hajlandó lesz. A jelenlegi vezetés pillanatnyilag csak a felelősséget kívánja megosztani, a hatalmat nem. Másrészt azért is utat fog engedni felfelé az erős pártoknak, hogy azok ne lefelé, a társadalom felé mozogjanak. Igyekezni fog az erőt felmutatni, képes pártokat a saját szövetségesévé tenni, hogy azok ne váljanak a társadalom, az egyenként gyengék de együttesen erősek szövetségeseivé. Ha ez a koalíció így létrejön, akkor az érdekeiket nem, vagy csak gyengén artikulálni képes rétegek teljesen kívül rekedhetnek a politikai arénán. Az új elit tehát egy szinte megoldhatatlanul nehéz helyzetben lévő gazdaságot örököl. Ha csak rajta múlik, és gazdasági filozófiájához, tulajdoni ideológiájához sikerülne megnyernie az erős pártokat, akkor a magyar gazdaság egyik legalapvetőbb problémájával, a túlcentralizált, monopolizált nagyvállalati szervezettel nem fog tudni, illetve akarni megbirkózni, mely tapasztalataim szerint majdnem hasonló módon ragaszkodik nagyvállalati vezető tulajdon jogaihoz, mint a régi. Ennek gazdasági alapja az, hogy a nagyvállalati szerkezet megtörése rövid távon inkább veszteségeket, mint többletforrásokat eredményez, és közvetlenül ronthatja a gazdaság külső egyensúlyi helyzetét. A tőkés export jelentős részét nagyvállalatok állítják elő és termelésük potenciálisan nagy mennyiségű tőkés importot helyettesít. Az eddigi tapasztalatok szerint a nagyvállalati szerkezetet felülről nem lehet megtörni, a nagyvállalati kereteket alulról az egyes gyárak, gyáregységek szintjéről feszítő erő koncentrálása, az azokra való támaszkodás pedig a bürokrata új elit gondolkodásmódjától idegen. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|